A mai napot Fanningbergen töltöttük Csabor és Terka társaságában.
Reggel a megbeszélt időben találkoztunk a parkolóban. Gyors öltözés, Csabor részéről lassú bérletvásárlás (annyi időbe telt, hogy azt hittem megvette a komplett síterületet), aztán irány a hegy, ahol a már megszokott ragyogó napsütés és kék ég várta az idelátogatókat. OT-hez és Katschihoz hasonlóan itt is kiváló volt a hó, jókat lehetett csúszni. A Sámsonról elnevezett felvonónál változó, de többnyire elviselhető mértékű volt a sorállás.
A Hüttében gyorsan kihozták az italokat, majd szinte bottal kellett valakit odakergetni az asztalunkhoz, hogy ennénk is. Ezt követően aztán kb 10 percenként jöttek, hogy minden rendben van-e. Volt ház ajándéka is braci narancspálinka formájában. Ebből és egy falon lógó horvát mezből gondoltuk, hogy itt bizony nem osztrák a tulaj. Az ételek és az italok is rendben voltak, azt hiszem ez lesz itt a kedvenc Hütténk.
A délutáni olvadás érdeklődés hiányában elmaradt, helyette inkább jegesedésnek indultak a pályák, de a tömeg miatt ez érthető is, senkit nem érhet szemrehányás. Inkább csoda, hogy eddig is bírták.
Kellemes sínap volt jó társaságban (remélem ez kölcsönös, ha nem, örök harag!), a körülmények ismeretében remek viszonyok közepette.