Előzmény és válaszok a Ravascletto topikból

Sziasztok!
Február 6-11 között síeltünk Ravascletto-ban egy 25 fős csoporttal, megosztom itt is az élményeinket.
Arta Terme-ben, a Hotel Trieste-ben volt a szállásunk (erről majd a végén), ez kb. 8 km-re van a pályától, a Monte Zoncolan-i parkolótól (ki van táblázva szépen, Sutrio-nál), maga Ravascletto a nagykabinos lifttel messzebb, 16 km-re fekszik.
Az itthoni enyhe idő fogadott minket kint is, 8-10, néha 14 fok (!!!) fent a pályákon, éjjelenként viszont fagyott. Ez visszaköszönt a pályák állapotában is, a napos részek hamar megolvadtak, az árnyékosak viszont rettentő kemények maradtak délutánra is. Természetesen a jól megszokott olasz mentalitás mindenütt, rendesen kezelt pályák, jó liftek, bőséges italmennyiségek a rifugiokban, embertömegek s sorbanállás pedig ezen a héten sem voltak. A Zoncolan parkolótól (itt van egy kölcsönző szervizzel együtt) kb. 60 méter séta egy kis dombon felfelé a rifugiok és a liftek övezte centrum. A Zoncolan-nál az 1-es fekete és a 2-es piros pálya nagyon jó, utóbbi viszont elég hamar elromlik, érdemes áttérni ilyenkor a fekára, nincs nagy különbség a kettő között. Ottjártunkkor kora délutánig mindennap zárt edzés volt ezen, utána szuper meneteket lehetett jönni rajta. Ugyaninnen fentről (ide érkezik a nagykabin is, pazar a kilátás!) indul a 4-es kék is, nagyon kellemes, kezdők 2-3 nap után simán jönnek rajta, ennek a közepéről lehet feljutni egy négyes lifttel a 8-as Goles-re is, ez is kellemes kékes. A Zoncolan centrumnál balra van a másik négyes ülőlift, erre indulnak a haladóbbak, ezzel és a felette levő másik négyüléses buborékossal lehet feljutni az 5-ös pirosra, a 6-os fekára (kb. egyforma nehezek), valamint a szintén gyönyörű panorámát nyújtó Tamai-ra, innen a 7-es pálya visz le minket a 6-oson át, a 4-es aljába. Ahhoz képest, hogy csak 28 km a pályarendszer, nagyon változatosan lehet síelni, egyáltalán nem lehet ráunni, mondjuk nekem esélyem sem volt erre, mivel a 2. napon sikerült a síbotomra esnem s jól megzúznom a térdkalácsomat (féltettem a fotós hátizsákot), így 2 napot ki kellett hagynom. Fontos megemlíteni, hogy 5 (igen, öt!) varázsszőnyeg is van a teljesen kezdőknek s a gyerkőcöknek, nekik tehát abszolút úri dolguk van, aki itt nem tanul meg síelni, az seholsem. Egyszer lejöttem a nagykabin alatti 9-es pályán is, de nem volt olyan nagy élmény, meglehetősen árnyékos, darabosra lefagyva, vesekövem, ha volt is, nem sok maradt utána. Délutánra, ha felenged, ez a pálya is jó lehet. A kabin villámgyors, emlékeim szerint 4 perc alatt fent van, nekem tériszonyosnak megijedni sem volt idő (két slukk pályinka közben) s máris ki kellett szállni. Azért pár fotót csináltam itt is.
Akkor pár szót a szállásról. Egy fiatal magyar srác, Szabolcs viszi többedmagával, a bárban maga az olasz tulaj a pultos, nem veti meg a jóféle magyar házipálinkát (sem). Az épület s a 2-3 ágyas szobák a 80-as évek színvonalát idézik megjelenésükben, inkább két csillag ragyog csak a homlokzaton. Tiszta, takaros, de azért hiányzik a zuhany- vagy kádfüggöny, néha WC-papírt is a portán kell kérni. Félpanzión voltunk, reggel felvágott, sajt, vaj, lekvár, néha rántotta vagy szafaládé-szerű melegétel, napközis teával és hosszúkávéval. Este leves, tészta, főétel s desszert vagy gyümölcs. Mindig jól lehetett lakni, de az 'al dente' fogalmát nem nagyon ismerték, mindig rettenetesen túlfőzték a tésztát. Egyébként mindenki nagyon baráti és szívélyes, egy rossz szavunk sem lehetett senkire sem. Amúgy is mindig a társaságon múlik, hogy milyen a hangulat, a miénk kiváló volt, gyakran éjjelig vittük a prímet (ezúton is elnézést a többi lakótól a hangzavar miatt!). Szívből ajánlom a helyet s a pályarendszert is, családosoknak és nagyobb társaságoknak is, akiket nem riaszt vissza a 8 km-es pályatávolság.