Sziasztok!
A fórumot olvasó és abba író szakértőktől szeretném megkérdezni, hogy a pályák szín jelöléseihez kapcsolódnak-e valamilyen objektív kritériumok, amely alapján az egyes terepek a pályáikat jelölik/besorolják? (Vélelmezem, van valamiféle nemzetközi standard, amely alapján a besorolások történnek, pl. ha egy pályán nincs x%-nál nagyobb lejtő, akkor az kék, piros, stb.)
Szubjektív véleményem, és lehet, hogy nincs igazam, de mintha az osztrák "kék" és "piros" komolyabb páyákat jelölne, mint az ugyanolyan színnel jelölt szlovák pálya.
Siutakat hirdető katalógusokban majdnem kizárólag a francia terepeknél létezik a "zöld" besorolás is. Máshol ez miért nem elterjedt? Valószínű más országokban is lehet találni nagyon enyhe lejtésű pályákat.
A dolog praktikus része, és ami miatt ezt az egész témát feszegetem, hogy azon szerencsések kivételével, akik a síterepek zömét "személyesen" ismerik Európában, a legtöbben (többek között jómagam is) katalógusból választják ki az éppen aktuális célpontot.
Ahol nagyobb társaság (különböző életkorú, köztük gyerekek is, és nagyon különböző sítudású emberek) utazik el együtt nagyon fontos úgy megválasztani a terepet, hogy mindenki jól érezze magát. Kellő kihívást, de ugyanakkor élvezetet is jelentő módon síeljen.
A teljesen kezdőkkel és a "profikkal" nincs gond, de a kettő közötti halmaz bizony sokszor problémás. Ugyanígy a gyerekek is, akik 1-2 nap után a babyliftes 80 méteres vízszintes pályát unják, de ha ettől eggyel komolyabb fokozatú nincs, akkor csak gond lesz.
Szóval summa summarum, mennyire lehet megbízni a sítérképek jelöléseinek, avagy
1, Csak személyes élmények alapján válasszunk célpontot.
2, Lehetőleg minél nagyobb síterepetkeressünk, mert ott nagy valószínűséggel minden lesz?
Üdv.
Keresés
18 cm
