Előzmény és válaszok a Mikrosütő topikból

Ferikém!

Te tudod a legjobban, hogy aki sokat élt annak nagy a merítési lehetősége. Ez nem dicsőség, hanem állapot.
Nagy örömmel olvasom a "vitairataidat", s remélem így lesz ez még vagy 30 évig. (akkor tervezem elindítani a túrasí projektet!)

Minden jót Neked!

Csabor a másokat is örömmel olvasó

Annyira OFF, mint az enyém (bár a halakat nem hoztad össze a síelésel, mint én a túlterhelt kajakkal).
(És hol van itt a Mikrosütő? Majd csak kiderül.)

Csabor! Biztos voltam, hogy elővarázsolsz egy még jobbat!

Vannak tartalékaid, vagy csak úgy "spontaine" írogatsz - már amikor éppen nem sítalpak koptatásával foglalatoskodsz?
Nekem talán még összejön egy négynapos kiruccanás a Nejemmel sítalpon, aztán elkezdem írogatni a "vitairataimat, versenydolgozataimat" - bár nem a versengés a cél, hanem a közösség szolgálata.
(Hú de fennkölt vagyok!!!)
WFeri

Bár nincs kombim, s a történet is off ide, de elmondom.
Van két barátom, akikkel közösen évente egy-kétszer pecázunk. Kimegyünk délután, peca egész éjszaka, reggel elmegyünk a halboltba, délben jönnek a nők halászlére.
Azért kellünk hárman a dologhoz, mert aki pecázni tud az nem fogja meg a halat. (mármint nem nyúl hozzá) A másik haver szúrja fel a gilisztát a horogra, s én mint fő lusta a legkevesebb melót választottam, én veszem le a halat a horogról. Viszont az én dolgom a kaja rendezése is.
Múltkoriban egy olyan tóra mentünk, ahol még nem ismertek bennünket.
Megérkeztünk, megvettük a jegyet, s elkezdtünk kipakolni. Levittünk a partra egy asztalt, négy széket, két zsák faszenet, egy saját készítésű mezőgazdasági tárcsás sütőt a házilag hegesztett állványával, természetesen szélárnyékolóval. A népek nézni kezdtek.
Tüzet raktunk, a haver lehozta a pecákat. Kicsit lankadt a figyelem.
Egyikünk elővett egy asztalterítőt, négy vágódeszkát, s én hozzátettem 12 kést. Kivettem egy hűttőtáskából a sütnivaló kaját. Két kiló pácolt pulykaszeletet, hasonló mennyiségű tarja, lapocka keveréket, némi sonkát, újhagymát, uborkát és egyéb zöldségeket. Kezdetnek vágtam némi füstölt sajtot.
Már senki sem a pecáját nézte.
Kiraktunk néhány tányért, evőeszközt, sót, szalvétát, ecetet, piros aranyat, erős pistát, s némi egyéb fűszert. Persze szeltem némi szalonnát, sonkát, paprikát és paradicsomot is.
Már mindenki leplezetlenül felénk fordult.
A tárcsa jól átmelegedett, rászórtam a szalonnát, s kezdtem a pácolt pulykával. Felvágtunk vagy két kiló kenyeret.
Kezdett a sült hús illata terjengeni a tó körül. Néhányan felálltak.
Barátom ekkor a fejéhez kapott. Elővett egy hűtőtáskát, s elkezdte előszedni belőle a kristálypoharakat, Józsi, Gábor, Csaba felirattal.
Többen elindultak felénk.
A haver belenyúlt egy másik hűtőtáskába és kezdte előszedni a jégbehűtött (34 fok volt árnyékban!)Pilsner Urquellt (így írják? én csak iszom).
No ekkor szabadult el a pokol.

S mi volt a megoldás?

Amikor közel értek hozzánk elővettünk a hűtőtáskából 12 db Jóbarát feliratú kristálypoharat, s megkérdeztük, kér e valaki egy sört?
Aznap nem nyúltunk a pecához. Én sütöttem a húst ezerrel, mindenki ivott, mint a homok, előkerültek a pálinkák, még a boltba is átugrottunk, de annyi halunk, mint akkor soha sem volt. Mindenki nekünk adta a halát, s hazafelé azzal volt tele a kocsi.

Csabor a pecakirály