Előzmény és válaszok a Bucka-snowboard topikból

Igen, írtam is hogy ezek nem jegesednek ki olyan hamar, ezért jobb, mint a sípálya, és egyedül gyakorolhatsz, ezért biztonságosabb is.

Puyban a felvételek a havazás utáni 4., 5. napon készültek. Akkor már a felvonók alatt sem volt mélyhó, inkább kemény, de még nem vagy csak néhány helyen jeges hó. (Puy az elejétől 1:16-ig és 2:36-3:44-ig, a többi Angertal, a legvége pedig Sportgastein észak.)

Egy forgalmas sípályán, ha a nap végén le kell jutnom, akkor inkább a szélén megyek egy szűk sávon, ahol több a kitúrt hó, mert a jégen kicsúszok az ütött-kopott, csorba, nem túl éles lapommal.

http://rewrite.origos.hu/s/img/i/1203/20120312-simelleklet-svajc-verbier3.jpg
Ott, hátul.

Azért ez nem a tipikus buckás pálya, egyik sem. Ezek inkább mélyhavas terepek, méretes buckákkal.
A buckás pálya nem ez a kategória, az inkább hasonlít egy buckasí pályára, délutánra a púpok jegesedve, lekopva, a közökben összetúrt hóval.

Én is azok közé tartozom, akiket a pályán nem zavarnak a buckák, hanem inkább keresem azokat. Azonban a legtöbbször mégis a felvonók alatt kötök ki. Ott általában több a hó is, mint a sűrűben, és igaz, hogy sokszor ott is ki van már járva, de nem jegesedik ki olyan hamar, mint a pályákon, mert kevés az ember. Ami nem is baj, ha ezt gyakorolod, mert így legalább nem ütközöl senkivel.

A kezdetektől szerettem ezt csinálni. Sokat lehet benne fejlődni, különösen akkor, ha mindig túlléped határaidat egy kicsit. Ne nagyon, csak mondjuk 10%-kal. Megtanít gyorsan dönteni, ott és akkor fordulni, amikor kell. Technikát és erőnlétet is fejleszt. Olyan mint egy sprint. Minél gyorsabbra veszed a tempót, annál mélyebbre kell guggolnod, hogy a súlypontod alacsonyan legyen és ki tudd rugózni az egyenetlenségeket, és ez fárasztó. A buckák adják meg az irányt és a ritmust. Ne akarj más útvonalon menni, mint ami a legrövidebb. Akkor kell a legkevesebb buckát keresztezned, ha követed a közöttük levő völgyek vonalát, minél kisebb kitérőkkel, azaz esésvonalban. Igen, ezzel azt kockáztatod, hogy nagyon begyorsulsz, és majd jön egy nagyobb bucka, amit már nincs időd kikerülni és feldob. Ezt próbáld mindenáron elkerülni. A deszka mindig maradjon érintkezésben a hóval, ne pattogjon. (Puhább lapok előnyben.) Ha mégis keresztezned kell egy buckát, akkor a tetején válts élt, közben tehermentesíts, azaz úgy hajlítsd a lábad, ahogy emelkedik a lap, így a súlypontod végig egyenes vonalban mozog. Ha az első élen mész fel, akkor a hátsón jössz le, vagy fordítva. Ha pedig túl nagy a bucka, akkor annak hátoldalán, az ívét kihasználva könnyen átfordulhatsz az első élre.

Ez egy vagány dolog, ne törődj vele, hogy a felvonóból is látják, esetleg megmosolyognak, mert előbb-utóbb majd elismerő kiáltásokat is fogsz hallani és ez engem még jobban motivál. Az így megszerzett tudás pedig majd akkor jön jól, ha igazán nehéz terepre kerülsz és ott is le tudsz majd jönni.

Hirtelen összeraktam egy videót, nem lett szép, ahogy ezek a terepek sem azok, de nem is azért szeretem ezt. Remélem, hogy átjön valami a technikából is, ami nálam teljesen ösztönösen alakult ilyenre, mert szeretem a rövid, gyors fordulókat, sőt sokszor túlzásba is viszem.



A legnagyobb kedvencem pedig az, amikor még a hó is kiváló hozzá. Ilyenkor a buckák puha párnákká válnak, amiket már ki sem kell kerülnöd, hanem egyszerűen eresztheted le talpon, lágyan, a hullámok ritmusát követve.