Előzmény és válaszok a Síelésünk kivesézése topikból

Igen, félreértés volt. Csak furcsa volt, hogy éppen az ő síelése kapcsán "futtattál eszmét" a flatterolásról, talán ez zavart be.

Szerintem egyébként több dolog is van -nem csak egy-, ami egyértelműen tehetségről árulkodik, és valóban ritka.

A csóva -és bármilyen sítechnika vagy "mutatvány"- használhatósága szerintem nem lényeges, itt örömsízésről beszélünk, még Gábor szintjén is. Ha neki, vagy bárkinek valami jól esik, szívesen csinálja, hát hajrá! Szerintem.
Természetesen ha az adott mutatvány rossz beidegződésekhez vezethet, ami rosszat tehet az érdemi sízésnek és fejlődésnek, akkor nem tanácsos (sokat) csinálni.

Gábornál is valami ilyesmit láttam. Mivel a szemből felvett rövidlendülete teljesen más, mint a hátulról videózott csóválás, ebből tisztán látszik, hogy nála ez a "villantós mutatvány" kategória.

Köszönöm, akkor -ahogy gyanítottam- szerencsére félreértés volt. :-)

Épp amiatt próbáltam Gábort megvédeni, mert ritka jól "áll" a sín, nem gyakran látok ilyet. (függetlenül attól, hogy a "csóválást" én sem szeretem)

Az oktatását én egyébként nem vállalnám be, bevallom, ismerve és beismerve a saját szakmai korlátaimat. Hozzá nagyon "vájtszemű" oktató kellene, olyan, aki járatos a már tényleg jól síelők (nem "annak mondottak") képzésében. Az ő oktatása már nem egy átlagos síoktatói feladat lenne...

Lackó megerősítem, hogy tök félreértetted. Neked látnod kellene, hogy amit írtam, annak köze nincsen a Gábor síeléséhez.

De ha már Gábor, akkor a szemből síeléséről ozsihoz hasonlóan vélekedem. 1 olyan elem mindenképpen van benne, mely jó, ha 100 síelőből egynél megvan, de lehet, hogy 200 ez a szám!

Az esésvonalban mutatott élen csóva azonban (az én szememben) olyannyira szélén van a hasznosan használható technikáknak, hogy az felfogásom szerint nem síelés, hanem csupán élgyakorlat.

Síelős barátsággal:
Replaci
https://www.kanyarsiklub.hu
+ 36 30 907 1872

Pontosítanék: én a szemből felvett videón látható síelést kifejezetten jónak tartottam. A hátulról felvettet meg nem esztétikailag minősítettem... (Technikai szempontból annál inkább! ;-) ) Gábor síelése tipikusan olyan, amivel szívesen foglalkozik egy síoktató, mert nagyon jó síelő lehet belőle.

Sok mindennel egyetértek, amiket írtál, de annyit azért hozzátennék, hogy -bár több szempontból valóban nem követendő technika-, de amit láttunk Gábor :-) videóján, az semmiképpen sem az általad és Ozsi által emlegetett "topronda" stílus.

(ha félreértettem a dolgokat, és nem arra írtátok, az persze más, akkor tárgytalan a dolog, és bocs...)

Halihó, sziasztok!

Ez az ozsi által említett flatterolás, azért "megér egy misét".

A léceket sokféleképpen tudjuk használni a kanyarban. Már itt fellelhető egy érdekesség, nevezetesen, hogy amikor még nem voltak acél élek, (kantnik), kanyarok már akkor is voltak. A carving sík óta a kanyarokat ívekké neveztük át, az íveket, pedig most már egyértelműen a karcolással azonosítjuk. Pedig az ív, (értelmezésem szerint) maga a kanyar.

Mióta létezik a carving sí, annyira evidensnek tűnik, hogy mindent ebből a szempontból vizsgálunk, ítélünk meg. Számomra azonban egyértelmű, hogy a carving felszerelés, (bár nagyon jelentősen módosítja az addigi technikákat, de) végül is az eddigi rendszerbe épül be. Ez mindig is így volt a nagy újításokkal.

Mi is a leglényegesebb változás?
1. Ha nem forgatunk bele az élen haladásba, jól láthatóvá válik az élen siklás, másként nevezve karcolás.
2. A carving sí geometriája nem csupán az ívet, (rádiuszt) határozza meg, hanem az eddig alkalmazott hagyományos technikákat is jelentősen megkönnyíti.

De ezek a változások, (mondjuk könnyítések), a rendszer eredeti felosztását csupán a karcolásban bővíti, a 2. pont szerint, pedig csupán módosítja.

Mi következik ebből?

Néhány részlet:

1. Legyezőt, (ez a havon hagyott nyom formája), tudunk létrehozni az ív elején
2. A közepén
3. A végén
4. Tudunk élen forgatni az egész ívben
5. És, ha nem forgatunk bele, karcolunk
6. Azért még vannak stb.. -k ezekről kisregényt tudnék összeszedni, de most csak az ozsi által említett léc sarkának kicsapásával, mint flatterolós hiba kapcsán szeretném árnyalni a képet.

Nézzük meg, mi is valójában az un. flatterolás?

A tipikusan tanulatlan síelés (lehet mondani) szinonimája. A „flatterolás” leglátványosabb ismertetőjele a léc lapon történő (szabályozatlan) sodródása. A síelő gyengén élez, a csípő hátul van, a két dolog eredményeként a befordulást csak egy csípő – felsőtestrántással tudja megoldani. (Megjegyzem, hogy a versenyzők jó élezéssel/élváltással pillanatnyi hátul levésben is kitűnő befordulásokat tudnak produkálni). A csípő – felsőtest kanyarba történő berántására a tanulatlan síelő azzal teszi fel a koronát, hogy rotációja a befordulás után is fennmarad, és ezzel esélyt sem ad a léc élbe kerülésére. Ezzel létrejön ez a „topronda” stílus. De, hogy azért ennyire ne legyen egyszerű a dolog, megjegyzem volt idő, amikor még képzettnek számító síoktatók is összekeverték a ténylegesen használható rotációt ezzel a flatterolással.

Még valami, ami miatt szóba hozom a dolgot: a fenti felsorolás értelmében azt mondanám, hogy a léc végének kicsapása nem minden esetben hiba. Hogy érthető legyen, amit mondok: a hegytámasszal levágjuk/lerövidítjük a befordulást. Ha ezt két léccel tesszük, azaz „úgy csapjuk ki a lécvégeket, hogy azok élbe érkezzenek”, az eredmény ugyanaz lesz. Tehát, ha a lécvég kicsapásának célzott értelme van, kitűnően használható technika, és még véletlenül se keverjük össze az ozsi által említett "topronda" stílussal.

Maradok síelős barátsággal:
--
Replaci
https://www.kanyarsiklub.hu
+36 30 907 1872