darvaskristof által küldött hozzászólások listája

Tegnap voltam, már eléggé tavaszi idő volt, de a felső részen a fák között még lehetett természetes havazás nyomait látni.
Ha jól látom, ez eredetileg két különálló pályarendszer lehetett, amit a 6-os kék pályával kapcsoltak össze.
A Mönichkirchen-i oldal hangulatában a mi Mátraszentistvánunkra emlékeztetett, csak kb. kétszer olyan hosszúak a pályák, és mindezt egy nagyon enyhe lejtésű erdei pálya köti össze a parkolóval.
A Mariensee-i oldal lényegében egy hosszú pálya, ami a felső részen háromfelé ágazik, majd újra fonódik.
Mönichkirchenben parkoltam, onnan egy aránylag gyorsabb lift vitt föl középig, onnan egy rövid csúszás után egy másik lifttel lehetett továbbmenni, az viszont már sima rögzítettszékes lassú lift. Ennek a tetejéről lehetett átcsúszni a Mariensee oldalra, ahol már ugyancsak fejlettebb, gyors lift megy.
A 7-es és a 8-as pálya volt a legélvezetesebb, a folytatása, a 9-es viszont inkább küzdelmes. Kár, hogy nincs ennek az ülőliftnek egy középállomása (illetve olvasom egy korábbi fórumhozzászólásból, hogy korábban volt csákányos lift), az alsó részt kihagytam volna. Legalább volt lehetőségem gyakorolni, hogyan kell kásás-vizes hóban menni.
Kedélyes vidéki hangulat volt, a liftesek gyakran köszöntek a beszállásnál, a Berggasthofnál jó kis sajtosknédli-levest kaptam.
A parkolóhoz visszavezető 5-ös pályán rendesen kellett hajtanom magam, de ez tökéletes levezetésnek bizonyult, sőt kedvet kaptam, hogy megtanuljak sífutni.
A fekete pálya máshol, pl. Stuhlecken szerintem piros lenne, az itteni piros pályák kékek, az itteni kék pályákat pedig sífutópályáknak jelölik. Épp ezért a számok csalókák, a lesiklásra ténylegesen használható pályahossz kisebb, az 5-ös és 6-os pályának inkább összekötő szerepe van, lejtése nincs - bár utóbbi jobb hóviszonyok közt szép panorámacsúszásra alkalmas.
A kurta 1-es pályán nem mentem, de úgy láttam, kiváló tanulópálya.

Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/monichkirchen-2020-tavasz/galeria/ (szerk.)

Sorbanállás, sorbanállás, sorbanállás...
Elkövettük azt a hibát, hogy romániai iskolaszünetben jöttünk - nem ajánlom.
A pályákon még egész jól elfértünk, de a kiszolgáló infrastruktúra komoly kapacitáshiánnyal küzd.
Parkolóhely nagyon kevés van, a parkolás teljesen szervezetlen, mindenki megteszi ugyanazokat a fölösleges köröket, ezért 20-30 perces masszív dugók alakultak ki. Szállodák parkolóiban meg lehet állni csillagászati összegekért (15-30 lej vagyis 1000-2000 Ft/óra), illetve vannak más különböző maszek fizetőparkolók, de reggel 10 körül már azok is beteltek. Sokan parkoltak az utcán az amúgy bicikliútként jelölt, de teljesen havas területen, csak nem volt arra utaló jelzés, hogy ez szabályos-e. Lehet busszal is jönni, de arra is elképesztő sor állt visszafelé.
Két helyszínről indulnak a pályára a liftek.
Van egy első helyszín (Hotel Sport), onnan egy régi lanovkával lehet menni, 60 férőhelyes kb. 10-15 percenként. Illetve ott van a rövid kivilágított pályaszakasz tárcsás felvonóval.
A második helyínről (Club Rosignol) indul egy régi lanovka is meg egy modern kiskabinos lift hat férőhelyes kabinokkal.

Az első nap dugóba kerültünk, ezért csak 11 után értünk oda, már nagyon akartunk síelni, ezért elszórtunk 120 lejt egy sorompós parkolóra.
A pályán jött a következő sokk: Kb. 20 percet álltunk sorba a síbérletért.
A régi lanovkához álltunk be, mert rövidebbnek látszott a sor - ez hibának bizonyult. Mi csak az épület előtt sorbanálló embereket láttuk, de utóbb kiderült, hogy még bent is hosszan állnak egy lépcsőn. További bénaság (bár minket nem érintett), hogy a lanovka alsó állomásának épületében van egy síbolt és szervíz, tehát akik oda mennek, át kell törniük magukat a lifthez sorbanálló embereken, akik azt hiszik, hogy eléjük akarnak menni a sorban.
Következő kis bosszantó dolog: Miután 20 percet álltunk sorban a síbérletért, az épületben derült ki, hogy megvehettük volna itt is, a külső pénztárnál három ablak pörgött folyamatosan, itt bent a pénztáros leginkább a telefonját nyomkodta, mert a többség már bérlettel érkezett.
Itt szembesültünk először azzal (amivel később többször), hogy a sorbanállási kultúra sem jobb errefelé, mint az autóvezetési morál, nagyon sok a bunkó, elsodorják az embert, állandó a tolakodás.
Fönt a hüttében szintén hosszú sor állt a pultnál az italért. Kaját asztalnál lehetett rendelni, már ha talál az ember helyet, ami nem volt könnyű, ahogy az sem könnyű elérni, hogy a pincér megálljon felvenni a rendelést. A többségük csak románul tud, egyik nap egy angolul tudó román vendég segített nekünk.
Második nap a Sport Hotelnél találtunk nagy szerencsével helyet napi 25 lejért. Másfél órát álltunk sorban a lanovkánál - jobban megérte volna átsétálni a másik központhoz. A harmadik nap végül ezt is tettük.
A pályán van egy modern hatüléses lift, mi főleg azt használtuk és csak a nap végén csúsztunk vissza a pálya aljára, hogy ne kelljen a kabinos lifthez sorbanállni.
A pályák aránylag karban voltak tartva, de azért a nyugati színvonalat nem érték el. Bőven lehetett köves, füves szakaszokat látni. A pálya széle sokszor nincs jelezve, mint ahogy a pálya számát és nehézségi fokát is kevésszer jelölik.
Megszokásból 3 napi korlátlan síbérletet vettünk, ha előre tudjuk, hogy ilyen sorok vannak, akkor sokkal jobban megérte volna olyan pontkártyát venni, amiről meghatározott számú pontot levonnak menetenként.

Összefoglalva, a következő tanácsot adnám magamnak, ha a négy nappal ezelőtti önmagamhoz szólnék:
- Érdemes a reggel 9-es nyitás előtt ideérni, akkor talán még lehet parkolóhelyet találni
- A sorompós fizetőparkolókkal óvatosan, mert
- A két régi lanovkát el kell felejteni, inkább a másik parkolóból is érdemes az új kiskabinoshoz átsétálni (kb. 10 perc, sícipőben is kibírható)
- Nem érdemes korlátlan síbérletet venni
- Nap végén érdemes még valamivel eltölteni az időt, különben ugyanaz az idő dugóban állásra telne
- De legjobb nem iskolaszünetben jönni