Február 9-én a Donovalyban megrendezésre kerülő Honda kupa amatőr gyerek síverseny apropóján jöttünk a térségbe síelni 3 napra. 9-én tehát Donovalyban síeltünk, ködös felhős időben (részletesebb beszámoló a Donovaly topikban).

A szállásunk Liptovsky Revucéban, egy nagyon barátságos kis családi panzióban volt (felnőtt 20 euro, gyerek 16 euro/ fő/ éj reggelivel). Mivel a szállás Donovalytól és Rózsahegytől is nagyjából ugyanolyan távolságra helyezkedik el (Kb. 15 km), szabadon választható, melyik síterepen csússzunk.

Vasárnap reggel a webkamerát megnézve Donovalyban megint köd volt, de a rózsahegyi kamera képe napsütést ígért és mivel Rózsahegyen is szerettünk volna legalább egyet síelni, erre esett a választás. Mivel reggel sajnos egy kicsit eltököltük a készülődéssel az időt csak 10 óra körül értünk a pályához, de ekkorra a lift aljában lévő felső parkolók már megteltek, így egy lejjebb kialakított parkolóba tereltek minket és ott kellett megállnunk, ahonnan síbusszal vittek fel a lifthez. A busz egyébként nem innen indult, hanem valahonnan a városból érkezett. Miközben öltöztünk 5 perces követésben 2 busz is elment, így nem izgultunk, hogy sokat kellene várni, de amikor elkészültünk 25 percet vártunk a következő buszra. Szépen össze is gyűltünk és mivel a parkoló elején és végén is megáll a busz, mi a végén már alig fértünk fel, de sikerült és kedves sítársaknak köszönhetően a gyerekek még le is tudtak ülni. Mintegy 3 perces buszozással fel is értünk a bérletpénztárhoz, azaz majdnem oda, mert a busz a parkoló végén tesz le (nem úgy mint Eplényben, ahol átvisz a parkolón és a pénztárhoz közel tesz le) és a parkolón végig caplatva jutottunk el a pénztárhoz. Ráadásul a busznyi ember elég szép sort is generált, de az aránylag gyorsan haladt. Mivel úgy számoltuk, hogy 11 óránál hamarabb úgysem jutunk a felvonóra, nem egész napos (felnőtt 29 euro, gyerek 20 euro) bérletet, hanem csak 4 órásat (felnőtt 23, gyerek 16 euro) vettünk, mivel a felvonók többsége amúgy is csak 15.30-ig megy és fél óra plussz nem ért fejenként 5 eurot, valamint úgy okoskodtunk, hogy így elkerülhetjük a lefelé buszozáskor a tumultust.

11 óra 7 perckor csekkoltunk be a kabinos felvonóba, ami kényelmesen és gyorsan felrepít a felső pályák aljába. Fent szikrázó napsütés fogadott és a pályák gyönyörű látványa rögtön jobb kedvre derített minket. Bár fújt a szél tökéletes síidő volt mínusz 1-2 fokkal. Rögtön át is csúsztunk a csúcsra menő ülólift aljába. Sor csak minimális volt, fél percen belül beszállhattunk. Itt ért a meglepetés! Ilyen lassú ülőliften én még nem ültem. Lehet, hogy a szél miatt, de úgy vánszorgott, mint a csiga, többször meg-meg állva, imádkoztunk, hogy csak minket vigyen fel a csúcsra. Felérve azzal szembesültünk, hogy igazából bármerre csúszhatunk, balra indult egy fekete 7-es sorszámmal ellátott pálya, de ezen kívül, szemben, vagy jobbra nem voltak pályák kijelölve, bár térképen itt különböző számozású pályákat jelölnek, a valóságban ennek semmi nyoma, mindenki ott csúszott ahol akart. Mi szemben középen a leginkább pályának látszó részen indultunk el, ez enyhén buckás, helyenként kicsit jeges kellően meredek piros pálya. A fenti pályák nem túl hosszúak. Miután az ülős felvonó nagyon lassú volt megpróbálkoztunk, a vele párhuzamos, kicsit alacsonyabbra menő tányérossal. Itt azonban nem engedik, hogy a tányéros felvonón az 5 éves fiamat a lábam között vigyem (Donovalyban ez nem volt probléma), így egyedül kellett megpróbálnia feljutni és bár jól síel, de félúton a meredek szakasznál sajnos ki esett szegény és mivel a hátsó tányérosnál sem lehet ketten liftezni, így nekünk a továbbiakban maradt a csigalassú ülős felvonó.

Nagyobbik fiammal (11 éves) azért kipróbáltuk a hátsó tányéros melletti fekete és piros pályákat, a fekete, meredek és jeges volt helyenként kilátszó földdel, a piros kicsit jobb, de fagyott buckás és elég meredek. Ezek tényleg csak haladó sítudással élvezhetőek, bár a fiam is esés nélkül lecsúszott rajtuk, de nem lett egyik sem a kedvence. Nekem az egyik kedvenc részem viszont a középen lévő természetes "félcső" szerű képződmény (pálya?) volt az nagyon bejött. A hosszabb tányéros felvonók között, ahol nem lehet átcsúszni, kisebb áthúzó tányérosokkal lehet közlekedni, szinte sehol sem kellett botozni. Nagyobb fiammal kipróbáltuk még az ülős lift melletti fekete pályát is, ami annyira nem volt veszélyes, kicsit ugyan szűk, kezeletlen, de nem ez volt vele a baj, hanem hogy semennyire nincs jelölve, hogy merre van a pálya, merre kell menni. Megy az ember amerre lát és én is csak véletlenül találtam meg, a korábbi sínyomokat követve, hogy merre is kell menni a fák között tobozokon, faágakon átcsúszva, hogy visszajussunk a felvonóig. Fiamnak már nem volt ilyen szerencséje mivel kicsit lemaradt és túl csúszott a sínyomokon, nem is találta az erdőből kivezető utat. Kétségbe esetten hívott, hogy hol vagyok, mert ő eltévedt. Telefonon próbáltam neki segíteni, hogy ha túl ment, akkor próbáljon meg visszamászni, sínyomokat keresve, bár nem tudtam mennyire csúszott le. Közben én is visszaindultam érte, de ügyesen visszajutott a sínyomokhoz, így megtalálta a kivezető utat és ő is kijutott az erdőből. Kicsit azért megijedt, amikor nem látott maga körül mást csak fákat bokrokat. Ezek fényében a felső pályák nem igazán nyerték el a család tetszését, bár nekem nem volt velük különösebb bajom.

Ami viszont mindenkinek nagyon tetszett az a kabinos tetejétől induló, az aljába vivő erdei pálya 3 km hosszú kék, mindenkinek ajánlott, nagyon jó esésű, bár helyenként kicsit szűk, de az alacsony magasság és a a 0 fok körüli hőmérséklet ellenére sem olvadt, nem volt kásás, bár néha elég sokan összegyűltek rajta és nehéz volt a kezdőket kerülgetni, ennek ellenére még buckásnak sem mondanám, kicsinek, nagynak pazar csúszás, sőt, az ülős tetejétől indulva 4 km hosszú egyben csúszás, csak a felső piros szakasz nem mindenkinek ajánlott. A fent említett okok miatt délután már inkább az erdei pályán csúszkáltunk, egyszer-egyszer felmenve a csúcsra és onnan végig le.

A 4 órás bérletünk lejárta előtt 1 perccel 15.06-kor még sikerült becsekkolni a csúcsra menő felvonóba és onnan búcsúzóul végig lecsúsztunk a kabin aljába. Nem is bántuk, hogy lejárt a bérlet, mert fönt már kezdték felhők eltakarni a napot és az időjárás is kezdett zordabbra fordulni, meg a gyerekek is elfáradtak a nehezebb pályákon. A busz természetesen szintén a parkoló végéből indult, de most nem kellett rá olyan sokat várni mint reggel és nem is voltunk már olyan sokan rajta mint felfelé, ami végül is nem a korábbi végzés miatt volt, hanem mire leértünk a parkoló szinte teljesen kiürült amit nem igazán értettünk. Végül is kellemesen elfáradva egy tartalmas 4 órát magunk mögött tudva indultunk vissza a szállásra.

A kocsiban beszélgetve megoszlottak a vélemények a rózsahegyi pályákról, nekem tetszettek a felső pályák is, a többieknek azonban már voltak fenntartásai, főleg a felső résszel kapcsolatban és bár az erdei hosszú pálya mindenkinek nagyon tetszett, másnapra mindenki (egy tartózkodás mellett) Donovalyra szavazott.

Sziasztok!

Na, hogy legyen itt egy friss beszámoló így úgy gondoltam írok pár sort.
Reggel 8 óra pár percre már ideértünk, gyors öltözés rámolás. A kasszák csak 8 óra 20 perckor nyitnak, így addig elég kemény sor képződik, de aránylag hamar sorra kerültünk. A 25 eurós jegy teljesen baráti. A kabinos hamar felrepít, reggel érdemesebb azért fent kezdeni..
Minket napos, szélcsendes igazi síidő fogadott, -10 fokokkal. Így a pályák rettenetesen jók voltak. Du. felé sem volt buckasí, igaz az alsó kék piros helyenként inkább jeges volt. Meglátszott a szűzhavas részeken is a hétközi melegedés. A völgypályának iszonyú jó adottsága van. Mi kipróbáltunk egy erdei utat, (biciklis, moutaincart, sítúrázó tanösvény) ez egy szűk ösvény a patak mellett a térképen számkópályaként jelölt úttól balra (feljebb) helyezkedik el. Az alsó tányéros liftől az alsó rétig még ratrakolva is volt. A komoly ember mennyiség ellenére csak 2x álltunk egy 10 15 percet. Ritka, de néha nagyobb sor volt a tányéros (mogyorótörő - rántós) lifteknél..nem véletlenül mert sebességük a duplája volt. Egy igazi hiány, bár lehet máskor nem lenne ennyire észrevehető, az az, hogy a pályák közvetlen közelébe kevés a Hütte(chata), mi egy büfetnél ettünk a dária felett, ahol a olcsó és finom minden, de kicsi a melegedő és egy fős a személyzet..ellenben nagyon kedvesek.
Összességébe nagyon jó napot zártunk, hétköznap parádés lehet.
Kubinska holá után visszajövünk.

Sikerült a héten 2 napot sielni itt. A tapasztalataimat megosztanám. Korábbi beszámolók alapján jónak ígérkezett a hely és tényleg nem csalódtam benne. Rengeteg a hó jelenleg de ettől nem is kellett tartani, sőt még sok is. Szinte állandóan esik. :) Igazából örültem volna egy kis napfénynek is a kilátás miatt de az most nem jött össze. Tegnap volt egy 1-2 órás időszak amikor erre még rájött egy nagy köd is a csúcson ami a felső piros pálya használatát kicsit megnehezítette de nem baj mert addig ott volt a 4 km hosszú kék-piros völgypálya ami rendkívüli! Én a jórészét például golyóba nyomtam le. :) A parkololóig lehet csúszni, ott egy kis eszemiszon és fel a kabonossal újra. Nem voltak kevesen de várni a felvonókra 5 percnél többet soha sem kellett, a kabonos 12 perc alatt megteszi a 400 méteres szintkülönbséget ahol eldöntheted hogy visszacsúszol vagy fölmész a Malino Brdo csúcsra. A felső pálya is nagyon jó mert széles és hosszú (kb 1 km) a teteje kék de utána jön a piros amin lehet igazán csiszolni a technikát. A jegyár 25 Euro/nap ami azt gondolom hogy igazán jó árnak mondható de 3 napos síbérlet esetén még ebből is van kedvezmény, ha van Liptó kártyád. A kabinos lift aljában van síkölcsönző is, én középkategóriás lécet és bakancsot 13 euróért béreltem a kedvezménnyel egy napra. :) A szállással kapcsolatban ajánlom mindenkinek az Andrej panziót Rózsahegyen ahonnan 3 km a sípark. A tulajdonos rendkívül vendégszerető! Már várom ah alkalmat hogy újra visszajöhessek ide síelni.

Ma a Rózsahegy fölötti Málnás (Málinô az ô betu szlovákul uo és egy csomó szójátékkal marketingolják, dlhô-hosszú, červenô-piros, peknô-szép de ez mindegy is..). Inverzió volt, lent völgyben tejföl, 1.000 méter fölött szikrázó napsütés. Minden lift ment, bár a pályák kb 60% -volt csak kezelve, a többi frírájd, bár már le volt síelve, így igazán békebeli "csehszlovák" volt.Én nagyon élveztem, hogy a ratrakolt pályához szokott fiatalok itt bizony elakadtak, én csak leizzadtam. Igazi kihívás a H130 Poma a domb "balfelén", de itt 0 várakozás volt. Végén igazi élmény lecsúszni a völgybe a közel 4 kilométeres pályán. Ja, és ne a hivatalos Dária éttrembe kell beülni, hanem fölötte kicsivel a napernyős bódéba.
Azt meg csak a végére hogy Rózsahegy is félóra a Hotel Mníchből.

Sziasztok,

régen volt hozzászólás, gondoltam leírom a karácsonyi élményeinket Malino Brdo-n.
2016.12.29-31-ig voltunk ezen a síterepen...fantasztikus pályaszálláson.. A pályákat (2- 1a- 6 piros) minden nap rendezték így másnapra teljesen tökéletesek voltak. A két tanuló (kicsi tányéros) pályát is rendezték így azok is teljesen rendben voltak, a kezdők , gyerekek is élvezhették a síelés örömeit..a piros pálya nagyon gyors haladó síelőknek kiváló...
Sajnos a völgybe vezető 1 b pályát csak 30.-án kezdték el hóágyúzni rendesen és rendezni .. előtte való napokban sajnos teljesen jeges élvezhetetlen volt de miután rendbe tették ..egy nagyon tökéletes gyönyörű pályát kaptunk és tudtunk síelni majd 4 km-en keresztül! Az árak sokkal barátságosabbak voltak mint Donovalyn vagy Chopokon..mert itt volt 12-ig és 12-től lévő jegyek..
mi mindig 12:00 órától síeltünk 16 -ig ami azt jelentette: felnőtt:15 euro junior:12 euro gyerek: 10 euro.

Szóval egy nagyon jó, rendezett síterepe , kevés sorbanállással.. barátságos árakkal,nekünk jobban tetszett Donovlynál..

Március 15-én Chopokról hazafelé jövet síeltünk itt délelőtt. A 2-es piros, 1b völgymenet és pár fenti kezdő pálya volt nyitva fent. Mivel 14-ről 15-re esett pár centi hó, ezért mertük megcélozni. 11EU volt a felnőtt napijegy. 4 napos túránk utolsó napján "levezetésre" tökéletes volt.

Itt érződött, hogy alacsonyan van a terep. Egy jeges alap volt, amit azért feljavított a friss hó. A kabinos aljába menő hosszú pálya (1b), az elején kb. 100m elég lankás, de utána jobb volt mint amire emlékeztem. Fent a széles 2-es piroson jó nagy íveket lehetett húzni. Egy gyors Tátra Poma tácsással vagy az 4-es ülős lifttel lehetett feljutni.

Erre a szezonra már nem ajánlom a hóhelyzet miatt. (Ha csak nem esett/esik sok hó még.) De egyébként nagyon kellemes kis terep, szép a környezet lent is (tóval, ...). Mivel "egy központú", így családosoknak is jó lehet, mert könnyű összefutni.