Szerdán és csütörtökön újra síelhettünk a nagyszerű pályán, remek napot töltöttünk el.
Ezúttal egy ismerős család is velünk tartott, akikkel együtt járunk Ausztriába, el voltak ájulva nem gondolták volna, hogy ilyen körülmények között lehet itthon síelni.
Kicsit sok volt most a mazsola, a koccanásos balesetek. Amit én ki tudok kerülni de a 3,5 éves (a legtöbbjüknél jobban síel)kisfiam nehezebben de még veszélyesebb ha őt nem tudják.
A csákányos problémát én úgy oldottam meg, hogy amikor a férjem vitte a gyereket én hirtelen szó nélkül odapattantam egy Úr mellé, kissé meglepődött de nem szólt semmit.
A no picnic felirat jogos, egy tetemesebb összeget otthagytam ebédre és az alsó szinten mindenki a szendvicsét és az otthonról hozott teáját majszolta 3 asztalnál, úgy szorítottak nekem egy idő után helyet.No comment