Előzmény és válaszok a Síelésünk kivesézése topikból

Nagyon nem szerettem volna hozzászólni, de olyan is van hogy versenyeken képesek a nézők hokét látni a lécvezetésbe, pedig nem az...

Mivel én nem vagyok szakértő, nem tudom elmagyarázni, de nekem is sokszori visszajátszásra jön le, hogy nincs ott hiba...

De aztán az is lehet, hogy nem így van...

Maga hoké nem választható el a frontális helyzettől.

Amit hokéként látunk, az a talajjal való kapcsolatban rontja a stabilitást.
Vele törvényszerűen együtt jár a csípő (medence) elfordulása. Ez az izomműködést, az erőátadást rontja.
A medence elfordulása hozhatja a váll és a felsőtest elfordulását. Ez csak ront a helyzeten, de igazából lényegtelen.

A laikus szem a frontális helyzetre (vagy az elfordulásra) figyel fel, elsősorban a felsőtestben és a vállban: el vannak fordulva, kifelé néznek a kanyarból.
A lényeg a medencénél van: a csípő elfordulása az igazi baj, ott romlik el az erőátvitel.
A hoké a lábaknál már csak a csípő elfordulása miatt alakul ki.

A hoké és a csípő beforgatása egyébként hatékonyan segíti az élezést. Csak éppen rontja a terhelés elviselését és a stabilitást. Éppen emiatt akkor kritikus, amikor a kanyarban komoly terhelések vannak. (Aki hokéval síel, nem is ad komoly terhelést a lécre a kanyar közepén, hanem lekési, és a végén nyom oda egyet.)
Ergo: a terhelési fázisban törekedni kell a frontális közeli helyzetekre.

A valódi oka pedig az élváltásnál keresendő: a megkésett, lassú, határozatlan élváltás miatt nem állnak természetesen élükre a lécek, és ezt pótolja ki a síelő a csípő elfordításával. Tehát a hoké elsődlegesen egy élváltási hiba korrekciós következménye.

Felesleges ide mindenféle versenytechnikai ködöt befújni, mert nincs. Ez hiba az amatőr síelésben ugyanúgy, mint bárhol.