Pitztal gleccser

Mai pálya: a hó tökéletes. Az idő: hol a nap süt hol a hó esik. A szél a katlanban szinte semmi. Végtelen nyugalom. Szinte más dimenzió. Szóval jó idő, csak mikor nem látja az ember a pályát az szenvedés. Meg kell állni és várni a derülést.
A 27-esen kívül minden pálya halovány és ingerszegény. A pályán kívül viszont első rendű, ha olyan lécet hoz valaki fel.
Sem a Wildspitzet sem a Gepatschfernert nem lehetett látni - fájdalom.
A Pitz völgyben vezető út maga megéri. Talán jobban mint a pálya.

Pitztal-gleccser, 2022 márc közepe:

A kaunertali hosszabb családi kirándulásunk alatt éltünk az ottani több napos bérlet által kínált lehetőséggel, hogy 2 választott napon a Pitztal gleccseren is lehet síelni. Ez különösen jól jön, ha pl. biztonsági munkák (kb. mesterséges lavinaomlasztás és eltakarítása) miatt a kaunertali hegyi utat és így a pályákat lezárják.

A 2 gleccsernek teljesen eltérő hangulata van. Itt érezhetően többen vannak (bár tömeg itt sincs), illetve a pályák is teljesen másak. Kaunertal lényegesen messzebb van a falvaktól, itt sokkal közelebb is lehet szállást találni. Maga a Pitztal völgy elég hosszú, a kintebbi szállodákból itt is elég sokat lehet minden nap autózni / síbuszozni. Ezzel együtt is a parkoló megközelítése itt lényegesen egyszerűbb, nincsen hegyi útszakasz benne.
Ám a nap indulása itt egyáltalán nem gördülékenyebb és gyorsabb, mivel a parkolónál nem lehet felcsatolni, hanem itt még először a gleccserexpresszel kell feljutni a hegyre. Bár se felfelé, se lefelé nem maradtunk le a tömeg miatt a következő vonatról, semmiképpen nem nevezném kényelmesnek. A bejutás, várakozás, beszállás elég körülményes, és maga az utazás is a "föld alatti siklóban", elég zsúfoltan, nem volt akkora élmény. Szívesebben ülök egy felvonóban és nézem a tájat.

Ha egyszer feljutottunk, akkor utána már sokkal könnyebb, többfelé lehet csúszni, és az érezhetően több ember ellenére igazából itt sem volt sor, legfeljebb 8-10 kabinra való ember gyűlt össze. A felső részen a 2 kiskabinos lift a főként használt, az ülőset inkább összekötőnek vagy a nap végén a gleccserexpresszhez visszajutásra használtuk. A Brunnenkogel csákányosa ugyan elég jó részre visz fel, de mi már kényelmetlenül hosszúnak éreztük, nem esett jól annyit a csákányon "ülni".

Kék pálya alig van, igazából a 20-asra mondanánk, hogy az egy elég jó, hosszabb pálya, ám sajnos az pont a túl hosszú csákányos felvonóval érhető el. A másik kék a 25-ös lefelé, de az nem volt túl jó állapotban, elég hamar leromlott, illetve délután már inkább egy kása-tenger kezdett lenni. Valószínűleg a kitettsége miatt, mivel a többi pályán ezt alig-alig tapasztaltuk. Pirosakból a hosszú csákányostól indulók sem túl nehezek, illetve a Mittelbergbahn melletti, 36-os piros is rendkívül széles és kényelmes. Ennek talán csak a legtetején, a felvonótól levezető keskeny szakasza, illetve az alja picit nehezebb, a döntő része nálam sokkal inkább kék lenne. Ez egyébként több más itteni piros pályára is jellemző, hogy legnagyobb részük nem meredek és még nagyon széles is, így viszonylag kezdő sízők is könnyen le tudnak rajta menni. Inkább csak egy-egy kicsit nehezebb szakaszuk van, bár azok egy része is pl. a Kaunertal-on még kék lenne. Vagy akár az itteni 25-ös kék pályához is hasonlóak. Azért a 33-34-es, illetve a Brunnenkogel-ről induló pályák egy kicsit nehezebbek, azok mindegyikében van tényleg piros letörés vagy pár szűkebb kanyar. A egyetlen fekete pálya (26-os) igazából annyiban különbözik a mellette levő pirostól, hogy a felső letörést nem lehet kicsit nagyobb ívben venni.

A Mittelbergbahn inkább csak a hegy oldaláig visz fel, de a Wildspitzbahn végállomása, a 3440 méter magas Brunnenkogel tényleg lenyűgöző. Az új, körpanorámás étterem, illetve a kicsivel még fentebb található, 360 fokos panorámát nyújtó kilátópont jó időben tényleg önmagában egy élmény.

Két barátommal úgy gondoltuk, hogy értelmes módon le kell zárni ezt a miazmás szezont. Ők jöttek Németországból, én Érdről...
- utazás (és járvány): az osztrák határőrök első kérdése, hogy van-e regisztrációs papírja a vándornak. Az csak a második kérdés, hogy oltott-e az illető, vagy van 48 óránál nem régebbi antigén tesztje (PCR-nél 72 óra a limit). Én már kétszeresen oltott vagyok, sajna Szputnyikkal, így kellett a teszt is. Mindezt tényleg komolyan veszik. Következmény, hogy legalább másfél órával hosszabbodik az út, ha az embernek Vorarlbergben van a szállása (ennek magánjellegű oka volt).
- Kaunertal látogatása volt az előzetes terv, de ők csak 13:00-ig voltak nyitva, ezért Pitztal mellett döntöttünk.Időben kb. ugyanannyi volt a szállástól és a parkoló is 1000 méterrel lentebb van. Persze első felmenetelkor kiderült, hogy a napokban izolált fertőzöttek miatt a völgyből, hazafelé, csak friss covid-teszt birtokában engednek ki. Úri módon megoldották, mert az ellenőrző pont előtt egy km-rel volt egy elegáns teszt-busz, ingyen csináltak egy tesztet, negyedóra alatt kész volt az eredmény. Mellette volt egy kiskocsma, úgyhogy várakozás közben benyomtunk egy sört. Egyébként tényleg komolyan veszik a dolgot: szombaton, hazafelé, az ellenőrző rendőr hölgyike (kifejezetten jól nézett ki :) ) kérte a negyedik utasom papírját is pedig csak hárman voltunk. Mint kiderült, a hátsó ablakban lógó sídzsekimet vélte utasnak...
- síztünk is! - hó van bőven (3-4 m), olyan tavaszias. A legjobb (a meglepő módon leratrakolt) pályán kívüli részeken és a lavina veszély miatt lezárt pályákon volt. Annak ellenére, hogy fél Németország elindult a múlt héten kirándulni, sorállás, pályán levő tömeg szóba se került.
Dehát tegnaptól ők is bezártak, várhatunk októberig.

2017.október 12-15.
Söldenben volt a szállásunk, így átugrottunk ide is. Szombatra esett az időpont, sokan voltak 70 %-ban németek, azok is inkább versenyzők. Olyan volt mintha egy világkupa futamba csöppentünk volna bele. Full profik, páncélba felöltözve,hátrafelé pörögve is síelve, hatévestől a tizenhétig csoportokban edzettek. A hegyoldal felbólyázva, felzászlózva, nekünk a turistáknak középen a gleccseren egy kis egérút.De ott is bőven elfértünk olyan iszonyat szélesek a pályák. Nagy élmény volt ! TB-re mindenkinek felíratnám pár napra Tirolt !

Sziasztok!

Október 23-24-én kezdtük idei szezonunkat a Pitztaler Gletscher-en.
A völgyben nem volt hó, ellenben gyönyörű őszi színek fogadtak bennünket.

Szállásunk Plangeross-ban volt, 3 km-re a gleccsertől - így reggel nem kellett korán kelni, pár perc alatt a bejárat előtti kis parkolóban voltunk.

Szokás szerint nyitáskor érkeztünk. Megvettük a bérleteket (ajánlom a White 5 bérletet), ezzel az első 15 perc liftezést meg is hagytuk a versenyző csapatoknak.
Így mire felmentünk a lifthez, már nem volt túl nagy sorakozás - de persze a rendszer miatt (2 szerelvény váltja egymást 15-20 percenként) muszáj volt kicsit várni. És persze mire jött a "vonat", addigra azért tele is lett.

Fent gyönyörű kora tél fogadott: a pályákon szép, tökéletes hó - pályán kívül is látszott a pár nappal ezelőtti havazás nyoma, de persze sok helyen kilátszott a szikla.

Ezen a hétvégén volt a szomszédban, Söldenben a világkupa nyitó, így VK csapatok már nem voltak Pitztalban. Az ifjúság viszont nyilván ellepi ilyenkor a gleccsereket, így sok edzős csoport volt a pályákon. Ők inkább reggel száguldoztak a "mi pályáinkon", utána átvonultak a kapuk közé, nem sok vizet zavartak.

Reggel a csákányos pályáján (20-as pálya) kezdtünk, majd ahogy kinaposodott a másik oldal, átvonultunk a 36-os pályára. Majd mikor már untuk a laposat, újra vissza a 20-asra.
Mindkét pálya tökéletes állapotban volt, jég csak nagyon picike, az is csak 1-2 jellegzetes helyen (mindkét pálya kb. fele után összeszűkülő részen). Szinte nem is volt jég.
Alul tömör, rajta finom friss hó, jobbat nem is kérhettünk volna. Még télen is megállná a helyét, nemhogy október végén.

Kimondott tömeg nem volt, a lifteknél sosem vártunk többet kb. 1 percnél. A 36-os pálya felső lapos részén volt nagyon sok kezdő, őket azért egy idő után már nem esett jól folyton kerülgetni.

Amúgy is sokkal jobban tetszett a csákányos 20-as pálya lejtése, egyetlen hátránya a csigalassúságú csákányos lift volt.

A felső (26) meredek pályát idén térdkímélés gyanánt kihagytuk, így arról nem tudok véleményt mondani. Tavaly ilyenkor több volt a hó és a 26-os akkor is elég jeges volt, most sem hiszem, hogy kevésbé tolták volna le róla a havat. :)

A síelés összességében: tökéletes szezonnyitás, szuper idő, nem volt tömeg, nagyon jók voltak a pályák.

A kiegészítő infrastruktúra: nekem nagyon fura, hogy az étterem irtózatosan tömeges. Ugyanezt, sőt, sokkal nagyobb tömeget is Hintertuxon messze jobban helyezik el, ott szívesen eszem a Sommerberg-TuxerFernerHaus éttermekben. Itt viszont lent brutál hangzavar, fent pedig a panorámaablakoknak köszönhetően szinte elviselhetetlen meleg volt. Szóval inkább csak egy pici időre ültünk be pihenni és enni-inni egy könnyűt, de a normális ebédet délutánra halasztottuk és lent ettünk a faluban.

Liftek: a csákányos nagyoooon lassú és irtó gyakran megállítják - gondolom a nem könnyű kiszállója miatt. Elkelne ide egy ülőlift. Persze tudom, gleccser, nem úgy megy az, hogy a jégbe csak úgy ülőliftet tűzködünk. Pedig egyébként nincs bajom a csákányossal, csak a szűk kiszállóhely miatt irtó lassan járatják.

Ráhordó lift (a "vonat"): igazán járathatnák folyamatosan. Lefelé délután 1-2 között messze nem járt 15 percenként, inkább olyan 20-25. Megvárták, hogy megteljen és nem indították el 70%-os kihasználtsággal. Üzleti szempontból érthető, de éhesen-fáradtan, síelésre kalibrált bakancsban álldogálni nem kellemes.

A nyavajgások ellenére összességében nagyon jó hely a Pitztaler Gleccser, simán megyünk oda máskor is! Picike terep, úgyhogy 2-3 napnál tovább már azért uncsi lenne.

A völgyben sok más völgyhöz hasonlóan végig van az úttal párhuzamos sétaút, ahol nagyon jókat lehet estefelé sétálni, mindenkinek ajánlom!

Február 3-4.-én síeltünk a Pitztal Gletscheren és Rifflsee-n. Nem nyerte el tetszésünket a Gletscherexpress, jobban örültünk volna, egy kabinos felvonónak. Szerintünk gyorsabban fel lehetett volna érni. Itt kötött volt a menetrend, és persze a kedvezményes jeggyel nem lehetett elcsípni a korábbi expresszt. Az időjárás nem volt kegyes hozzánk,első nap sajnos a két jelentős kabinos lift az erős szél miatt nem üzemelt, ezért csak Brunnenkogel húzóliftet használtuk, mert az onnan induló piros pályát tartottuk számunkra megfelelőnek. A húzólift iszonyú lassan ment, és sokszor elakadt, nem tudni miért. Pozitívum volt számunkra, hogy az étteremben végre nem szólt hangosan az a bizonyos zene, amit Ausztriában megszoktunk! Szinte hiányzott! :-)
A második nap Rifflsee-n kezdtünk, sajnos ködben szélben, és néha egy két kövecskével is találkoztunk pályán belül, ami arra késztetett, hogy átcsússzunk a Pitztal Gletscher aljához. Szerencsére most kipróbálhattuk azokat a bizonyos pályákat, amelyekhez a kabinos liftek vittek! Ég és föld volt a különbség! Csodás porhó várt bennünket! Nagyon szép széles, kezelt pályákon csúsztunk!
Összességében a finom porhavas pályák melyek a Mittelbergbantól indultak nagyon tetszett, a Gletscherrestaurant és hogy nem volt Depo a kártyára. Ami nem tetszett, az a fel- és lejutás, illetve a síbusz csak óránként járt Jerzensből, ahol a szállásunk volt.
Jó volt, szép volt, itt is jártunk, talán ha szebb időt fogunk ki, jobban tetszett volna,így viszont valószínűleg nem térünk vissza.

Pitztal 2013 Ápr.21

Átutazóban jártunk a környéken,és szezonzáró síelésként érkeztünk a gleccserre,ahol még nem voltunk korábban.Az időponttól függetlenül igazi téli körülmények fogadtak bennünket(290-420cm hó). Két nappal elöttünk lehűlés, és 40cm friss hó érkezett így a pályák tökéletesek voltak és a hőmérséklet is -5,0, között maradt a gleccseren nappal is.A völgyben természetesen már + fokok voltak nappal,és a következő hétre +15,+20fokot jeleztek előre.

A vasárnapi időpont ellenére is kevesen voltunk,a felső parkolók sem teltek meg.A sikló 20 percenként járt és 8 percen belül 2840m-re "repített" bennünket.Fent változékony,kicsit szeles idő volt, felhős,napos időszakok váltogatták egymást.A felhős időszakokban a korlátozott látótáv miatt a tájékozódás nem volt kellemes, de szerencsére déltől a napsütés állandósult.így a síelés tökéletes lett,de sajnos a kilátóból a körpanoráma kimaradt,mert teljesen nem tisztult ki az idő.

A liftek fent korszerűek, gyorsak, panasz nem lehet rájuk.A pályákat ratrakolták, és mivel kevesen voltunk még késő délután is kitűnő állapotban voltak.Aki "szűzhavazni" akart, az a felső részeken a pályák mellett talált magának helyet,a lenti részek meredeksége sajnos kevés ehhez.

A pályákról:
Az "új" felső kabinos tetejétől egy szűk csatorna vezet a pályákig,ez tömegben "kellemetlen" lehet.A pályák felső szakasza erős piros,de széles és folyamatos lejtésű,majd enyhébb kellemes dőlésű rész után egy lankás szakasszal csatlakozunk a csákányos pályájába, aminek a legalja már alig lejt.
A lenti kabinos pályája(36) egy lankásabb szakasz után egy kellemes esésű igazi "karvingolós" pálya.Sajnos a lift előtti utolsó szakasz itt is alig lejt.A párhuzamos pályák hasonlóak, itt található a snowpark és a bordercross-pálya is.
A hosszabb húzólift pályája "gyenge" piros,a rövidé teljesen tanuló pálya.
A pályák megfelelő dőlésű részei szélesek ,így sokáig jó állapotban maradnak.
A 3440m-en lévő kabinállomás,mely Ausztriában a legmagasabbra vivő lift felső állomása, valóban kuriózum az étteremmel és a kilátóval.Tiszta napos időben csodálatos.

Összegezve a síhelyet,elmondható hogy így a Rifflsee bezárásával 37 km-re "zsugorodó" pályarendszer is megfelel egy néhány napos csúszás helyszínének.Kezelt széles pályák, korszerű liftek,hibátlan infrastruktúra.Igaz,mi szuper hóminőség,és kiváló hőmérséklet mellett csúsztunk,de tavaszi-nyári melegben,vagy több(mélyebb) friss hónál problémásabbak lehetnek a lankás részek.

A völgyben a szállás árak természetesen kedvezőbbek mint a frekventáltabb Sölden vagy Stubaital környéki szállások.
Így a gleccservasúttól néhány percre lévő 3*-os superior Hotel Gundolf is elérhetőbb,internetes szálláskereső honlapon keresztül foglalva.Kifogástalan ellátás,kedves személyzet,szuper wellnes,szállodai síbusz és magyar felszolgáló az étteremben.

Nekünk tetszett,szívesen visszajönnénk. Ha a teljes 60km sírendszer üzemel megfelelő hóviszonyok és időjárás mellett biztosan megfelel mindenkinek néhány napra.

Őszi besízésünk második napján meglátogattuk a Pitztal gelccsert, amely úgy hirdeti magát, mint a legmagasabban fekvő osztrák sípálya. A minősítés helytálló, hiszen a közelmúltban átadott Wildspitzbahn kabinos felvonó valóban 3440 m-re repít fel.(A viharos szélben szó szerint...)
A parkolók meglehetősen messze vannak a völgyállomástól, innen 10 percenként induló külön buszok szállítják fel a sízőket a völgyállomásig. Innen földalatti gleccserexpresszen 6 perc alatt 2840 m-re értünk. Már a parkolóban is szállingózott a hó, fent a gleccseren ez intenzív havazásra váltott. Az erős szél hordta a havat, így meglehetősen keveset láttunk a panorámából, azt viszont megtapasztaltuk, hogy valóban változatos pályarendszer, mindenki megtalálhatja a számára megfelelő lejtőt.
A rossz idő ellenére az új felvonót ki kellett próbálni. Egyedül utaztam a 10-12 személyes kabinban, s végig azon gondolkoztam, le a kalappal az építők előtt, akik ilyen körülmények között, ilyen magassaágban és főleg ilyen minőségben megépítették ezt a csodát.
3440 m-en egy hosszú, szűk "járatban" lehet a piros pályákhoz csúszni. A szél hordta a havat, így lefelé menet időnként nem volt fent és lent, csak nagy-nagy fehérség, de még így is élvezhető volt, gondolom jó időben még inkább az. A pálya egy helyen keresztezi a Brunnenkogel csákányos felvonó nyomvonalát, itt erősen figyelni kell az átcsúszásnál.
A nap végén megindult a tömeg a gleccserexpresszen a völgy felé, ami azt jelenti, hogy a japán metrón látottakhoz hasonló mennyiségű nép zsúfolódott össze a vonaton. Félúton lefelé a soför rálépett a fékre, ami kisebb pánikot okozott az egymás hegyén-hátán állók-ülők között, már aki talpon tudott maradni. Felborulni egyébként sem egy élmény, hát még síléccel, síbottal a kezedben.
Összességében kellemesen elfáradtunk, megérte Söldenből átrándulni Pitztalba.

Sziasztok!
Február 27-től Március 4-ig voltunk snowboardozni Pitztal gleccseren és környékén.
Az időjárás aránylag kegyes volt hozzánk, mert kaptunk három napsütéses, tiszta,kevésbé felhős napot.
Szerencsénkre nem volt túl hideg egyik nap sem.
Nagyon tetszett a pályarendszer, gyorsan átlátható, nagyon jól kezelt pályák, mint ahogy már ezt a gleccsereken megszokhattam.
A hó minősége nagyon jó, állatkodhattam egy kicsit a pályán kívül is.
A szállásunk Wiese-ben volt, kb. 20 kilométerre a gleccsertől,ingyenes busz járt fel a gleccser parkolóig.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, remek pályarendszer és jó szolgáltatási csomag a pályán és a szálláson egyaránt.