Előzmény és válaszok a Avoriaz - Portes du Soleil topikból

Ez a negyedik francia terep, ahol jártam, és mindeddig a legjobb, számomra legalábbis. A rendszer óriási és a legnagyobb része összefüggő, síbusz használata nélkül elérhető. A hangulata pedig inkább az alacsonyabb osztrák rendszereket idézi - ellentétben sok francia terep magashegységi környezetével Les Portes du Soleilen az erdei pályák dominálnak, így legtöbbször az idő is barátságosabb. Az alacsonyabb régió persze kisebb hóbiztosságot is jelent, de még ezen a gyenge télen is bőségesen jutott anyag a pályákra és a pályákon kívülre is.
Aki pályán kívülre indul, itt is nézze meg, mi várható az adott lejtőkön mert az alacsonyabb fekvés ellenére bele lehet futni komoly sziklafalakba, vagy völgyekbe, ahova csak akkor érdemes lejutni, ha fókát is vitt az ember, különben a visszaút elég körülményes lehet, de nagy általánosságban elmondható, hogy irdatlan tömegű lejtőt be lehet csúszni úgy, hogy lift várjon az alján.
A pályakezelésre nem lehet panasz, igaz, ha éjjel esik hó, azt reggel már nem dolgozzák el - így az utolsó napunkon pl pályán is 30 centi friss matéria fogadott minket, amivel sokaknak meggyűlt a baja. Nekünk viszont fülig ért a szánk :)
Van számtalan kezeletlen, de jelölt piros és fekete pálya is, amit ők snowcrossnak hívnak, aki szereti a buckákat, nem fog csalódni.
Rengeteg az enyhe lejtésű kék pálya, de van bőségesen piros is, kevés feketével tarkítva. Zöldek is vannak bőven, bár sok kék átcsúszórésze is inkább zöldes árnyalatot kaphatna. Mindenki megtalálja a számítását.
A liftpark változatos. A legtöbb lift kimondottan kezdő és boardbarát, könnyű, enyhe lejtésű kiszállóval. A lábkiütős régi egysebességesek ülőkéjét a kezelők többnyire hátrahúzzák beszálláskor, hogy a vádlink is megmaradjon. Az Avoriaz régióban, illetve a svájci lejtők egy részén a kabinos és a kétsebességes ülőliftek dominálnak, Morzine-ban és a svájci oldal kisebbik részén viszont sok a lassú, öreg egysebességes.
Mindenkinek ajánlom a terepet, azokat kivéve, akik a hosszú, egybefüggő csúszásokat kedvelik. Itt egybefüggően nem lehet gigantikus szinteket síelni.