A cikkben sokkal inkább azt a szemléletmódot kritizálja, hogy a készletben lévő gyakorlatokat csodaszerként használjuk. Jönnek-mennek a csoportok, és szinte ugyanazokat a gyakorlatokat látjuk elvégeztetni - jó esetben az oktató még jól megcsinálja, aztán a csoportban már alig-alig. Akinek van ideje, sokszor azt látja, hogy az oktató kiadja a gyaksit, a tanítványok próbálkoznak vele, majd jön némi hibajavítás, és újabb gyakorlások. Miközben a gyakorlatok a levegőben lógva semmit sem fognak megtanítani (ezt már én teszem hozzá: inkább rontani fognak).
A topik témájához kapcsolódva: a síoktatást akkor éri meg igénybe venni, ha annak haszna van és sikert hoz.
A gyakorlatok nagy részét fel kellene építeni és meg kellene tanítani stb.
Mert így csak kínos és hülyén kinéző gyaksikat kényszerítenek a tanulókra, miközben a jól sem érzi magát, de ami még fontosabb: a sikerélmény is elmarad.
Ő erre hozta ezt az ablakon átnéző (gyertyát tartó) gyakorlatot példaként, ez ugyanis valóban nem tanít meg semmit.
(Nem kollégák kedvéért: rövidlendületben magunk előtt párhuzamosan tarjuk égnek álló hótányérral függőlegesen a botokat. A botoknak kb. ebben a helyzetben kell maradniuk, és köztük mint egy ablakon át nézünk a völgybe.)
A gyakorlat ideológiája azt mondja, hogy a nyugodtan, függőlegesen tartott botok kikényszerítik a nyugodt felsőtestet, ami alatt fognak járni a lábak a kanyarban.
A valóságban százféle ok lehet, amelyek többségét nem fogja megoldani a gyakorlat. Ugyanis a tanítvány nem azért lengedezik, mint a győzelmi zászló, mert reggel úgy kelt fel, hogy ma így akar síelni. A hiba oka valahol a lábaknál lesz, amit a vállöv megmerevítése csak látszatilag fog kezelni, a valós hibán inkább csak ront. Ráadásul egy csomó hibás módon le lehet síelni úgy, hogy a gyakorlat kritériumai rendben lesznek.
A facebookon a vitában hasonlóan felmerül a charleston is párhuzamos lendületben, ahol ugyanezt lehet látni: a síelők megpróbálják valahogy völgylábbal megcsinálni az élváltást, majd visszabillenve leteszik az ívkülső lábukat a hóra. Ha sikerül, mindenki boldog, mert összejött ez a piszoknehéz gyakorlat. Holott ennek csak akkor van értelme, ha valójában rendben van a kikormányzás vége, határozott az átbillenés (őt itt kiemeli a völgyláb lábfejének szupináló mozgását, mint kulcselemet, és amit külön - esetleg sícipő nélküli magyarázat esetén senki nem fog tudni a csoportból). És megint én teszem csak hozzá, hogy így az ívkülső láb talajfogásának törzsizmokkal megoldott mozdulata is hiányozni fog, ami szintén életbevágó fontosságú.
Ő tehát azt mondja, hogy
- találd meg a hibát (hiányosságot),
- adj tanácsot a javításra,
- ellenőrizd le, hogy megértette,
- majd segíts neki fokozatosan felépíteni, javítani a mozgást.
Szerinte erre az instant levesporként használt gyakorlatok nem alkalmasak. Ezek csak arra jók, hogy leteszteljék, hogy a tanuló tud-e valami olyasmit.
Keresés
21 cm
