Bíró Péter 1 által küldött hozzászólások listája

Nem hiszem hogy óriási nagy hobbim lesz a síelés, bár ki tudja.
Egyszerűen csak vissza akarom kapni amit egy hosszú betegség elvett tőlem. Tudom, hogy ugyanaz semmiképpen nem lesz de megpróbálok úgy tenni mintha ez meg sem történt volna és remélem ebben a barátnőm is teljesen partner lesz. Ha vissza mehetnék az időben biztosan mindent megtennék a betegség ellen de sajnos ez nem lehetséges viszont nagyon bántja a lelkemet hogy így alakult és csak akkor tudok megnyugodni ha kijutok énis.
Nincs arról szó hogy a barátnőm nem érdemelne meg, mert mindenki hoz rossz döntéseket, és az is lehet hogy rosszabb döntés lett volna itt tartani. Bízom benne, hogyha egyszer végre megérti hogy miért is éltem át ilyen rosszul az egészet, mindent negtesz hogy helyrehozza/kárpótoljon. Ha nem sikerül átéreznie a dolgot akkor pedig elhívom valahova (ahol még nem volt) én is aztán úgy intézem a dolgokat hogy semmiképpen se tudjon jönni. De szerintem erre nincs szükség mert ismerem és tudom hogy hamarosan azt is megbánja hogy egyáltalán jelentkezett a sítáborra.

Eddig nem fogadták el a jelentkezésemet.

Viszont úgy döntöttem, hogy leírom az okát hogy miért szeretnék ennyire menni.
Szóval a helyzet az, hogy amikor összejöttem 4 hónapja a barátnőmmel, ő már fizette az iskolai sítábor részleteit. Én is szerettem volna menni, de borzasztóan lebetegedtem így nem tudtam dolgozni hogy legyen rá pénzem a barátnőmet meg nem akartam visszafogni és elrontani az örömét. Viszont amióta elment borzasztóan rosszul érzem magam hogy én itthon pusztulok ő pedig jól érzi magát így elhatároztam hogy márciusra összeszedem az árát és beintek mindennek mert én is kijutok pontosan oda. Rettentően sokat veszekedtünk telefonon, teljesen megváltozott mióta kint van nélkülem, zavarom a síelésben ha felhívom, stb. Nos eleinte nem a síelés volt az elsődleges hanem hogy együtt menjünk de mikor ideírtam már úgy voltam vele hogy most én fogok kimenni és énis jól érzem magam majd.

A sok vita eléggé megviselt, mert hogy én azt szerettem volna hogy velem élje át ezt az élményt de szerinte csak sajnálom tőle hogy ő kijutott és ez csak jobban arra ösztönzött hogy kimenjek már csak azért is.
Végül nagyjából megbeszéltem vele hogy márciusban akkor kimegyünk együtt és úgy teszünk, mintha ez meg sem történt volna, nem fog mesélni, stb. de azóta is bunkó módon beszél és véletlenül sem kérhettem tőle hogy hagyjon egy pár pályát amin nem csúszik le hogy együtt majd lecsússzunk.
Én el sem mentem volna nélküle és semmi nem vehetett volna rá hogy itthagyjam, ő megtette és mintha én lennék a bűnös hogy fekvőbeteg voltam emiatt nem mentem és rosszul esik hogy ő kiment.
De a lényeg hogy ha visszajön és normális lesz azaz nem vetek véget az egésznek akkor már ketten vagyunk.

Azoknak akik azt mondták hogy nem éri meg kimenni nullkilométerrel, remélem mostmár megértenek és mindenképpen hozzátenném hogy a barátnőm se sielt előtte soha.

Jelentkeztem :)

Mindenképpen, köszönöm!

Jó ötlet, megérdeklődöm hogy van-e akkor nagy csoport, aztán hátha lesz belőle valami. Köszönöm!

Számomra ez nagyon fontos, és lehetetlen róla lebeszélni, csak embereket gyűjtök hozzá hogy győzzem anyagilag és valaki figyeljen rám.
Ha nagyon muszáj össze tudok kaparni annyi pénzt hogy ki tudjak menni egyedül de ezt csak végső esetben tenném.

Sziasztok.

Március közepe felé mindenféleképpen szeretnék kijutni Val Cenisbe (Franciaország) síelni egy hetet. A helyet semmiképpen nem változtatnám meg, személyes okok miatt fix
A helyzet az, hogy sosem síeltem még és pont ezért nem mennék egyedül szívesen, persze ha nincs jelentkező, kénytelen leszek.

Szóval amire szükségem lenne, az egy kis figyelem, meg egy kevéske oktatás (ha kell fizetek érte) hogy túléljem.

Ha netán nem lesz senki, akkor pár tanács is sokat segít és valahogy meghálálom.