Hát mindenkinek üzenem, megvolt Tauplitz!
Indulás előtt olvastam jót és rosszat a pályáról, és ezért kisebb aggodalommal indultam, amire még nem volt példa.
Most, hogy valóban megtapasztaltam én is inkább a rossz felé hajlok. Persze ez nem olyan fajta rossz amit az ember utál! B-M-ben laktunk egy bauerhof-ban reggelivel. A szállás rendben volt, a reggeli szokásos (zsömlék, sajt, felvágott, tea, kávé stb..). Kölcsönöztünk a gyerekeknek léceket, majd snowboardot. A kölcsönző is rendben.
Indulás a pályákra. Bad Mittendorf felől kezdtük, parkoló rendben, új kabinos felvonó szuper. Egy-két bemelegítő csúszás a tetőn a kis kék pályán (25) tényleg csak indításnak, vagy tanuláshoz jó. Utána kék (29) le, teteje kegyetlen rossz, kifagyva kádasra kotorva (reggel 10-kor) és mindenhol álltak hazánk fiai. Felsőrészből kijőve konszolidálódott a helyzet, így átvágtunk a 27-es majd 2-es pályára és már újra a szép kabinban ültünk.
Következő menet 25-23-as szakasz közben egy kb 10m-es áthúzóval (boardosok álma) majd 10m felcaplatással a 23 tetejéhez. Ennyi belefér hiszen a halszálkát meg a botozást is jó gyakorolni. A 23 jó pálya de nem márciusban 13 fokban. 11-re már igen csak összekotorták a havat rajta de a két széle mindig használható volt rövid lendülettel.
A 23-as vége előtt már jó ha az ember felveszi a tojástartást és hasit át a Schneiderkogel aljába. Ha ez nem sikerül akkor megint botozás caplatás. A 15, 16, 17 pályák nagyjából rendben. A 16 fekete szerintem minden haladó tudású számára könnyen leküzdhető. A 15 a felsőrészen kásás és buckás de rövid így nem probléma. A 17 piros-kék-et egyszer próbáltam a 19-et nem használtam kiindulva 17-esből.
Vagy a 16, vagy a 15-ről csúsztunk be a Larchkogel lift (csákányos ) aljába.
A lifttel párhuzamosan a nevetségesen rövid 12 piros egyszer csak a próba kedvéért, de tanulóknak jó lehet a piros megérzéséhez.
Mi inkább a 14-en átcsúsztunk a 1-es 3-as pályákra. Közben megint egy áthúzó kötél (szerintem kicsit veszélyes terület a kötél beszálló oldala, mert a 23d, a 14, 2-es keresztbe-kasul megy) a kötél tetejétől megint a tojástartás a hasznos vagy 300m-en aztán végre egy kis letörés a piros fekete 1 elágazásig. Itt 1-3 széles és jól carvingolható pályán mentünk a kabinos aljába (majd azzal fel a tetőre) vagy az 1-esen csúsztunk le a tauplitz-i vagy középső vagy alsó állomáshoz. Az egyes tetején inkább a feketét használtuk mert a 3-hoz vezető letörésen olyan buckás volt a pálya, és annyi ember ácsorgott rajta rémülten, hogy értelme nem volt du. arra menni. Az 1-es meglepően jó állapotban alig néhány ember által használva, helyenként jó széles jó pálya volt. Még egy pihenő után kipróbáltuk a 9-10-es pályákat ezek is jók, de rövidek.
Vissza a Bad Mittendorf oldalra, a tetején a 27 fekete reggel roppant jeges, délben lekotorva, összetolva, igencsak megdolgoztatott. Óvatosan kellett menni rajta. A 23b-t nem próbáltuk.
A hütték. Nekem sok volt a "magyar", én szeretem, ha osztrákok szolgálnak ki de itt gyakorlatilag minden felszolgáló magyar volt, az ételek ugyan abban a gyárban készülnek mint pl. a flachaui, vagy lackenfofi hüttékben ehetünk.
Miért vagyok még is csalódott. Gyakorlatilag a pályarendszer olyan toldozott foltozott, nem átgondoltan összehangolt. Hol ide, hol oda tettek egy pályát egy kis lifttel meg egy áthúzóval (bánja is a gyerekek kesztyűje a köteleket).
Szerintem a bordosok sem fogadják kegyeibe a rendszert (legalábbis a köztünk lévők). A buckásodást nem rovom fel hibának hiszen meleg volt és sok-sok márciusi kezdő, de szerintem a pálya karbantartása is hiányos. Valóban igaza volt azoknak, akik a liftkezelők segítségét hiányolják. Így a kezdők és a gyerekek nehezebb helyzetben vannak (a modoruk is hiányos). Nekem az egész olyan volt mint a rendszerváltás előtti szlovák pályák hangulata.
Egynek jó volt, de többet nem megyünk Tauplitz-ra!
Keresés
22 cm
