btrabert által küldött hozzászólások listája

Abszolút megoldást a kérdésre én sem tudok ajánlani, de nagyon is egyetértek a problémafelvetéssel. Az én fiam is nagyon ügyesen síel 3 éves kora óta a családdal együtt. Jó lenne, ha lennének amatőr versenyek az ilyen lelkes és ügyes gyerekek számára is és nem feltétlenül a versenysport jelentené az egyetlen alternatívát. Én jártam külföldön több helyen is és tudom, hogy a gyerekeknek milyen élményt jelent egy-egy érem megszerzése (és nem feltétlenül csak az első három helyezettnek), még ha az az óvodai bajnokságon született is. Tehát engedjük őket sikerélményt szerezni, mert ettől lesznek magabiztos,egészséges lelkületű gyerekek. És ennek semmi köze a szülői pénztárca vastagságához, sem a gyerek sztárolásához - mint egy kedves hozzászóló írta - egyszerűen jó látni a gyerekek még naiv és őszinte lelkesedését és örömét.
Szerintem az egyesületek segítségét kellene kérni ahhoz, hogy ne engedjék a versenyzőiket a tényleg amatőr versenyeken indulni.

Már nálunk is kapható. Az osztrák Kiwaski ( kinderwagen ski) terméke, ha babával mennétek a pályára és nem akartok elakadni a hóban. Nekünk nagyon jól bevált.

Sziasztok !

Karácsonyra kaptam egy Ski blade-et. Ezer éve síelek, jól. Viszont nem tudom, ezzel mit kéne kezdeni. Kipróbáltam a pályán. Hagyományos módszerrel nem túl izgi. Könnyen fordul, az egyensúllyal sem volt gond.
Van valami spéci technikája? Kell hozzá bot? Mitől lesz ez igazán izgalmas?

Az én fiam 4 éves lesz májusban. Először 8 hónaposan volt a pályán, javarészt aludt a babakocsiban vagy szánkóztattuk. 1.5 évesen kis műanyag sílécen a lábam közt síeltünk napi 1-2 órát az egyhetes síelésen. Nagyon tetszett neki, megszerette a havat, pedig elég zord volt az idő. 2.5 évesen kapott igazi lécet és cipőt, botot még nem - mert veszélyes és felesleges - és 3 nap alatt megtanítottam síelni. Először láb között csúsztunk együtt - hogy ráérezzen a dolog élmény részére. Így viszont nem tanul meg síelni, mert önkéntelenül rámdől ill. cipelteti magát, viszont megtanulja a hóekét. Amikor már egyedül tudott hóekézni, a síbotomat előtte keresztbe nyújtva mentünk szépen le a lejtőn. Így tudott kapaszkodni, de a saját lábán állt, ill. tudtam kicsit fékezni, ha gyorsult volna és irányítani a kanyarban. Az egyik lábra állunk - másik lábra állunk segítségével pedig pik-pak megtanult ügyesen és biztonságosan kanyarodni. A negyedik naptól egyedül jött le a kék pályán.
Idén amikor újra lécre állt, semmit nem felejtett a tavaly tanultakból és hosszú piros pályákon jött egyedül, szépen kanyarogva.
A lényeg a türelem és nem szabad sajnálni a rááldozott időt. Nálunk bevált a saját oktatás, a fiam egyébként sem maradna meg egy oktatónál sem. De ha valaki nem biztos a sítudásában vagy a türelmében, akkor tényleg érdemes egy-két órát venni.