Múlt vasárnap és hétfőn (január 28-29.) Zauchenseeben síeltünk verőfényes napsütésben.
A legjobb pályák egyértelműen a csákányos melletti (Kogelalm)lejtők voltak, azaz a 12-es,13-as és 2-es porhóval és többnyire kevés emberrel és még délután is csaknem ratraknyomos pályákkal.
A Roßkopfi oldalon kb. a kabinos (Roßkopfbahn) középállomásáig, illetve a régebbi duplaüléses alsó állomásig voltak jók a pályák, vagyis olyan 1600 méteres magasságig.

A lenti pályák , így a 3-as piros és a 2-es fekete csak a reggeli órákban adtak élményt, utána hamar lecsúszták róla a hóréteget és a kemény-jeges volt jórészt.

Ez elmondható minden más 1600 m alatti pályára, ugyanis az idei szezonban egy hullámvasút az időjárás, hol hideg, hol meleg, az alacsony magasságokban sokszor esővel és ez az alsóbb részeken vissza is köszön.

Hó az bőven van, a pályákon és azokon kívül is. Amikor ezeket a sorokat írom is esik az eső, de 1500 m felett a hó.

Jó hír, hogy ezt a hetet kell kibírni, utána február 10-12. körül újra visszatérhet a tél, így várhatóan alacsonyabban is javulhatnak a jelenlegi hóviszonyok.

Mindent összevetve Zauchensee továbbra is egy nagyon kellemes-barátságos síterep, aki Radstadt környékén síel mindenképpen érdemes ide is átmenni, véleményem szerint a Sí Amadében Zauchensee és Grossarltal a két legjobb terep Hochkönig mellett.

Szerda estétől vasárnapig a Talponsíelők egy közepes csoportja Altenmarktban lakott és főleg Zauchenseben sízett, télies körülmények között - jól tettük 🙂
Ottlétünk alatt a hóréteg 20-25 centit vastagodott, vasárnap reggelre -15 fok, szóval arrafelé tél van.
A működő pályák rendben, a hóágyúk glédában pihennek (gondolom az energiaspórolás jeleként...). Sajnos a kleinarli oldalon csak a kék pályák voltak nyitva, várva még félméternyi természetes hóra. Viszont szombaton már Zauchensee mindkét oldala működött!
Árak: az előttem szólók már írtak erről egy topikban. Hozzáfűzném, hogy a síbérletet érdemes interneten elővételben intézni, mert napi kb. 5 eurót lehet így sörre félretenni. Szintén anyagi megfontolásból érdemes elkerülni a kleinarli "biokocsmát", ugyanakkor mehet a Gamskogelhütte vagy a Frauenalm.

3 napot töltöttünk itt el január 6 - 8 között.
A gyerekek miatt választottuk ezt a síterepet, a kékpályák miatt, és nem csalódtunk. Ezért olyan szemszögből néztem, ahogy egy kezdő, illetve kisgyerekes család számára ad átfogóbb tájékoztatást. Itt is van az a kedvezmény, hogy a 2.gyerek után a legfiatalabb/ak ingyen síelhet/nek.
Mivel 6.ünnepnap, illetve a téli szünet 10,ig tartott, így várható volt, hogy nem leszünk egyedül. Szerencsére szombaton már nagyon kevesen voltak, és ragyogó napsütés.
Minden nap a Rosskopfbahn-nal kezdtünk . Az első napon a kék 15-ös pályán szerettünk volna végig lecsúszni Flachauwinklbe. Sajnos csak a feléig tudtunk, mert onnantól a kék pálya le volt zárva, és ez így maradt szombatig. A piros nyitva volt, de azt nem akartuk a kiskorú miatt. Ezért a felétől vissza a 6-os "Highliner II" beülőssel, majd a kék 2-esen le a völgybe. Itt van a csúcshoz közel egy Familypark, a gyerekek kedvence, érdemes kipróbálni. Az utolsó 3-400 méter a lifthez erős pirossal kezdődik, legalábbis gyermekszemmel, de több száz méter széles, így lassan,nyugodtan le lehet jönni, vagy körbe a kék 1-en. Újra vissza a Rosskopfbahnnal, és a 1-en le a völgybe. Itt a pálya felénél van a Funslopes egy bábuval, aminek a két nagy keze kiáll, és ha nagy lendülettel nekimegy a gyerek, hangot ad ki. Nem csak a gyerekek játszanak ezzel.Nem szabad kihagyni.
Voltunk a Schwarzwandbahnnal a csúcson, onnan is kék 9-es- visz a völgybe. Itt szél, köd, kissé jeges pálya volt,de megoldható.
A gyerekek nagy kedvence a 6-os beülős Tauernkarbahnnal elérhető 10-es pálya, ami a végén a 9-esbe csatlakozik, amivel a völgybe csúszhatunk.
Az összes kék pálya tökéletes kis gyereknek, kezdőnek. De párhuzamosan mennek piros pályák, néhol feketék, tehát mindenki számára nyújt lehetőséget.
A Zauchenseebahn állomástól kissé melós visszacsúszni a Rosskopfbahnhoz, de leküzdhető.
Összességében nagyon jó 3 napot sikerült eltölteni, és úgy döntöttünk, ha a COVID intézkedések is engedik, a síszünetben visszatértünk, hátha a 15-ös kék pályát is megnyitják addigra.

Rendezgettem a régi dolgaimat, és belebotlottam néhány fényképbe, ami Zauchensee-n készült, és erről beugrott egy túra, ami talán van akit érdekelhet.
2017. decemberének utolsó harmadát Altenmarktban töltöttem. 9 nap sí, gyakorlatilag nyitástól zárásig. Többször voltam Zauchenseeben, a busz a szállás előtt állt meg.
December 29-én is itt töltöttem a napot. Mivel a hóviszonyok egészen jók voltak, többnyire a pályán kívül. Miután meguntam a tömeget a felvonóknál, már jól benne a délutánban, úgy gondoltam hogy megpróbálok feltúrázni Strimskogel (2.139 m) csúcsára. Ez a hegy lentről nézve a Tauernkar csúcsától balra, a völgyben lefele található. Az útvonal adja magát a Tauernkartól, a 10-es kék pályán, amikor az elhagyja a gerincet, akkor ott tovább. Elhagytam a pályát, feltettem a fókát. Kb. fél óra múlva már egy egész más világban jártam. Ember sehol, gyönyörű hó képződmények között haladtam. Felérve az első komolyabb púpra, meglepetten tapasztaltam, hogy a csúcs lényegesen messzebb van, mint gondoltam, először egy komolyabb letörésen kell lejutni. Mivel kiváló porhó volt, leszedtem a fókát, és lesíztem. A gond lent kezdődött, a havas gekkó fóka nem tapadt a léchez. Persze megpróbáltam elöl-hátul beakasztva haladni, a vége folyton lejött, sőt a hevederes kötőjét a léc szépen levágta, először az egyiknek, aztán a másiknak. Közben az idő is haladt, bár a nap sütött még, de decemberben hamar lesz este. Az egyértelmű volt, hogy valami B terv kell a minél gyorsabb lejutáshoz. Visszafordulni, gyalog felmenni a letörésen a combig érő porhóban esélytelen. Ahol haladtam, egy viszonylag széles gerinc volt, de innen lefele közvetlenül nem lehetett menni. Csak előre volt út, úgy láttam, hogy talán kicsit arrébb, pár száz méterrel messzebb kínálkozik egy lemenet, de addig is el kellett jutni valahogy. Ezért visszavettem a léceket, és megpróbáltam úgy haladni, hogy vagy az egyiknek vagy mind a kettőnek kinyitottam a sarkát. Mivel kicsit felfele is kellet időnként menni, elég keservesen haladtam. Egyszer beszakadtam egy szikla mellett úgy derékig, alattam egy nagy üreg, amit egy fa képezett a szikla mellett. Ha itt beesik a lécem soha ki nem szedem. Végül csak elértem a kinézett helyett, és bingó! jónak tűnt. Úgy látszott le lehet sízni egészen a völgybe. Egy igazi élménysízés következett a fák között, hatalmas porhóban. Persze nem igazán mertem elengedni, egyedül a nap végén, ismeretlen terepen. De minden jól alakult szerencsésen leértem.
A dolog persze nem hagyott nyugodni, úgyhogy két nap múlva tettem egy újabb próbát. Szerencsére nálam volt a túra lécem egy zsír új hagyományos fókával. Tanulva a korábbiból, már délelőtt elindultam. Sajnos két nap alatt a hóviszonyok rengeteget romlottak. Melegedés, a hó nehézzé vált. Ezért nem is próbálkoztam a letörés megsízésével, lementem rajta fókával. Azért nem én lennék, ha közben új túratervet nem találtam volna. Több jó hely is kínálkozott bevágni a túloldalra, Untertauren irányába. Végülis arra is megy síbusz. Utána egy lényegében eseménytelen sítúra következett a csúcsra. Egy kisebb púpot közben átharántoztam. Közel három óráig tartott. Fenn kényelmesen átszereltem és elindultam. Sajnos nem sok élvezet volt benne, a nehéz, nedves hóban minden fordulás rosszul esett. Mivel a település szélére érkeztem le és a síbusz csak fenn a központi épületnél áll meg, azt találtam ki, hogy csak ez ezüst kabinosig gyalogolok fel, és lifttel felmegyek Rosskopfra és onnan csúszok az arénához. Ez egyrészt jó döntés volt, mert sikerült az egész útról egy jó áttekintő képet csinálni, másrészt nagyon rossz, mert a leérkezés előtt kb. 100 méterre csiga tempóban haladva a pályán, sikerült egy orbitális nagyot esnem. Valahogy még a fejemen is átestem azóta sem tudom, hogy hogyan sikerült, de többen odajöttek segíteni. De a bosszúságon kívül más baj nem történt.
Mint utóbb kiderült a csúcs szokásos útvonala felfele is az én lejöveti utam. igaz, hogy így lényegesen több a szint benne, de a kalandos gerincvándorlás kimarad.Mondjuk hozzám inkább az én változatom áll közelebb.
Teszek fel pár képet, és a két tracket. Az elsőn egybe van az egész nap.
http://www.movescount.com/moves/move192477796#table-year=2020
http://www.movescount.com/moves/move192825616#table-year=2020

Sziasztok!
Január 20.-23.-ig Zauchensee és Flachau terepein síeltünk (3 ill. 1 napot). A nagy havazások utáni időszakban érkeztünk, így szerencsénk volt az időjárással. Általában napos, szélcsendes idő, mínusz 5-7 °C hőmérséklettel. Szállásunk a flachuwinkl-i völgyben, a „Highliner” kabinostól kb. 1 km, a flachaui „Starjet” felvonótól pedig kb. 5 km-re volt, síbusz a ház előtt. Igazából tetszett az egész hely, jó pályák, jó felvonók, színvonalas kiszolgálóegységek. Kötelező elem az 1634-ben épült Burgstallhütte (15-ös pálya), mely nem mindennapi élményt nyújt az eredeti belsejével. Pályák közül, ha muszáj kiemelnem akkor a piros 7 és 15, illetve a kék 1 és 9 is elég lendületes. Kezdőbbeknek a kék 10-est ajánlanám az egyenletesebb lejtése miatt. A piros 6-5-5a kombó világkupa pályán már van 1-2 erősebb rész, ami délutánra már sajnos kevésbé volt élvezetes. Tömeg, várakozás a lifteknél ebben az időszakban nem volt jellemző. A Flachauwinkl-Kleinarl síterep sajnos most nem fért bele, de legközelebb azt is „beszorítjuk”. Relatív közelsége, adottságai és a Ski Amade bérlettel elérhető rengeteg sípálya miatt határozottan ajánlható környék.

Január 22-én voltunk itt, hó az tényleg van bőven szerencsére szép időnk volt, reggel -14 fokokkal alig vártuk a Gamskogelnél, hogy a lift kiérjen a napsütésre. Nyitás után a 9-esen leszáguldani a friss pályán még mindig nagy élmény, napközben a kedvenc most a 14-15-ös volt, márciusban eddig mindig kicsit szétesett már a melegtől/napsütéstől.

Hogy miért szerettem ki belőle, magam sem tudom.....de most ismét lángol a lamour. 2017.01.2017. sieltünk itt. Fantasztikus volt...schnee ohne ende érzés, kiválóan felkészített pályák...finom kaják a Weltcuparenában...és mérsékelt mennyiségű ember. Talán ha kétszer kellett várnom 1-1 percet a felvonóknál.
Amire felhívnám a figyelmet:
1. Parrallel szlalom lehetősége a Gamskogelbahn II talstation tövében....hatalmas muri tud lenni :)
2. Komolyabb GS pálya a Rosskopfbahn alatt, egész a felső részen, ha felülről jövünk, akkor balról. Figyelmeztetés...a pálya egy völgyben végződik...onnan csak csákányos visz felfele. Mindkét pálya ingyenes és mind a két pálya be van kamerázva és a felvételek letölthetők a Weltcuparenában.
3. Ha valaki a Weltcupstrecke pályán jön le, álljon meg a sziklák között és mondjon el egy imát Edit gyors felgyógyulásáért.

Szerencsésnek érzem magam, hiszen egy szezonban két korábbi bakancslistás helyre is sikerült eljutni, ide március 14-én egy verőfényes hétfői napon. Ahogy Saalbach, Zauchensee sem okozott csalódást. Már pénteken is a környéken síeltünk, de az előrejelzéseket látva a hétfőre tervezett napsütés láttán éreztem, hogy ez lesz a mi napunk.

Reggel emiatt időben is érkeztünk, parádés pályák vártak minket. Kezdésnek egyből beszálltunk a retro Schwarzwandbahn-nal és a kék/piros 9-esen mentünk lefelé, valami frenetikus volt a pálya. Ezután a másik oldalon az 5-6-os kombón csúsztunk le újra a völgyig. Az előbbi a világkupa pálya, ami nehézségre nem is vészes viszont azért 100-120-al nyilván más kávéház :)

Aki szeretne gyorsan pörögni annak a Gamskogel 1-2 ajánlott, nekem az egyik kedvencem a piros 7-es. És ha már Gamskogel, az itt lévő hütte is telitalálat napsütésben a hatalmas terasszal és napágyakkal. Amit megemlítenék még mindenképpen az a Flachauwinkl felé a völgybe a 14-15-ös kombó, széles szép tempós piros pályák. A megérkezés előtt kicsit tartottam attól, hogy a Weltcuparena-nál esetleg tumultus alakul ki a csomópont miatt, de erről szó nem volt.

Kezdőknek a kék 10-es tetszeni fog, de a hely inkább a sportosabb síelők asztala. Cserébe családosoknak pluszpont az Alpincenter féle "pláza" illetve a sok Photopoint, szobor, ilyen-olyan Skiline attrakció.
Oda és vissza is az altenmarkti síbusszal mentünk ami percre pontosan közlekedett.
Egész nap azon gondolkodtam, hogy nekem nagyon hasonlít valamelyik helyre, aztán a csúcsról megpillantottam Obertauern-t. Szóval fekvése, hóbiztossága megegyezik, azonban kisebb, de számomra érdekesebb pályák. Hibátlan hely, ide még jövök az biztos!

Január 23-án 3 napos síelésünk utolsó napján jártunk itt.
Az idő még kegyes volt hozzánk: -1 fok és végig szakadó hóesés, a csúcsokon erős szél.
A völgyben szinte minden pálya a 3 lift kiindulási pontjába vezet, mint egy origo. Gyakorlatilag nem lehet eltévedni, és senkit sem lehet elhagyni, mert itt mindenki találkozik.
Sajnos a Gamskogel felső 200m-e teljes ködben volt, gyakorlatilag alig látva, lépésben jöttünk a pályák elején. A Weltcup abfahrt nagyon jó (még látni lehetett a korábbi futam kék pályafestését), viszont ez flachaui mércével simán fekete pálya. Kellemes még a 7-es és 9-es pálya, felfelé érdemes a kiskabinos helyett az ülőszékesekkel menni, mert gyorsabbak és nem kell lécet csatolgatni.
A Tauernkarbahn oldalon a 10-es fekete pálya teteje simán piros, az alja viszont meredek, ezért középen át kell csúszni a kéken és lejönni a piros letörésen.
Voltunk Flachauwinkl oldalon is, kellemes lejtésű piros pálya vezet le az autópályáig.
Mivel Zauchensee-be egy kanyargós út vezet fel, ezért szerintem érdemesebb itt az autópálya mellett lerakni az autót és átkelni a hegyen Zauchensee-be.
A Flachauwinkl alsó liftállomás a mozgólépcsővel, meg az egész kialakítással hipermodern, kb a 4-es metróban is érezhetnéd magad :-)
Van shuttlebus át a túloldalra, kb 2 perc alatt ér át. Ott is remek 6 üléses felvonók vannak, kellemes lankásabb pályák, sok a mesefigura, az igazi családi síterep.

Ennek ellentétje a Zauchensee-i völgy, meredek tempós pályákkal, igazi sportos síelőknek, 5*-os hely.