Sikeresen hazaértünk egy jó, illetve csodás (mivel csoda is akadt, de erről bővebben alább) nap után Chopokról.
Délről támadtunk. A pályákon tapasztalható „tömeget” jól jellemezte, hogy még a fedett parkoló rész is kb. félig volt tele egész nap. Voltak olyan pályarészek amit mi jártunk össze először ráadásul 11:00 után. Összességében jó napunk volt, változó látási viszonyok mellett. A ruházatunk impregnáló képességét is leteszteltük egy kicsit, de nem volt veszélyes. Hasítottunk délen és északon egyaránt. Ami érdekes volt, hogy délen a fenti részen volt jobb minőségű, könnyebb a friss hó, addig északon pont a lenti részen (Zahradky és kicsit felette) volt pihe-puha a hó.
Mivel éjszaka is esett, meg napközben is rá-rá zendített, ratraknyomokat nem igazán lehetett felfedezni, ellenben vastagon borított, túrt pályákat annál inkább. Igazából helyenként nem lehetett különbséget felfedezni a "freeride zone"; és a "kezelt" pályák között. Ratrakolt pálya csak a déli oldalon volt a kabinos aljától lefelé. Mi mindenesetre remekül szórakoztunk és nagyon jót síeltünk, alkalmazkodtunk az adott feltételekhez. Mivel felhők jöttek-mentek olyan is volt, hogy 3 méterre sem láttunk a felső szakaszon. Ráadásul mindhármunknak vannak innen bőven gyerekkori emlékei, jót nosztalgiázunk is. Mondjuk a déli oldalról konkrétan már semmire sem emlékeztem, de most újra felfedeztem magamnak. Remek terep, kiváló lehetőségekkel. Imádnivaló.
Már az elején kinéztünk magunknak egy pályát (C9), ahol szép asztallap simaságúra gyártott felület kínálkozott, egy tányérps felvonóval kiegészítve. Megállapítottuk, hogy remek a szélessége, esése egy kis iskolázáshoz, karcoláshoz.
Na itt neki is álltunk tempósan hasítani, miután visszaértünk. Lackó egyszer csak szólt, hogy vigyázzunk, mert ő talált egy patakot, ami remekül láthatatlan maradt, köszönhetően a vastag hórétegnek. Egyik következő kör alkalmával mi Lackóval lemaradtunk egy kicsit igazítani a karmunkám időzítésén, amikor is Fraxinus társunk egyedül szépen hasított tovább. Mi után mi is leértünk feltűnt, hogy ott áll a pálya aljánál, kicsit havas a ruhája, sisakja és a szemüveget törölgeti és vígan mutogat maga mellé, lefelé...pár pillanat kellett, hogy felfogjuk, hogy a korábban említett potok felé mutogat. Lenéztem a kb. 5m mélyen lévő mederbe és megdöbbentem. Lécek lent, András mellettünk...nem érthető. Aztán összerakva kiderült, hogy Fraxi kolléga konkrétan átrepült a patak felett, és csak a sílécével érintette a mintegy 1,6m magas vasbeton alagút peremet, és a fölött sikerült landolnia és onnan nem hátraesnie. Mindezt úgy, hogy felfogni sem volt ideje semmit. Egyszer csak felkenődött a hófalra, mint prérifarkas a Grand Canyonban. Pár perc kellett hozzá mire felfogtuk mi történt és gyorsan boldog szülinapot kívántunk az őrangyala által kiválóan megvédett társunknak. Egy pillanatra belegondoltunk, hogy ha egy picit lassabban megy (amúgy nagyon gyorsan ment, egy gyereknek pl. esélye sem lenne) akkor a betonra kenődik fel és ki tudja....ebben az esetben akár meg se láttuk volna, hogy ott fekszik a kb. 1 fokos patakban. A felvonókezelő ház 10 méterre van ettől a helytől de nem néz erre ablaka....szóval sokkal rosszabbul is végződhetett volna. Hatalmas mázli, hogy sérülés nélkül ezt meg lehetett úszni.
Odamentünk a felvonókezelőhöz és szóltunk, hogy gáz van és talán ki kéne rakni egy hálót, hogy más ma már ne repkedjen arra felé. A manus halálra váltan jött kis, majd mikor látta, hogy nincs baj rögtön tette ki a hálót. Az egyik léc megsérült. Kantni kapott egy jókorát a kötés közepe alatt és az orrgép egyik füle letört, így használhatatlan lett. Persze most senkinél nem volt plusz léc. (pedig volt eszemben, mivel mindig 2 lécet viszek)Gondoltunk sebaj felmegyünk kérünk egyet a kölcsönzőből és tuti adnak is...igen ám de az már bezárt. Gondoltunk az ott lévő szállodában csak beszélnek angolul vagy németül (mivel addig senkivel nem tudunk értelmesen kommunikálni). Nagyon kedves recepciós hölgy megértette a problémát. Ő sem értette miért zárt be itt a szervíz. Csak az északi oldalon üzemelt már át akart küldeni minket. Oda léc nélkül átmenni??? Egyezkedtünk, hogy hozzanak ide egyet ők. A kislány telefonálni kezdett, és egyszerre megszaporodtak a jelenlévők. Egyre több helyi dolgozó került elő, aztán csak lett egy főnök féle emberke is. Hogy, hogynem kisvártatva betoppant az liftkezelő is az ominózus pályáról. Meg kellet nekik mutatnunk a fényképeket, a kislány tolmácsolt és a végén kb. 4-en kiabáltak már a kezelővel, aztán az elvonult a főnökével, hogy máshol folytassák. Végül sikerült megérteniük, hogy nem balhét szeretnénk (pedig asszem minden okunk meg lett volna rá), hogy nem akarunk rendőrt hívni, jegyzőkönyvezni, perelni, anyázni, veszekedni hanem csak síelni! és ehhez kéne egy léc! Erre az egyik felvonókezelő mondta, hogy hozza az övét. Pár perc és volt lécünk. Látszólag megkönnyebbültek.
Összegezve: hihetetlen felelőtlenség ilyen körülmények között nem jelölni a pálya szélét azon a helyen. Erre rá is jöttek, tisztán látszott, hogy teljesen átérezték a dolog súlyát. Ilyan hóviszonyok között, amikor ilyen jelentős a hóréteg vastagsága egyszerűen láthatatlan. Még szikrázó napsütésben is. A hotel és pályaszemélyzet (az érintett felvonó kezelője kivételével) végig nagyon korrektül és kedvesen viselkedett és segítőkész volt. Megpróbálták először András lécét javítani de nem tudták megoldani, ezért adtak inkább egyet.
Ezek után csak „hab volt a tortán”, hogy az utolsó menetben a csúcsról lefelé András a kölcsönléccel sikeresen megcsavarta a térdét. Ettől függetlenül lejött saját lábon és még egy zárófutamra is visszajött. Valószínüleg nincs komoly sérülés, de nagyon várjuk ennek a megerősítését a következő napokban.
A képek alább azt hiszem magukért beszélnek.
Keresés
42 cm
