El vagyok maradva beszámolókkal. Lassan 2 éve lesz, hogy egy nyári szezonra eljöttem Norvégiába, aztán itt is ragadtam... :-) Az előző tél – főleg a korai válltörésem miatt az első csúszás első körében – nem egészen úgy alakult ahogy elterveztem, júniusban a születésnapomon sikerült csak újra rávennem magam a csúszásra...
Mivel errefelé nem minden úgy működik, ahogy azt ott a Kárpát-medencében Skandináviáról elképzeljük, ezért előbb a régióról és az idüőjárásról írok egy kicsit általánosságban, aztán később a közeli terep(ek)ről, sítúrázásról és sífutásról is.
Møre és Romsdal megye definíció szerint Észak-nyugat Norvégiában található, ami önmagában is megtévesztő egy kicsit. Ugyanis nem Észak-Norvégia nyugati részét, hanem Nyugat-Norvégia északi csücskét jelenti, Dél felől északi irányban haladva kb az ország 1/3-ánál található a Norvég tenger és az Atlanti Óceán találkozásánál. A megye déli részén található a Sunnmøre-Alpok, ami a sítúrázás (egyik) Mekkája, a régió legnagyobb városa Ålesund und közvetlenül a parton terül el, 7 szigetet elfoglalva.
Mint Norvégia teljes nyugati partvidékén, az időjárást itt is a Golf-áramlat befolyásolja. A tengervíz hőmérséklete egész évben +6 és +16 fok között változik, csak a fjordok legvégén fagy be néha, ahol sekélyebb és a beömlő folyók vize lehűti. A nagy meleg/enyhe víztömeg természetesen a levegő hőmérsékletét is befolyásolja, ezért a partvidéken sokkal enyhébb a tél mint ahogy azt a 62. szélességi körön várnánk, pl. Ålesundben a tél nagy része általában esős és szürke, a tavalyi -12fok és az idei év eleji 1 méteres hó (2hétig, „oszt” ennyi) is 20-30éves rekordokat döntött. Az óceán felől érkező meleg, párás levegő a Sunnmøre-Alpok felett csap össze a szárazföld felől érkező, sokszor 25-30 fokkal hidegebb száraz légtömegekkel, ezért (általában) február közepétől április közepéig elég gyakran havazik. A hó nem kimondottan száraz, de mivel gyakran jön, sokszor lehet friss hóban síelni, ez adja a terület varázsát.
Általában! Nekem eddig sikerült két szokatlan telet kifognom... A tavalyi novembertől februárig szokatlanul hideg volt, viszonylag jó mennyiségű hóalappal a márciusi havazáshoz, ami viszont teljes egészében elmaradt és a gyönyörű, napsütéses május egy hónappal korábban eltüntette a hegyeken a havat, feladva a leckét a rafting szezonhoz. Június aztán megoldotta a (z erősen viszonylagos) „vízhiányt”, az amúgy is esős július és augusztus pedig rekordmennyiségű csapadékot hozott.
Az idei tél meg... mintha még el sem kezdődött volna igazán.... Gyenge kezdés után január elején volt 2 hétig nagy havunk, aztán a parton 2 nap alatt teljesen elolvadt, de a hegyekben is eltűnt több mint egy méter 3 nap alatt. Hihetetlen, hogy az óceán miatt mennyivel gyorsabban olvad mint az alpokban... Azóta voltak száraz-hideg és enyhe-nedves időszakok, utóbbiak csak a magasabb helyeken okoztak havat, a hóhatár 500-700m magasan van, ami azért még itt is szokatlan. Sítúrázáshoz van és volt is hó, de a legtöbb túrát síbakiban gyaloglással kell kezdeni és befejezni.A síterepek szenvedtek egész télen, a legtöbb környékbeli sífutópályán február eleje óta nincs elég hó a pályaelőkészítéshez.
Mostanra az időjárás kezd visszatérni az „elvárhatóhoz” és a magasabb helyeken előreláthatólag elég jó áprilisi hóviszonyokra számíthatunk, csak az odajutás lesz a szokásosnál kicsit sárosabb...
Szóval itt vagyok én most és Anyukám (esős-szélviharos) karácsonyi látogatásakor tett „Ez az időjárás nem embernek való, nem értem hogy tudsz itt élni!!!” megállapítása ellenére úgy érzem maradok is egy jó darabig! :-) Az időjárási kihívásoktól eltekintve, ez Norvégia egyik legszebb fertálya a fjordokkal, havas hegyekkel, rengeteg szigettel, szerintem megér egy misét! ;-)