Előzmény és válaszok a Oktatóval vagy anélkül - lássuk, mit mutat a gyakorlat... topikból

A cikkben sokkal inkább azt a szemléletmódot kritizálja, hogy a készletben lévő gyakorlatokat csodaszerként használjuk. Jönnek-mennek a csoportok, és szinte ugyanazokat a gyakorlatokat látjuk elvégeztetni - jó esetben az oktató még jól megcsinálja, aztán a csoportban már alig-alig. Akinek van ideje, sokszor azt látja, hogy az oktató kiadja a gyaksit, a tanítványok próbálkoznak vele, majd jön némi hibajavítás, és újabb gyakorlások. Miközben a gyakorlatok a levegőben lógva semmit sem fognak megtanítani (ezt már én teszem hozzá: inkább rontani fognak).

A topik témájához kapcsolódva: a síoktatást akkor éri meg igénybe venni, ha annak haszna van és sikert hoz.

A gyakorlatok nagy részét fel kellene építeni és meg kellene tanítani stb.

Mert így csak kínos és hülyén kinéző gyaksikat kényszerítenek a tanulókra, miközben a jól sem érzi magát, de ami még fontosabb: a sikerélmény is elmarad.


Ő erre hozta ezt az ablakon átnéző (gyertyát tartó) gyakorlatot példaként, ez ugyanis valóban nem tanít meg semmit.
(Nem kollégák kedvéért: rövidlendületben magunk előtt párhuzamosan tarjuk égnek álló hótányérral függőlegesen a botokat. A botoknak kb. ebben a helyzetben kell maradniuk, és köztük mint egy ablakon át nézünk a völgybe.)
A gyakorlat ideológiája azt mondja, hogy a nyugodtan, függőlegesen tartott botok kikényszerítik a nyugodt felsőtestet, ami alatt fognak járni a lábak a kanyarban.
A valóságban százféle ok lehet, amelyek többségét nem fogja megoldani a gyakorlat. Ugyanis a tanítvány nem azért lengedezik, mint a győzelmi zászló, mert reggel úgy kelt fel, hogy ma így akar síelni. A hiba oka valahol a lábaknál lesz, amit a vállöv megmerevítése csak látszatilag fog kezelni, a valós hibán inkább csak ront. Ráadásul egy csomó hibás módon le lehet síelni úgy, hogy a gyakorlat kritériumai rendben lesznek.

A facebookon a vitában hasonlóan felmerül a charleston is párhuzamos lendületben, ahol ugyanezt lehet látni: a síelők megpróbálják valahogy völgylábbal megcsinálni az élváltást, majd visszabillenve leteszik az ívkülső lábukat a hóra. Ha sikerül, mindenki boldog, mert összejött ez a piszoknehéz gyakorlat. Holott ennek csak akkor van értelme, ha valójában rendben van a kikormányzás vége, határozott az átbillenés (őt itt kiemeli a völgyláb lábfejének szupináló mozgását, mint kulcselemet, és amit külön - esetleg sícipő nélküli magyarázat esetén senki nem fog tudni a csoportból). És megint én teszem csak hozzá, hogy így az ívkülső láb talajfogásának törzsizmokkal megoldott mozdulata is hiányozni fog, ami szintén életbevágó fontosságú.

Ő tehát azt mondja, hogy
- találd meg a hibát (hiányosságot),
- adj tanácsot a javításra,
- ellenőrizd le, hogy megértette,
- majd segíts neki fokozatosan felépíteni, javítani a mozgást.

Szerinte erre az instant levesporként használt gyakorlatok nem alkalmasak. Ezek csak arra jók, hogy leteszteljék, hogy a tanuló tud-e valami olyasmit.

Majd elolvasom alaposabban, és keresek benne egy pontot, hogy összevitatkozhassunk. :D

Akkor kb jól értettem, megkönnyebbültem. :-)

És így még jobban tetszik a cikk.

Halihó sziasztok!

Mint mindenhol, úgy itt is több oldala van az érmének, és mindegyik tetten érhető a sípályákon:

1. Az oktatónak az a koncepciója, hogy síelünk, és közben javítunk.

2. A síoktató a rendelkezésére álló gyakorlatokat használja. Itt ugye az (is) a probléma, hogy olyan gyakorlatokat (is) alkalmaz, melyeket úgy lesett el másoktól, hogy közben nem volt tisztában azzal, hogy a kolléga milyen cél elérése érdekében alkalmazta éppen azt a gyakorlatot.

3. Megszabott, (rendelkezésre álló) idő alatt, pontosan meghatározott célt akarok elérni. Ha ehhez nincsenek jól megválasztott gyakorlataim, a cél elérésének kevés az esélye.

Szerintem mindhárom módszer többet ér, mint amikor az amatőr síelő saját kútfőből próbálkozik.

Jómagam a 3. pont szerint gondolkodom és dolgozom.

Szép napot az olvasónak, üdv.:
Replaci

Őszintén szólva én sokkal vérmesebb reakciókban reménykedtem (nagyon nem lepődtem meg persze a csenden). Nekem sincs benne semmi új, bár jól esik azt olvasni, hogy a nagy nemzetközi színtéren mások is gondolkoznak az emberhez hasonlóan. Szakmai cikként kicsit lehetett volna jobban alátámasztani a véleményt, de végeredményben szerintem nagyon rugalmas és modern szemlélet van benne. Elképzelhető, hogy lefordítjuk, érdemes lenne.

A cikket a facebookon láttam meg, a világ síoktató című, nagyméretű csoportban. Ott kialakult egy vita, ahol többen megpróbálták megvédeni a gyakorlatközpontú felfogást. Ebből gondoltam, hogy nálunk is kialakulhat valami vita, mert jelentős részben arról szól, amiről ez a topik is: miért szkeptikusak az emberek a síoktatással szemben. És az általunk gyakran látott síoktatókat is sokszor látni ugyanabban a helyzetben, amit ő leír a cikkben.

Elég sarkalatos vélemény: vagy vitatkozom, vagy elfogadom, de az nehezen képzelhető el, hogy gyertyaként felfelé tartott bottal síeltetem azt a tanítványomat, aki ezt olvasta, és nincs alapos érvem arra, hogy miért kell neki ezt csinálnia.

De ezek szerint megint csak néhányan gondolkodtunk el a témán...

Ha jól értem, akkor nekem szimpatikus szemlélet, aminek lényege, hogy óvatosan a gyakorlatokkal, mert nem biztos, hogy azt érjük el velük, amit akartunk, inkább síeljünk többet, ha lehet, összeállni a dolgok úgyis csak ott tudnak.

Vagy nem értettem a szöveget, és az egészet csak kitaláltam... :-)

Azt gondoltam, hogy ez ide illene esetleg. Komoly téma, óriási viták húzódnak meg a hátterében, mert két síelési/síoktatási világot választ el:

http://www.turnshape.com/2013/08/ski-drills-dont-teach-skier-they-test.html?spref=fb