Ezen a jelen fórumon kissé elhanyagolt terepen töltöttünk két napot a héten (csütörtök-péntek). Érzeseim kettősek.

Pozitív: a hely maga gyönyörű, tömeg egyáltalán nincs, sorbanállás nem ismert. Van néhány remek és hosszú pálya, és nekünk a hóra sem lehetett panaszunk. A hét elején esett bőven, és pénteken is szakadt. Igazi paradicsoma lehet(ne) a hely az off-piste kedvelőknek akármilyen sporteszközzel. Szállásunk Bad Mitterndorfban volt, egy éjszakára 40 eur két főre, szerintem korrekt ár. Kocsival átmentünk a tauplitzi felvonó aljához, parkolóhely találása itt sem okozott gondot, és szakadó hóesésben is simán felmentünk, thanks az osztrákok precizitásának és rendszeretetének:). A pályarendszer tetején lévő hütte hangulata remek, kedves felszolgálókkal (köztük persze magyarokkal is).

Negatív: a lehet(ne) pedig arra vonatkozott, hogy kicsit olyan érzésünk volt, mintha ez a hely nyerte volna meg a "Hogyan tervezzük meg a legelba..tabb sípályarendszert?" versenyt. Mi léccel és boarddal voltunk, léccel még csak-csak átvergődik az ember az egyik felvonótól a másikig, de boarddal szenvedés. A felvonókat egymástól távol helyezték el, ha lecsúszol egy pályán, konkrétan nem tudsz átmenni a másik felvonóhoz. Van olyan pálya, aminek a saját felvonójához mászni kell a végén...Az egyébként nagyon élvezetes és hosszú tauplitzi völgypálya használatához igen meg kell például szenvedni a saját felvonójától! És mindezeket úgy, hogy egy minimális átgondoltsággal, de még most is egy kis beruházással ezek a problémák simán megoldhatóak lehetnének. A tauplitzi felvonó aljában levő magyar üzemeltetésű étteremről meg csak annyit, hogy nagyon magyar (mármint a kedves tulajdonos mentalitása).

Összességében 2 remek napot töltöttünk itt. Síeltünk napban, ködben, hóban, ködben-hóban, szélben-hóban, szélben-hóban-ködben, volt minden:). A hó hibáltan volt, és a pályák is, leszámítva a fent említetteket. A faluban egyébként van egy csodás sörkifőzde egy kocsmával (egy szoba, 1,5 asztallal és helyi osztrák nyugdíjasokkal), nagyon finom sörrel, ajánlott! A pályát pedig ajánlom Mindenkinek, de leginkább a sílécet használóknak, és a kisgyerek nélkülieknek...

Retrosíelés Tauplitzon. Azért írok retrót, mert a régi 70-es, 80-as évek szlovák, és lengyel síviszonyait idézte az idén dec. 27-én Tauplitzon öltött 1 nap. Az vitathatatlan, hogy szép hely, gyönyörű fent a panoráma, ha szép idő van. De a pályák állapota, a hó minősége, és mennyisége, kataztrofális volt sajnos. Mindez még megbocsátható volna, mert erről tényleg csak az időjárás tehet, de az már gáz, hogy az egyetlen normálisan használható pálya - Tauplitz felé a középállomásig - iszonyatosan nehezen elérhető, mintha a pályákat kialakító tervezők, minden logikát a völgyben hagytak volna. Libalegelőkön kell botozni, lecsúszni néhány métert, hogy feljuthassunk egy jojós, vagy csákányossal egy másik helyre, ahonnan másik libalegelőn kell botozni, aztán hab a tortán, hogy van még kesztyűgyilkoló kapaszkodós drótkötél néhány 10 méternyi feljutáshoz, szóval az utóbbi évek legrosszabb síélménye volt. Talán elkapatott a lungau síterület (utóbbi 2 évben) vagy előzőleg Heiligenblut, de ide biztos nem fogok visszajönni, ha jót akarok síelni. Esetleg nyáron kirándulni. Viszont kellemes meglepetés volt a két kistesó Planneralm, és Riesneralm síterep a közelben. Igaz, kisebb léptékű pályarandszerek, de az ott töltött idő, legalább a síelésről szólt ...

A múlt hétvégén Tauplitz síterepén szerettünk volna síelni. Az időjárás viszont ezzel nem értett egyet. A Xavér ott talált minket a hegyekben. Három éjszakát töltöttünk a Hotel Berghof Tauplitzalm vendégszeretetében. S éppen ez az, amiért úgy gondoltam feltétlen írok néhány sort az ott tartózkodásunkról, mert nagyon jó szívvel gondolunk vissza az eltöltött néhány napra, annak ellenére, hogy a három napból nem egész másfél napot sikerült csak síelnünk. Megérkezésünkkor ragyogó napsütés fogadott még, bár már a liftek leálltak, mert már zárás után voltunk. Csodáltuk a mesés panorámát, aztán este a csillagos égboltot. Másnap, mintha a világ egy másik felén ébredtünk volna. Tomboló szélvihar hordta a havat - ítéletidő tombolt odakinn. A magyarok által üzemeltetett szálloda minden munkatársa jelesre vizsgázott ezen a néhány napon. Amit elképzelni sem lehet, azt is megpróbálták odavarázsolni nekünk, hogy jól érezzük magunkat. Az időjárásról semmit nem tehettek mégis kézzel tapintható volt együttérzésük. Türelmes, kedves és barátságos kiszolgálással, a szaunák teljes üzemeltetésével, a programok szervezésével sikerült elérniük, hogy észre sem vettük, hogy nem tudtunk síelni. Ezúton is szeretném megköszönni mindannyiuknak kedvességüket és önzetlen segítőkészségüket. Jó volt látni, hogy a magyarok által üzemeltetett szálloda jelesre vizsgázik a "sógorok" birodalmában, mindenki megelégedésére.
A sípályák a vihar nyomait itt-ott még viselték, de ezen csöppet sem csodálkoztunk. Nagyon tetszett, hogy hosszú pályákon csúszhattunk, néha bizony - bár igazán keveset - botoznunk kellett, de a második menetben már tudtuk, hol kell megengedni a lécet kicsit jobban, s akkor már ott sem kellett botozgatni.
A panoráma csodás, ha valakinek sikerül napsütésben végig síelni itt néhány napot biztosan egy életre szóló élmény marad.