2024.03.15-17. között 102 km-t síeltünk. A hegyen 2 méter vastag hó, -4-0C. Tauplitzban most voltunk először.

Tisztában voltunk előre a nem tökéletes viszonyokkal, többször síeltünk már ezen időszakban. A helyzetet jól leírja a parkolók változása. Nyitásra jönnek a helyiek, aki néhány csúszás után mennek haza.

Összességében sincs sok ember, a meredekebb pályák hamar kihaltakká válnak. Nem csak önmagában a buckák teszik nehezen síelhetővé, de maga a hó állaga is valami félig még éppen nem olvadt, de lágy, süppedő valami. Az alsóbb szakaszokon néhol kilátszik a talaj, máshol a pálya jeges alapja. Persze, kerestük a jobbakat, de a harmadik napon ebéd után elindultunk mi is haza, mert ennek nem sok köze volt a síeléshez.

A hüttékben még ilyen unott személyzettel nem találkoztam, fogjuk rá a szezon végére.

Maga a pálya pályarendszer sem jött be, nem is értem, ki tervezte a liftek elhelyezkedését. Sokhoz egyszerűen síelve sem lehetett becsúszni, a bordosoknál halmozottan kínlódás volt.

Fiatal baráti társasággal 4-en voltunk síelni itt január utolsó hetében. Sajnos csak 2 napot tudtunk az itteni pályán síelni, ezen kívül egy napot még Schladmingban voltunk a többi sajnos a hóesés az eső és a szél miatt kimaradt.

Pension Gewessler nevű apartmanban szálltunk meg, ami a kék 2-es pálya mellett található, így kedvező hóviszonyok mellett egészen a buszállomásig le tudtunk volna csúszni. De ez akkor nem volt meg teljesen, így csak egy darabig tudtunk csúszni, kb 200 métert gyalogoltunk utána. 2x le kellett csatolni mivel a pálya utolsó szakasza kereszteződik az úttal. Mivel a helyiek traktorral takarítják az utakat, így a lecsatolás gondolom mindig szükséges.

A szállás szuper volt ár-érték arányban, ajánljuk 4 vagy akár 6 fős társaságnak is. Mi az 5-ös számú apartmanban voltunk. A háznak van fűtött sítárolója, szóval ez is hibátlan volt. Illetve egy patak folyik a ház mellett, így tényleg csodás környezetben található.

Az első nap végén gond nélkül egészen a szállásig csúsztunk a kék 2-esen. Mondjuk egy kis hóviharral megspékelve (villámlás, dörgés), ekkor épp a ÖAV-Berggasthof Hollhaus hüttében ebédeltünk, ami számunkra a legjobb hütte volt a pályán, kaja és sör tekintetében. Amikor kicsit csendesedett a vihar, akkor elindultunk, de még így is néhol hatalmas szél kíséretében mentünk lefelé. Én mondjuk ilyent még nem láttam és éltem át, de kalandos volt lefelé szóval mindenképp nagy élmény volt.


Rólam tudni kell, hogy 1 éve kezdtem síelni, azóta ez volt a második "egy hetes" síelésem aminek végére bármelyik piros pályán magabiztosan és igen jó sebességgel tudtam lejönni. Aki a kék pályákon már magabiztosan tud lejönni, annak ez ideális terep lehet a fejlődésre.

A 23-as pályán síeltünk a legtöbbet, ez a legszélesebb pálya és az 1-es Taupliztba vezető pálya után a leghosszabb. Viszont, ha lecsúszol egészen Tauplitzig az 1-esen, onnan a hegy tetejére felvezető út igen hosszú, így arra csak nap végén mentünk, amikor ott parkoltunk a kocsival.

A legtöbbet a piros 23,27,15 pályákon mentünk, illetve egyszer-kétszer lecsúsztunk a kék 29(keskeny),23d(keskeny),17 pályákon. A 29-es pályán gyönyörű kilátás tárul elénk, valamint nyilván, ha a 26-os pálya melletti felvonó nyitva van, akkor onnan a csúcsról még gyönyörűbb látvány vár minket. De ezt a felvonót valamiért sokszor nem nyitják meg, akár napokig.

A tauplitzalmi részt abszolút nem használtuk, maximum csak átsíelésre, mivel a pályák hossza számunkra nem volt ideális.

A 23-as piros pálya nem vészesen meredek viszont elég széles, így tényleg a fejlődni vágyóknak ideális lehet, akik még csak most kacérkodnának a piros pályán való lecsúszással.

Összességében inkább kezdőknek és középhaladóknak ajánlanám a pályát, haladó síelőknek már valószínűleg kevés lesz.

Mivel kevés infó van a terepről, gondoltam én is leírom a tapasztalataimat.
Szerencsés szállás választásnak köszönhetően (a Hotel Hierzeggerben foglaltunk) sikerült abszolút festői környezetben megszállnunk. Ratrakos, illetve motoros szános transzferrel jutottunk el a felső parkolótól a szállásig. Ennek a parkolónak a kapcsán felmerül a kérdés, hogy ide minek jön az, aki nem itt száll meg, mivel innen gyakorlatilag csak lefele lehet síelni, mivel felfele, a Tauplitzalmra nem visz innen lift, ami szerintem egy fontos hiányosság.
Az elmúlt hetek intenzív havazása miatt (ami ott tartózkodásunkkor is hellyel-közzel folytatódott), hóhiányra nem lehetett panaszkodni, viszont ennek köszönhetően a pályák többnyire buckásak voltak. A harmadik napon kisütött a nap, és az összes ratrakot csatasorban állították, így tükör sima hegy várt minket.
Két felvonó létesítésével (a tauplitzalmon, illetve a kabinos aljától a tauplitzalmig) teljesen kompromisszum mentessé lehetne tenni az egész pályarendszert

Tudván a barátságos hóhelyzetet az Alpokban, kihelyeztük a húsvétolást Stájerország nyugati csücskébe:
- lakhely: Bad Mitterndorf, egy magyar tulajdonba került, volt helyőrségi kiképzőközpont épületéből készült, leginkább méretes baráti társaságoknak szánt hacienda (ha valakit érdekel, privátban írok részleteket és elérhetőséget)
- sízésünk körülményeit leginkább az időjárás határozta meg:
--magyarán: szombaton tavasz volt, a völgyben váltakozva eső és havaseső, ezért Hauser Kaiblingba mentünk, mivel elég magasra visznek a pályak. Bőven volt parkoló autó, de a lifteknél semmi sor. Eleinte nem sokat láttunk, de aztán elhúztak a felhők és megjött a tavasz: kellemes firn hó 1347 métertől 2000-ig, a völgyállomásoknál (pl. Höfi alja) +16 fok. Miáltal még a völgyben is 1 m a hóréteg, kevés jele volt az olvadásnak.
--vasárnap hűvösebb reggelre ébredtünk, hol dara hol havas eső volt. Mivel még sohasem síztem Tauplitz/Bad Mitterndorfban, félórai autózáshoz se volt kedvem, helyi sportolásra indultunk. Aki ismeri a helyet, tudja, hogy fizetős út visz fel Bad Mitterndorfból. A jegyvásárlás elején a pénztáros első kérdése az volt, hogy összkerék meghajtású-e az autóm (ez már elővetítette a jövőt...). Mondtam igen és adta a jegyeket. Aztán félúttól felfelé egyre növekvő havon közlekedtünk a kabin indulási helyéig. A köztes állomásig még lehetett látni, de a csúcson már rendes hóvihar volt (lehetett vagy 60km/h sebességű szél). Annyira nem láttunk, hogy elindulva a kék pályán simán rátévedtünk a feketére :)) Ezért inkább a köztes állomástól lefelé síztünk, de kiváncsiságból csak átmentünk Tauplitz felé is, igaz utánunk kitették a 'zárva' táblát. Megálltunk egy sörre, gondolván felmegyünk még vagy kétszer a középállomásig, de délután 3-kor lezártak minden liftet. Hazatérve aztán a sífutópálya mentén elkutyagoltunk jól megnézni a Kulm-i sírepülő sáncot. Mondhatnám, nem semmi!
Mindezek ellenére, úgy tűnik, hogy családi sívakációra, családtagok okítására (ez benne volt a programomban lévén a vejem kezdő) rendesen megfelel terület. Hátha sikerül jobb időjárás kürülmények között arra keveredni, mert a táj az szép (lehet). Sőt, nyári elfoglatságokra (túrázás, bringázás) is kiváló!
(pardon, a síugrósáncos képet nem tudom elfordítani... - közben beszereztem egy állóképet a sáncról)

Úgy látszik egy napot érdemes volt várni! Ratrakolt, jol előkészített pályák vártak ma, csodás időben. Igaz a legátogatottabbakra délre 70 centis buckákat túrt a nép, de még élvezhető volt.
A pályarendszer lényege, hogy két átszállással besíelhető 8 km egyben!!!
A Lawinenstein- Tauplitztal piros egyes teljesíthető így. A gondoláig is kb 4 km egyben.
Kezdőknek valóban nem valóak a pályák. A Mitterstein durva fekete, és Tauplitzalmnál is van egy ilyen.A gondolaig es volgyekig vannak kellemes pirosak, és még sok nagyon rövid pálya van az Tauplitzalmnál, gyereknek, kezdőknek jók tanulni. A mitterdorfi völgypálya már zárva, de kiváló busz visz fel a gondola alsó állomására, ami síbérlettel ingyenes. Még egy hónapog nyitva lesznek, Tauplitzalmnál több mint 1.5 m hó van. A napijegy most 40 helyi pénz.
Minden pincér magyar vagy cseh, németül nem kell tudni-:))))
Jó csúszást!