2025. január 5-én csúsztam itt egy napot a tinédzser gyerekeimmel. Korábban még nem voltunk itt, úgyhogy bakancslistán pipa, de nem lesz a preferált síterepünk. Ahogy már mások is írták, a fenti plató, vagy inkább teknő pályái igen sok botozást igényelnek, snowboarddal pedig sokszor kell lecsatolni, síélményük összességében nem túl nagy. Mondjuk a jópofa köteles liftek több helyen is segítenek az enyhe emelkedő leküzdésében.
A fő pályák (1-es, 23-as, 27-es) alapvetően rendben vannak, de azért túl nagy változatosságot nem nyújtanak.
Freeride-ra lehet, hogy nagyobb potenciál van a terepben - ahogy néztük, ill. kicsit ki is próbáltuk, főleg a Lawinenstein ill. Schneiderkogel liftek melletti részeken -, de ezzel sajnos nem volt szerencsénk, mert aznap leginkább az eső esett még fent is, nagyon tapadósság téve az előző este leesett 10-15 cm havat.
Ebédünk a térképen 8-as számú hüttében (Hotel Steirerhof?) volt, modernebb stílusú hely jó konyhával.
A jövőben szerintem nem fogjuk Tauplitzot erőltetni.

Tegnap hazaértünk Tauplitzből, ahol a karácsony utáni pár napból 2 napot síeltünk. Felemás érzéseim vannak. Az már biztos, hogy nem ez lesz a kedvenc síterepünk. Nekünk kezdőknek kevés az igazán hosszú és széles kék pálya. Igaz lejöttünk párszor a 23-as piroson, ami két-három erősebb letörést tartalmaz. Ha nem lett volna nagyon buckás már a délelőtti órákban, akkor talán egy erős kéknek is beillett volna. De a jó idő és a szünet miatt rengetegen voltak, így nagyon hamar buckásodtak a pályák. Azért én többször is, a feleségem csak egyszer, de sikeresen leevickéltünk rajta.

A 17-es kék az a tetején lélegzetellálító panorámával, de keskeny lecsúszással indul, majd egy bal kanyarnál egy rövid, meredek és széles pályává alakul. Ezen a rövid szakaszon lehet gyakorolgatni, rákészülni egy-egy piros pályára. A 19-is is szép, van rajt letörés, de az is rövid. A 29a átkötés egy klassz erdei lecsúszás. Gyakorolni nem jó, de szép erdei pálya.

A Lawinenstein tetejéről a 29-es nagyon keskeny szerpentínen indul. Az eleje az túl gyors, túl keskeny. Mi csak "házikóba" mertünk lejönni, túl mély a szakadék, ahhoz, hogy bátorak legyünk. :-) Ezzel egy fekete szakaszt lehet kikerülni. Utána a gondola felső harmadánál lévő fordítóállomásig egy erős piros letörésen lehet lejönni. Szépen, jó szélesen véve a lejtőt leevickéltünk rajta. A közbülső állomástól lefelé a piros 27-est egy szép és könnyű kék erdei pályával kerültük ki. Utána át kell vágni szinte keresztbe a piroson, és szembe folytatódik a kék erdei pálya, amivel egy piros és/vagy egy fekete szakaszt lehet kiváltani. Ez a kék egy könnyű csúszás, végül ismét egy pirosas jellegű, de kékként jelzett záró szakaszon csúszunk be a gondola aljához.

A Tauplitz Alm néven jelzett plató egy nagyon szép kis katlan, sok pálya fut ide, több hütte, hotel van itt, de síelés szempontjából munkás, mert sokat kell dombra fel evickélni, vagy lecsatlova sétálni, főleg, ha rutintalan az ember és nem szerez nagy lendületet előtte.

Itt a Hierzegger Hotel (nagy sárga épület) teraszán nagyon gyors és jó kiszolgálást kaptunk, annak ellenére, hogy teltház volt. Sokan voltunk egy asztalnál, differenciáltan érkeztünk, külön-külön rendeltünk, külön is fizettünk, de mindenre az volt a válasz, hogy "no problem". Könnyen, gördülékenyen ment minden, annak ellenére, hogy látszott, hogy sokan vannak a vendégek és sok a meló a pincéreknek. Ezt a helyet jó szívvel ajánlom!

És akkor végül beszámolnék a kék 2-es, Bad Mitterndorfba lefutó pályáról. Mindkét nap ezen csúsztunk haza. Szinte a sorompóig be lehet csúszni, mert a havat még az utcáról nem takarították el, de mivel szinte kőkemény jegesre fagyott, ezért mi a mező szélén lecsatoltunk, hogy ne érje baj a léceket. Így is csak 4-5 percet kellett gyalogolni a sorompóig, ahol a szállásunk is volt. Néha a parkolóban álló autóig is többet gyalogol az ember egy-egy nagyobb síterepen. Ez a kék egy nagyon szép pálya. Eleinte erdőben, aztán mezőkön és végül a házak között fut. Van benn két letörés. Az egyik egy rövid meredek, hosszú egyenes kifutással. Sokan simán párhuzamosan lejönnek, én az első alkalommal azért "krajcoltam" rajta egy kicsit. Ezt egy kis szerpentínnel ki lehet kerülni, ami nem olyan meredek, de nem volt rendesen kijárva, így azért nem volt könnyű. Második alkalommal azon jöttem. A második letörés nem olyan meredek, de egy kanyarral van kombinálva. Elég széles, úgyhogy nem okoz gondot egy kezdőnek sem.

A feljutást mindkét nap síbusszal oldottuk meg. Elvben reggel 20 percenként van síbusz. Első nap a 9:20-ashoz 9:15-re mentünk ki, pontosan jött, alig voltak rajta. (A társaságunkban lévő fiúk a 9:00-est célozták meg, az 5 perccel korábban ment fel, tehát az indulási időket érdemes fenntartással kezelni.) Második nap viszont nagyot szívtunk. Szintén a 9:20-asra mentünk ki és nem nagyon jött. Pontosabban ami jött az már tele volt utasokkal. A 2. ilyen busz azért beállt, gondoltuk, elvisz pár embert a néhány üres helyen, de a sofőr gyorsan leszállt és szólt, hogy csak a síiskolás gyerekeket viszi el. De mindjárt jön a másik. Na ekkor vártunk még 20 percet, amit aztán egy éltes úriember elunt és lement szólni a pénztárba, hogy már több, mint 40 perce várunk. Addigra már egy busznyi ember összejött a megállóba. Utána nem sokkal megjelent egy busz, ami félig volt. Erre felnyomakodott annyi ember, amennyi csak bírt, majd még el sem indultunk, mikor láttuk, hogy egy tök üres busz is beáll mögénk. Mivel az út fel a középállomásra 10 perc, nem számított nagyon a zsúfoltság. Azt is hamar elengedtük, hogy azon mérgelődjünk, hogy kb. 40-50 perccel később értünk fel, mint terveztük. Szóval nem tudom, hogy melyik a jellemzőbb és melyik a kivétel. A pontos és szellős busz, vagy a kimaradó/késő és tömött busz. Aztán fenn a gondola völgyállomásánál is rengetegen tülekedtek. Beálltunk a tömegbe (sorrol nem beszélhetünk) és sodródtunk. Szerencsére elég gyorsan haladtunk, szerintem kb. 5-6 perc múlva már a gondolában ültünk. A többi pályán lévő lifteknél, felvonóknál is sorok voltak általában egész nap, de pár perc alatt be lehetett jutni.

A szállásunk a Hotel Aquamarin-ban volt, ami a sorompó közvetlen közelében van. Egy-két jelentéktelen apróságtól eltekintve jó kis hely. Az ételek finomak voltak és elegendőek, a szobák tágasak. Van benn régies berendezésű hagyományos apartman (mi ilyenben laktunk) és betekinthettünk egy modern berendezésű szobába is. Magyarok üzemeltetik, kedvesek, udvariasak.

2024.03.15-17. között 102 km-t síeltünk. A hegyen 2 méter vastag hó, -4-0C. Tauplitzban most voltunk először.

Tisztában voltunk előre a nem tökéletes viszonyokkal, többször síeltünk már ezen időszakban. A helyzetet jól leírja a parkolók változása. Nyitásra jönnek a helyiek, aki néhány csúszás után mennek haza.

Összességében sincs sok ember, a meredekebb pályák hamar kihaltakká válnak. Nem csak önmagában a buckák teszik nehezen síelhetővé, de maga a hó állaga is valami félig még éppen nem olvadt, de lágy, süppedő valami. Az alsóbb szakaszokon néhol kilátszik a talaj, máshol a pálya jeges alapja. Persze, kerestük a jobbakat, de a harmadik napon ebéd után elindultunk mi is haza, mert ennek nem sok köze volt a síeléshez.

A hüttékben még ilyen unott személyzettel nem találkoztam, fogjuk rá a szezon végére.

Maga a pálya pályarendszer sem jött be, nem is értem, ki tervezte a liftek elhelyezkedését. Sokhoz egyszerűen síelve sem lehetett becsúszni, a bordosoknál halmozottan kínlódás volt.

Fiatal baráti társasággal 4-en voltunk síelni itt január utolsó hetében. Sajnos csak 2 napot tudtunk az itteni pályán síelni, ezen kívül egy napot még Schladmingban voltunk a többi sajnos a hóesés az eső és a szél miatt kimaradt.

Pension Gewessler nevű apartmanban szálltunk meg, ami a kék 2-es pálya mellett található, így kedvező hóviszonyok mellett egészen a buszállomásig le tudtunk volna csúszni. De ez akkor nem volt meg teljesen, így csak egy darabig tudtunk csúszni, kb 200 métert gyalogoltunk utána. 2x le kellett csatolni mivel a pálya utolsó szakasza kereszteződik az úttal. Mivel a helyiek traktorral takarítják az utakat, így a lecsatolás gondolom mindig szükséges.

A szállás szuper volt ár-érték arányban, ajánljuk 4 vagy akár 6 fős társaságnak is. Mi az 5-ös számú apartmanban voltunk. A háznak van fűtött sítárolója, szóval ez is hibátlan volt. Illetve egy patak folyik a ház mellett, így tényleg csodás környezetben található.

Az első nap végén gond nélkül egészen a szállásig csúsztunk a kék 2-esen. Mondjuk egy kis hóviharral megspékelve (villámlás, dörgés), ekkor épp a ÖAV-Berggasthof Hollhaus hüttében ebédeltünk, ami számunkra a legjobb hütte volt a pályán, kaja és sör tekintetében. Amikor kicsit csendesedett a vihar, akkor elindultunk, de még így is néhol hatalmas szél kíséretében mentünk lefelé. Én mondjuk ilyent még nem láttam és éltem át, de kalandos volt lefelé szóval mindenképp nagy élmény volt.


Rólam tudni kell, hogy 1 éve kezdtem síelni, azóta ez volt a második "egy hetes" síelésem aminek végére bármelyik piros pályán magabiztosan és igen jó sebességgel tudtam lejönni. Aki a kék pályákon már magabiztosan tud lejönni, annak ez ideális terep lehet a fejlődésre.

A 23-as pályán síeltünk a legtöbbet, ez a legszélesebb pálya és az 1-es Taupliztba vezető pálya után a leghosszabb. Viszont, ha lecsúszol egészen Tauplitzig az 1-esen, onnan a hegy tetejére felvezető út igen hosszú, így arra csak nap végén mentünk, amikor ott parkoltunk a kocsival.

A legtöbbet a piros 23,27,15 pályákon mentünk, illetve egyszer-kétszer lecsúsztunk a kék 29(keskeny),23d(keskeny),17 pályákon. A 29-es pályán gyönyörű kilátás tárul elénk, valamint nyilván, ha a 26-os pálya melletti felvonó nyitva van, akkor onnan a csúcsról még gyönyörűbb látvány vár minket. De ezt a felvonót valamiért sokszor nem nyitják meg, akár napokig.

A tauplitzalmi részt abszolút nem használtuk, maximum csak átsíelésre, mivel a pályák hossza számunkra nem volt ideális.

A 23-as piros pálya nem vészesen meredek viszont elég széles, így tényleg a fejlődni vágyóknak ideális lehet, akik még csak most kacérkodnának a piros pályán való lecsúszással.

Összességében inkább kezdőknek és középhaladóknak ajánlanám a pályát, haladó síelőknek már valószínűleg kevés lesz.

Mivel kevés infó van a terepről, gondoltam én is leírom a tapasztalataimat.
Szerencsés szállás választásnak köszönhetően (a Hotel Hierzeggerben foglaltunk) sikerült abszolút festői környezetben megszállnunk. Ratrakos, illetve motoros szános transzferrel jutottunk el a felső parkolótól a szállásig. Ennek a parkolónak a kapcsán felmerül a kérdés, hogy ide minek jön az, aki nem itt száll meg, mivel innen gyakorlatilag csak lefele lehet síelni, mivel felfele, a Tauplitzalmra nem visz innen lift, ami szerintem egy fontos hiányosság.
Az elmúlt hetek intenzív havazása miatt (ami ott tartózkodásunkkor is hellyel-közzel folytatódott), hóhiányra nem lehetett panaszkodni, viszont ennek köszönhetően a pályák többnyire buckásak voltak. A harmadik napon kisütött a nap, és az összes ratrakot csatasorban állították, így tükör sima hegy várt minket.
Két felvonó létesítésével (a tauplitzalmon, illetve a kabinos aljától a tauplitzalmig) teljesen kompromisszum mentessé lehetne tenni az egész pályarendszert