Február első hetében voltunk itt a Sítanoda szervezésével. Először a szervezés. A Sítanoda profi csapat, ha valaki kiskorú gyerekkel akar menni síelni/boardozni, úgy, hogy legyen egy fél szabad napja, akkor őket válassza. Nos mi nem voltunk ennyire szerencsések, mivel egy kétéves és egy három hónapos picit cipeltünk magunkkal. Két kérésünk volt, hogy legyen babakád, és hogy van e lehetőség szánkózni. Mire kiértünk egyikre sem sikerült választ kapnunk. A kádat úgy kellett hajkurászni, ami 12 órás vezetés után esete nem volt kellemes. A szánkózásról pedig annyit, hogy a recepción (Mareson, Hotel Corona ***) simán elmondták. Ami jó volt, mert így nem cipeltük feleslegesen a szánkót.

Abban a reményben, hogy a nagyobbik pici majd szánkózik, apa és anya felváltva csúszik vettünk két - szerintem - régióbérletet 200 euroért/fő. Hát a Marmolade-ra tuti nem jó, máshová már nem mertünk elkódorogni.

Az idő remek volt. Az utolsó előtti faluban még nem volt hó, erre Civettán 1m vastag hó fedett be mindent. Jó volt látni végre igazi téli falut! A pályák remekek. Végül is tök mindegy honnan megy fel az ember ugyanarra a hegyre jut fel, szóval célszerű a kabinossal felmenni. Aztán fentről a szerjózsa minden irányában lehet csúszi Piros, fekete vagy kék pályán. Fent van egy síovi, de olyan pici és az összes cucc a világ legcsúszósabb müanyagából készült, hogy passzoltuk, miután a gyerek háromszor vágódott el. Viszont Mareson és Pianaz között van egy pizzéria, mellette pedig egy vidámpark nevű hely, ahol mozgó járdán lehet felmenni egy dombra. Pici gyereknek a szánkózás, meg a hófánkozás tökéletes. A miénket is úgy kellett kirobbantani.
Egy nap mentünk át a Marmoladera, kirándulni. Gyönyörű hely, marha hosszú gleccserpályával. Na ide majd még eljövünk kettesben lecsúszni.
Egyik nap kipróbáltam a park melletti pályát. A tárcsás felvonóban boardal mókásan visz jobbra-balra. Egy alkalommal dobott ki, én meg szánkáztam le a hegyoldalon.

Gyerekeseknek akkor javaslom a régiót, ha tuti csúszni szeretne, mert B tervre nincs lehetőség.

Kissé megkésett beszámoló Civetta régióban tett március első heti síelésünkről. Szállásunk Zoldo Pecol-ban volt, 30 méterre a 31-es kabinos völgyállomásától, tehát abszolút pályaszállás, igényes, három légteres, jól felszerelt max. 7 főre igénybe vehető appartmanok, melyhez fűtött sítároló is járt. Tulajdonosok is teljesen korrektek, ha valaki ebbe a régióba készül jó szívvel ajánlom: Casa Balaestra néven lelhető fel.
Hóból nem volt hiány, hihetetlen mennyiségek estek a tél folyamán, a tömeg a farsangi hét ill. az észak olasz síszünet ellenére tolerálható volt, max 2-3 perces sorbanállás fordult elő a terepen. Az szállásunknál lévő 12 fős állókabinoshoz tartozó 38-as pályát inkább pirosnak mondanám, a 39-es világospiros, de relatíve szélesek, jó lentülettel lehet rajtuk végigmenni, számomra úgy tűnt, ezek a pályák tartján magukat a legjobban a terepen, a magas igénybevétel ellenére sem buckásodtak a nap végére sem, pedig napközben röpködtek a plusszok. A hét négy napján éjszakai sízésre is van lehetőség, melyre a többnapos bérletek érvényesek, szerintem ezt sem érdemes kihagyni. A 40-es pálya a tetejétől eltekintve világoskék, erről lehet egyrészt átcsúszni fennebb a 39-s buborékoshoz, míg alul a síterep nagyobbik felére átvivő kétüléseshez. a 39-eshez tartozó pálya különösebben nem tetszett, alul ill. felül lapos, középen van egy meredekebb (piros) rész. A 36-os, 34-es pályák nem lennének rosszak, csak az itt lévő végtelen csákányos tartott vissza attól, hogy egynél több alkalommal síeljek errefele.
Az alleghe-i részre a 32-es ill. 21-es meglehetősen lassú kétüléses visz át, az erre felé lévő pályák között is lenne jó, de a lassúbb felvonók miatt csak ezeket sem gyakran használtuk ( a 42-es pálya a nap végére le is romlott, a 33-ast szinte senki sem ment). A 21-es felvonó tetejéről egy hosszú, helyenként lökdösős, helyenként pirosas kék pálya vezet le a 3-as kabinos aljához, vagy a völgybe is tovább lehet menni, bár ezt sem gyakran tettük a lentebbi részen gyorsan romló pályaminőség miatt. A 3-as egy vadiúj, nagyon gyors, nyolcüléses kabinos lift, melyet különböző nyomvonalú pályák szolgálnak ki. Az 5-6-os felvonók szintén gyorsak, de nincs rajtuk buborék, de a hozzájuk tartozó pályák sokkal inkább pirosak, mind kékek szerintem, itt található egy ugratókkal teletüzdelt épített pálya is.
A 13-as üléses szintén modern, de fedél nélküli, két oldalán nagyon széles pályák futnak, a felső meredek rész kikerülhető. A Selva di Caorle völgybe levezető pirosok relataív hosszúak, kevésbé szélesek és egyes szűkebb részeken buckásodtak az enyhe időben.
Magas a terep nagyon szép környezetben fekszik, a Civetta ill. Pelmo hegyek uralják a látképet, de a Marmolada is látható sok helyről. Magát a terepet négyesre értékelem, talán mert a magashegyi pályák közelebb állnak a szívemhez, mert van 1-2 lassúbb felvonó ill. az alacsonyabb tengerszint feletti magassság, az enyhébb ídő ill. a csúcsszezon okán a pályák többsége hajlamos volt a buckásodásra. Aki teheti ezért szerintem kerülje el a nagy sííszünetek idejét.
Ha valaki egy teljes hetet töltene a terepen, érdemes tudnia, hogy Alleghe-ből főszezonban félóránként síbusz jár át Malga Ciapelaba (2 euro a jegy), ahonnan megmászható a Marmolada, ezt szerintem nem szabad kihagyni (a leírást lásd ott, ilyenkor 5+1-es v. 4+2-es bérletet kell vásárolni), a buszmegálló a kabinos felvonó aljától völgyirányba kb. 100-200 m-re van. Selva di Caorle-ból pedig szintén jár (fizetős) síbusz Cortina felé, itt sem több a menetidő fél óránál, mi nem mentünk át, de szerintem jobban jártunk volna, mint a Sella Ronda körrel (lásd a leírást ott ).

Harmadszor fogok neki, mert kidob a rendszer:
Az úgy volt, hogy némi só és homok segítségével múlt vasárnap sikerült kijutnom a pincegarázsból. Szlovénián keresztül eljutottunk Bellunoig, de közben útzárakról jöttek hírek (mint később kiderült, egy 400 m-es lavina lógott az út fölött), de végül minket engedtek tovább elsőként a célpontba, Zoldo Altoba. Igaz, ott 2 és fél méteres hó fogadott. 3 napja az összes pálya zárva volt. Emiatt első reggel épp elkezdtünk bánatunkban pálinkázni, de jött a hír, hogy elindult a helyi kabin, és működik 3 pálya. Aztán, miközben folyamatosan ömlött a hó, naponta egyre több pálya nyílt meg, míg végül, tegnap már Alleghebe is át lehetett menni. Ekkora havat az 51 síszezonom során még soha nem láttam… A pályákat, a lehetőség szerint, igyekezték rendezni, de az irdatlan égi áldás miatt off piste minőség volt leginkább (ezáltal az új lécem – Atomic redster 2 deck SL - minden kiválóságát kipróbáltam, csodás léc!!!). Még spóroltunk is, mert a becsületes taljánok, a nyitott pályaszám arányában adtak a napijegyet, 25 ajrótól kezdve, a normál 43-ig  Aztán ma hazáig zuhogó esőben hazajöttünk, egyre szomorúbban.

2013. januárjában síeltünk itt egy hetet, egy kb. húsz fős társasággal.
A sok jól karbantartott pálya, gyönyörű panoráma miatt egyike a legjobb síelős élményeimnek.

Budapestről jól megközelíthető: az út szinte végig autópályán, Szlovénián át halad, pont kikerülve az Ausztria felé sízni induló nagy tömeget. Az utolsó 80 km hegyi szerpentin, havazás esetén is aktívan takarítják. A hetünkön többször havazott, de az egész környéken jártak a hókotrók, szóróautók, az utak végig jól járhatók voltak.

A pályarendszerbe leginkább Pecol településnél érdemes becsatlakozni, és a 31-es számú kabinos lifttel felmenni. Innen könnyen besíelhető az egész Civetta-Alleghe régió, síkölcsönző, boltok, sídepó, stb. mind-mind található. Tömeget egyedül itt láttunk, a pálya többi részén kellemesen eloszlanak az emberek. Sehol máshol nem kellett sorban állni és 2 család be tudott ülni "hüttézni" ebédidőben is.

A már említett 31-es számú felvonóval felmenve balra piros és fekete pályák. Ezeket (38 és 39) este kivilágítják, elvileg Európa legfényesebb esti sípályája. Eddig nem igazán kedveltem az esti síelést, de ez tényleg fantasztikus volt. (A frissen megcsinált pálya, nem volt tömeg, fényárban úszó pálya...). A heti síbérlet érvényes este is.

A 31-es számú felvonóval felmenve, és jobbra indulva egy hosszú kék pályára jutunk (40-es). Erről lehet a síterep többi pályájára eljutni.
A Crep de Pecol hegy "hátsó" pályáira ( pl. 46-os) napközben végig odasüt a nap, gyönyörűen megvilágítva a Monte Civetta gömbölyded csúcsát.

Alleghe felé előbb a 32-es, majd a 21-es számú ülős liftekkel, a 8-as lankás "átcsúszón" lehet eljutni. Mindkettő lift a tipikus lassabb, narancssárga székes verzió, de hideg egyedül a 21-es felső pár tíz méterén érződik, előtte erdőben haladnak.
A kedvenc hütténk a 12-es kék pálya, 6-os felvonó tetejénél lévő. Több klasszikus osztrák ételt is lehet kapni, mely egyébként nekem sokszor hiányzik az olasz sípályákról. Igyatok itt egy bombardinot/cappucinot, csodáljátok meg a Monte Pelmot, és csússzatok tovább. :-)
A 6-os felvonóból kicsúszva egyébként pont előtted látszik a Marmolada-gleccser.
Alleghe felett, a 4-es számú ülős tanulólift alatt egy hatalmas airbag van felfújva. (Az ugratóról erre a nagy felfújt párnára érkezel). ottlétünkkor bárki ingyen használhatta, elég király volt.

Selva di Cadore felé szinte végig árnyék van, ezek a pályák általában jegesek.

Az Alleghe-be lemenő piros pályákat pedig hamar szétsíelik, de a tó annyira szép a felvonóból, hogy párszor érdemes lecsúszni ennek ellenére is.

Pecol felé vissza a 3-as számú kabinos felvonó tetejétől egyenes út vezet. (Egyedül az utolsó kb. 100 méter lehet a pecoli parkoló előtt sétálós, egyébként végig lejt. Ez ugyebár ritka az átcsúszóknál.)
A 3-as (piros) kabinos tetejétől (azaz Col de Baldi-tól) visszaindulva, a kék pálya bal oldalán, egy kis dombon egy ágyú látható. Érdeklődők több világháborús emléket is felfedezhetnek: van egy elvileg egy nap alatt megcsinálható sítúra, mely a környék összes I. világháborús emléket felfűzi.

A síbérletből érdemes 5+1 vagy 4+2 stb. naposat venni. Mi a Marmolada gleccserre mentünk át egy napra (kb. 1 óra autóval), de ugyanígy Cortinia vagy a Sella Ronda is meglátogatható, mind egy óra autózással elérhető.
(A Marmolada nagyon szép, 3300 m, csodálatos körpanoráma a Dolomitokra, múzeum, meg milyen menő már a Dolomitok legtetején teázni?! De tömeg, a pálya rossz állapotú, nehezen síelhető.
Cortinia drága, felkapott, és szintén hatalmas tömeg.
A Sella Ronda szintúgy, plusz körbesíelni egyszer jó, de sok az "átcsúszós", sétálós, lecsatolós rész.
Azaz én a 3 közül egyikre se mennék 1 egész hétre, de egyszer mindegyiket érdemes megnézni, pláne, ha már ott van az ember...)

Az árak megfeleltek egy középkategóriás osztrák síterep árainak, ár-érték arányban pedig igen figyelemre méltó.
Összességében nagyon tudom ajánlani. A csapatunkban volt kezdő síelő is, de szerintem kb. közepes sítudástól élvezhető ki igazán a pályarendszer.

Szia su!
Mi Február 11-tő 18-ig leszünk Civettán, tehát akár találkozhatunk is, de ami a számodra érdekesebb lehet, tavaly is eltöltöttünk itt egy remek hetet
Tehát Civetta!

Mi a Rekreal-sport elnevezésű utazási irodával szoktunk síelni, ők ismerik a terepet így nem kell a feltérképezéssel sokat foglalkozni. Ha jól emlékszem négy helyen lehet beszállni a pályákra, mi Salve di Cadoréban laktunk ezért a legközelebbi liftet választottuk, de egyszer Allegheben is kezdtünk, az nem volt az igazi, csak parkolóházban találtunk parkolót, nem volt olcsó, és messze volt a lifttől. A másik három beszállás szerintem kellemesebb, persze ha Allegheben laktok, akkor azt érdemes választani. A Salve di Cadore mellet lévő lift közvetlenül Civetta központjába visz, persze hogy mi a központ az szubjektív, én azt a szépen kialakított dombocskát nevezem a központnak, amit általában a Civettáról készült képeken lehet látni. A pályák minősége hozza a dolomitokban megszokott remek formáját, a felvonók jók, modernek, gyorsak. Nem nagyon emlékszem hogy sorba kellet volna állnunk, viszonylag nagy a terep és kevés az ember, magyarokat szinte nem is láttunk, ami sokszor nem hátrány. Igazi fekete pálya, olyan térdet remegtető, nem nagyon van, van néhány sötét piros, meg piros, meg kék, meg van egy pálya szerűség, az egyik felvonó alatt, az technikás, meg meredek, meg sok az oszlop. Ami külön említést érdemel az-az éjszakai pálya, na az fantasztikus, remek a világítás, a pálya széles ,piros, ha kicsit elbambulsz eszeveszett tempót lehet menni, és minden nap nyitva van. Egyesek szerint ez a dolomitok, legjobb esti pályája, például szerintem. Nagyon jó még Civettában, hogy ha 4+2-es bérletet vesztek, olyan fantasztikus terepeken is síelhettek, mint Cortina, vagy Marmolada, vagy akár a Sella Rondát is érinteni lehet az Arabbai részénél. Persze ezekhez a terepekhez autóba kell ülni, de megéri. Lenézni a Marmolada csúcsáról (ami a dolomitok legmagasabb pontja 3343 m) és nekiiramodni a 13km hosszú pályának, vagy Cortinán a világkupa pályán, a két szikla között síelni, ezek olyan dolgok, amelyek a síelés mellet megadják azt a plusz élményt, amit csak a dolomitok nyújthat.
Tehát szerintem jól döntöttetek, és nem fogtok csalódni a terepben, remélem az idő is legalább annyira jó lesz, mint tavaly volt. Rengeteg képet csináltunk, ha több időm lesz, felteszek néhányat, és persze ha valami kérdésed van, ne habozz feltenni.