Visszajöttünk, és örülök, hogy nem hagytam itthon a léceimet. :)
Napi néhány csúszás, sok napozás. Csak olyan pályán csúsztam le, amit előtte a többiek felfedeztek, illetve csak könnyebbeken, mint máskor. A kamikázék ellen védtek hátulról. Ha sokan jöttek, kiálltam a pálya szélére, illetve nap végén a pálya helyett a felvonót választottam lefelé. Esés közelébe se kerültem, egyáltalán nem éreztem veszélyesnek. A friss levegő, napfény, kikapcsolódás, rengeteg boldogsághormon termelést eredményezett. Ez pedig a babának is jó... :)))