Előzmény és válaszok a Oktatóval vagy anélkül - lássuk, mit mutat a gyakorlat... topikból

Én már a carving korszakba születtem bele. Soha nem mentem dióverővel, az első lécem is carving léc volt, igaz hogy a tudatlanságomnak köszönhetően 180 cm-es (én magam 174 cm vagyok).
Ma 156 cm SL-11 és 162 cm B5i léceket használok.
Mindezek ellenére vegyesen síelek: szerintem olyan 50-60% alpin és 40-50% carving lehet az arány. Nehéz megmondani pontosan, mert nem feltétlen tudatos a választás. Ahogy adja magát, egy lesiklás alatt is folymatosan váltogatom a technikát.

Nem hiszem, hogy az említett öregurak a megvilágosodást követően elhagynák a régi, elegáns alpin technikát...

Ez nagyon szépen hangzik, de az öregúr csak addig sízik így, amíg nem kap mondjuk egy jó kis ETL-lécet, és meg nem világosodik kb. 20 m alatt. Főleg, ha még szakszerű segítséget is kap.
Vagy mondjuk addig, amíg a szép hosszú síléce egyszer el nem rángatja a rendesen megöregedett térdszalagját.
Bevallom, én is tisztelem azokat, akik inkább a sízésre költenek, semmint a puccos felszerelésre, de úgy érzem, hogy egy 30-50 éves sí-ciklusba egyszer még belefér egy olcsó, használt carving léc.

Nagyon-nagyon igazad van!!!

Köszönöm a bíztatást. Ha az asszonykámat is sikerül meggyőznöm, benevezek egy ilyen hétvégére.
Tegnap küldtél egy PÜ-t, de csak részleteiben olvasható, valami kódolási baja van.

Szia Replaci!

Ígértem, hogy reagálok.

A látszólagos ellentmondás, mégsem az. Azért írtam, hogy elfogadom a carving lécek igényét, mert ezekkel már nem lehet abban a stílusban síelni, mint a régi párhuzamos lécekkel. A léc valóban megköveteli a továbblépést, ha úgy tetszik fejlődést.
DE
én nagyon tisztelem azokat az öregurakat, akik fittyet hányva trendekre az elavult léceikkel, elavult stílusban, mégis hihetetlenül elegánsan csúsznak az osztrák pályákon. Össszezárt lábakkal, nagyokat guggolva, de nagyon magabiztosan. Szerintem sok, a legmodernebb és legdrágább lécekkel felszerelt ifjú irígyelheti ezt a magabiztosságot.

Azt nem tudom, hogy a síelésemet rendbe kell-e tenni, én igyekszem minden pályán eltöltött percben odafigyelni, hogy jól és helyesen síeljek, de az is fontos, hogy élvezzem.

Síbarátsággal,
Petrikó István

,,Ja, mi van, ha jól síelek, de rettenetesen rossz az erőnlétem és 150-200 m rövidlendület után pihegek? Egy hét után már a dupláját is bírom :)
Szívesen elmennék egy ilyen öregfiúk okításra, de félő nem bírnám az iramot."
Nem előre kell félni, ráér arra az ember utána is! ;-) Komolyra fordítva a szót, mindenki saját erejének megfelelően síel ott is, annyi erőt tesz bele amennyit bír, nem nyomat Attesz fekvőtámaszokat a pálya szélén mert kicsit lazázol. Természetesen én is végig aggódtam ezeket a dolgokat az első előtt, de úgy voltam vele egy életem, egy halálom 3 napot bárkivel kibírok és ha én leszek a leggyengébb láncszem na bumm, először csinálom.
Ehhez képest csak pozitív élmények értek és remek emberekkel ismerkedtem meg, nem te vagy az egyedüli aki ilyen okokból hezitál, (igaz e SL man!)ezen túl kell lépni.
Engem csak a piszkos anyagiak tartanak vissza a minél több edzésen való részvételtől.

Én már a 4,5 éves kölköm lendületével és csúszni-akarásával is alig tudom tartani a lépést.
Előre rettegek a következő évektől. :o)))

Egyetértek, de jönnek a gyerekek és cikiznek, ha nem bírok lépést tartani velük. Nekik pedig sokkal jobb a terhelhetőségük. Még van pár éved :)

Kedves Replaci!
Idő szűkében, nem tudok bővebben reagálni a hozzászólásodra, remélem délután lesz alkalmam rá.
Csak annyit, hogy a látszat ellenére nem vagyok "agresszív kismalac". Talán csak rosszul fogalmazom meg a mit gondolok.

"- Barátság keresése a fákkal, bokrokkal, a
behavazott téli természettel. Állj meg néha, s
hallgasd meg a csendet. "

Na ez az, amit mostanában nagyon ritkán látok sízőknél.
Tudom, hogy minden sí-perc nagyon drága manapság, de az szerintem nem biztos, hogy jó, hogy mostanában mindenki azon van, hogy estére ő döntse meg a rekordot a sícentrum weblapján a legtöbb megtett kilométerrel (merthogy vissza tudja már nézni a síbérlet számával a napi adagját).

Ilyenkor mindig azt szoktam kérdezni, hogy láttál te már aerobikost, testépítőt, úszót, bárkit, aki napi 6 órát edz folyamatosan egy félórás megszakítással?
Mert ha speciel tányéros vagy csákányos lifttel utazol, még az sem nevezhető igazi pihenésnek, mert azért ott is elég nagy az izom-kontrakció, és ez így olyan, mintha reggeltől késő délutánig gyúrnál, vagy futnál, vagy bármi, napi több száz guggolást elvégezve.
Nem tudom ki hogy van vele, de én elég gyakran szoktam megállásra kérni a tanítványokat.
Nézzenek csak szét, figyeljenek meg másokat, lazítsanak, fújjanak kettőt, aztán mehetnek tovább.
Ugyanis biztosra veszem (és ezt talán tapasztaltabb kollégák még megerősíthetik, ha gondolják), hogy egy síző, bármilyen jó kondiban is van, az 5. vagy 6. óra környékén már biztosan nem ugyanolyan biztonsággal uralja a lécét egy túrt, buckás pályán, mint mondjuk reggel 9-kor a csíkozott kokain-szőnyegen.
Nektek mi erről a véleményetek?

Szia Krechl!

"Kit érdekel, hogy korszerűen síelek-e vagy sem.", írod.

Nem szeretném, ha valaki félreértene. Maximálisan tiszteletben tartom bárkinek a hagyományokhoz, (trabant - zsiguli a korszerű járművek között), való ragaszkodását.

Mióta az alpesi síelés létezik, fejlődés van. Engem olyan nagyon nem zavar, ha (csak a példa kedvéért) a síelő mondjuk olyan stílussal és technikával síel, ami még a fémkantnik nélküli világban alakult ki.

De nem kevesen vannak, akiket nagyon is érdekel, hogy hogyan lehet a régi stílust a modern felszerelésekhez igazítani.

És itt azért látok némi ellentmondást, mert utána ezt írod:
"Azt elfogadom, hogy a carving lécek más technikát igényelnek."

Más:
"Ja, mi van, ha jól síelek, de rettenetesen rossz az erőnlétem és 150-200 m rövidlendület után pihegek? Egy hét után már a dupláját is bírom :) Szívesen elmennék egy ilyen öregfiúk okításra, de félő nem bírnám az iramot."

Erről azt gondolom, hogy ez így van rendjén. Én sem vagyok már fiatal, az erőnlétem sem a régi, és alaposan össze is törtem magam néhányszor. De egyáltalán nem gondolom, hogy ezek miatt nem kellene kihasználnom a korszerű felszerelések kínálta hihetetlen élmények lehetőségét. Az intelligens síelő mindíg is, (régen is) a körülményekhez igazította a hóban történő haladását.

Van még gondolatod, amivel (talán) egybecseng a kanyarsí honlap valamelyik index oldalának (cserélgetni szoktam őket) a következő részlete:

Mit jelent síelésed rendbe tétele?
Barátságok keresését jelenti.
- Barátság keresése a léceddel. Ne kapkodj, ne
ugrándozz, ismerd ki, hogyan működik. Egy jó
lécnek több esze van, mint sok síelőnek. Ha
kiismerted és hagyod őt, hogy tegye a dolgát, a
köztetek kialakuló bizalom folytán feltétel nélkül
számíthatsz a barátságára.
- Barátság keresése a különböző technikai
elemekkel és a közöttük lévő összefüggésekkel.
- Barátság keresése egyre nehezebb terepekkel,
szituációkkal.
- Barátság keresése a síelő társaiddal
- Barátság keresése a síelő társadalommal
- Barátság keresése a fákkal, bokrokkal, a
behavazott téli természettel. Állj meg néha, s
hallgasd meg a csendet.
- Barátság keresése azokkal a lényekkel, akiknek
élettere az, ahol te vendégként vagy jelen.
- Keress barátságokat, köss barátságokat. Így a
nagy fa egyik kis ágán (a te privát ágadon),
harmóniává nemesülhet a zsivaj.

Síelős barátsággal:
Replaci
http://www.kanyarsiklub.hu

Mivel az elmúlt néhány napot pályákon töltöttem, 5 nap írásait olvastam végig, és rengeteg gondolat fogalmazódott meg bennem.

Valamelyik topicban Huligan írta, hogy jogosítványhoz kötné a síelést. Teljesen egyet értek vele. Jogsi híjján, egy oktatótól kapott képzés, "pályajártasság" is elfogadható lenne. Írom ezt úgy, hogy a biztonságos síelést tartom a legfontosabbnak. A gyerekeimnek nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire figyelni kell mindenre és mindenkire a pályán. Teljesen olyan, mint városi forgalomban közlekedni. Sebesség és tömeg tekintetében is.

Replaci írja:
"A bökkenő a korszerűséggel van. Ami jó volt régen, nem mindíg állja meg a helyét manapság."
Ez nekem sántít. Kit érdekel, hogy korszerűen síelek-e vagy sem. Az ember saját örömére siklik, és nem a közönségnek. Azt elfogadom, hogy a carving lécek más technikát igényelnek.

Korábban meg sem fordult a fejemben, hogy oktatótól kérjek segítséget, de minél jobban beleásom magam a témával foglalkozó írásokba, egyre nyilvánvalóbb, hogy érdemes. Utoljára 25 éve látott síszakos tesi tanár. Sokat tanultam tőle, de nagyon régen volt.

Én vágással foglalkozom, mégis élvezettel nézem Koty mozgóképes hangulatjelentéseit. Nagyon sok "szakmai" hiba van bennük, de kit érdekelnek? Működnek. Nagyjából ezt gondolom a "szakmai" szempontok szerint hibátlan síelésről is.


Külön kell választani a szenvedélyes síelőket a telelős, a síelés hangulatát és nem a siklást élvezőktől. Ez utóbbiaknak teljesen feleseleges tanulniuk, hiszen nem a csúszás élvezete a cél. Az más kérdés, hogy – mint a segédmotorosoknak – egy alap síKRESZ vizsgára kötelezném őket is.

Jellemző volt az oktatás hiánya a napokban, a kijegesedett lekoptatott pályákon. A síelők többsége kétségbe esetten állt egy-egy meredek jeges szakasz fölött, és próbálta ellesni a lejutás trükkjét.

Az én gyerekeim is Visegrádon tanultak. Arra ideális.

A többi gondolatom elszállt, míg ezeket leírtam.

Ja, mi van, ha jól síelek, de rettenetesen rossz az erőnlétem és 150-200 m rövidlendület után pihegek? Egy hét után már a dupláját is bírom :)
Szívesen elmennék egy ilyen öregfiúk okításra, de félő nem bírnám az iramot.