Mi talponsíelők általában a talponsielok.hu oldalon kommunikálunk, de többen javasolták, hogy ezt most rakjam ki ide is. Íme:
Közel egy évig vártunk rá, felkészültünk a legrosszabbra is. Mit mondjak, csak hittük, hogy a legrosszabbra. Házigazdánk vendégekhez való hozzáállása minden mélységet alulmúlt.
Minden Muhbarakban töltött egy hét után felmerült (főleg, hogy a költségek egyre csak emelkedtek), hogy jó lenne valami sokkal komfortosabb pályaszállást találni egy hasonlóan nagy pályarendszerben. Mi volt a baj Holnapsaalbachban? 14 főre jutott egy WC és Stefan a tulaj nagyon szarrágónak tűnt. Ezt most sikerült elhomályosítani az itteni házigazdánknak.
Szóval Fecó talált még rá tavaly áprilisban erre a nagyszerű házra, mert a házzal kevés kifogásunk lehetett. Pályaszállás csak abban az esetben, ha tényleg nagy a hó, de egy kisgyerek, vagy egy kezdő síelő igen nehezen tud becsúszni a házhoz, illetve a pályarendszerbe való becsatlakozás sem túl egyszerű.
Már az előzetes levelezés is elővetítette a problémákat. A házat 17 ággyal hirdették, így is vettük ki. A szerződésben 12 felnőtt és 5 gyerek szerepelt. Nem gondoltuk, hogy ez kőbe van vésve. Évek óta járunk, sokszor kéthetente, végigjártuk több tucat síterep rengeteg szállását, de olyan még nem volt, hogy este be kelljen húzni a sötétítőt, mert a szembelévő házból kukkoltak minket. Már a levelekből kiderült, hogy a házigazda egy kifejezetten barátságtalan figura. 16 óra után lehetett elfoglalni a szállást. Mi pár nappal előtte rákérdeztünk, hogy esetleg nem mehetnénk-e hamarabb, mert babával jövünk. Ők elzárkóztak ettől. Majd mégis megérkeztünk 15:37-kor. Csöngettem, majd még egyszer. Pár perc múlva megjelent az ajtóban emberünk, köszönésem viszonzása helyett ránézett órájára. Mondtam, hogy mi vagyunk a vendégek Magyarországról, majd ismét az órájára nézett. Kérdeztem, hogy probléma-e hogy néhány perccel hamarabb jöttünk, erre annyi volt a válasza, hogy majd meglátjuk. Megfordult és bement a házban én meg ott álltam karomon a 7 hónapos csecsemővel. Várakoztattak még pár percet és megjelent Szörnyella de Frász. Őnagysága a háziasszony. Megkérdezte hányan leszünk. Én nem mertem bevallani, hogy 21-en, ezért nyeltem egyet és mondom: 18. Az nagy baj, ide nem jöhetünk be csak 17-en. De mondom: ebből egy a bébi. Az őt nem érdekli, a bébi is gyerek. De hoztunk neki ágyat, meg mindent. Őt nem érdekli 17 és punktum. Mielőtt beengedett a házba, elvitt a szeméttárolóhoz, akkurátusan végigmutogatta, hogy hogyan is kell szelektíven gyűjteni a hulladékot és megfenyegetett, ha hibázunk pénzbüntetést fogunk kapni. (Van náluk 300 euro kauciónk.) Ezután végigvezetett a házon, folyamatosan felhívva a figyelmemet, hogy mit nem szabad csinálni. Mi egyébként négyen foglaltunk el egy kétágyast oly módon, hogy Zorcsa köztünk, Pufika pedig a hordozóágyban aludt.
Lassan érkeztek a többiek akik már útközben megkapták az eligazítást, hogy kevesebbnek kell mutatkoznunk mint ahányan vagyunk. Hogyan kell szétbarmolni egy évek óta összejáró társaság egyhetes síelését? Hát így. Mivel a házigazda folyamatosan basztatott minket ahelyett, hogy arra koncentráltunk volna amiért jöttünk a megoldásokon járt az agyunk és már egymással is kemény vitákat vívtunk. A társaság egyik része szerint csaltunk és meg kell hunyászkodnunk, a másik része viszont kiállt amellett, hogy ezzel senkinek semmilyen kárt nem okoztunk, így nincs miért szégyenkezni. Sajnos a feszültség néhányunk között egész héten fenn állt.
Egyébként az egész egy nagy lehúzás volt. A már tavaly átutalt teljes bérleti díjon felül személyenként 12 euró kötelező ágyneműbérlést írtak elő(ha a sajátodat hoztad, akkor is ki kell fizetni), 150 euró végtakarítás, de a házat kitakarítva (!) kell átadnunk. Mivel a bébit bevallottuk az elején, érte 50 eurót kellett még fizetni.
Aztán volt sízés is. Hochkönig jó pályarendszer, kisebb jóval mint Saalbach, de pár napra a változatos pályák, a jó túraútvonalak és az osztrák színvonalnál magasabb minőségű hütték miatt jó választás. Én nem nagyon kalandoztam messzire a háztól, mivel 3 éves kislányomat terelgettem és főleg a sárga kabinos alatti 30-as pályát használtuk. Egyszer sítúráztam is, de pont a leggyengébb napomon, így a csúcstól 200 méterre lévő hütténél feladtam és inkább nekiláttam sörözni.
Minden este más főzött, úgy ahogy szoktuk. A tematika az "Elfelejtett Klasszikusok" volt, ami a 70-es évek étlapjairól mára eltűnt fogásokat jelentette. Készült paszulyfőzelék feltéttel, stroganoff bélszín, szűz Budapest módra, legényfogó leves, vargabéles és még sok finomság. A Fóti Sörfőzde ezt az utat is szponzorálta, és 140 liter sört vittünk magunkkal két sörcsappal. Sajnos megtörtént amitől többen tartottunk, hogy a búcsúestig nem tartott ki a mennyiség. Szerencsére barátaink Balázsék pont aznap este jöttek hozzánk látogatóba, így ők hoztak néhány konzerv Stieglt.
Volt aztán egy nagy sikerű Farsang is. A kalózjelmez volt a legnépszerűbb, de fellépett egy kisdobos mellett Demjén Rózsi, egy seriff, a szívtipró cowgirl, vámpírlány, bennszülött és egy hóágyú is.
Reméljük soha többé nem akadunk ilyen házigazdákra.
Végezetül amit kerüljetek: Pension Reiterhof - Hintermoos.
Keresés
21 cm
