Oktatóval vagy anélkül - lássuk, mit mutat a gyakorlat...

,,Ja, mi van, ha jól síelek, de rettenetesen rossz az erőnlétem és 150-200 m rövidlendület után pihegek? Egy hét után már a dupláját is bírom :)
Szívesen elmennék egy ilyen öregfiúk okításra, de félő nem bírnám az iramot."
Nem előre kell félni, ráér arra az ember utána is! ;-) Komolyra fordítva a szót, mindenki saját erejének megfelelően síel ott is, annyi erőt tesz bele amennyit bír, nem nyomat Attesz fekvőtámaszokat a pálya szélén mert kicsit lazázol. Természetesen én is végig aggódtam ezeket a dolgokat az első előtt, de úgy voltam vele egy életem, egy halálom 3 napot bárkivel kibírok és ha én leszek a leggyengébb láncszem na bumm, először csinálom.
Ehhez képest csak pozitív élmények értek és remek emberekkel ismerkedtem meg, nem te vagy az egyedüli aki ilyen okokból hezitál, (igaz e SL man!)ezen túl kell lépni.
Engem csak a piszkos anyagiak tartanak vissza a minél több edzésen való részvételtől.