Előzmény és válaszok a Síelésünk kivesézése topikból

Ezt a combhajlítót jó, hogy mondod, egyre többet szoktam érezni, hogy dolgozik :) Egyszer talán Lackó mondott olyasmit, hogy élváltásnál az előrekerülést érdemes úgy végezni, hogy a sít húzzuk magunk alá jobban. Legutóbb figyeltem ennek a mikéntjére, és tényleg jól működik, ahelyett, hogy valamiféle lendületből küldeném előre a törzsem. Itt is képbe jön a combhajlító, farizmok.

Amiben nagy előrelépést jelentett ez, az pont a rövid lendületeknél jobban megszaladó léc/ hátrakerülések azonnali korrigálása. Így nem kell cipelnem a kissé egyensúlyvesztett pózt még két kanyaron keresztül, hanem a következőt már sokkal előnyösebb helyzetben tudom folytatni, az élváltás alatt jó eséllyel ki is tudom javítani.

Ezekkel az általános okosságokkal, meg mélyen egyet tudok érteni.

A tartás a síelésben vagy az élet bármely más területén ugyanaz. Nincs speciálisan síelő tartás, mint ahogy nincs speciálisan síelő test sem. Ugyanaz az emberi test síel, mint aki fut, sétál, erősít, súlyzózik, kettlebellezik vagy is teniszezik. Az egész gerincoszlopot és medencét kell aktívan rögzíteni minden sportnál. A cicahát marhaság, mint ahogy a kiflizés káros. Nagyon káros, ahogy az x-láb és a letört térd is.

Az egészséges, izmokkal stabilizált tartást kell minden sportban használni és megtanulni.

A sílécet a közepén terheljük, a közepe felett állunk. A törzs rögzített az törzsizmokkal, a léc mozoghat alattunk a combhajlítók, a szabóizom és a farizmok segítségével. Ezt megtanítani nem egyszerű, ehhez kell a szakember, nem a hülye kihajolós és repülős, pizzás gyakorlatokhoz - ahhoz egy betanított munkás is sok... :D.

A lejjebb guggolás is csak akkor működik, ha aktív, a combhajlítók is benn vannak, nem csak rogyasztunk.

A jó síoktatás meg egy jó gyógytornász-edző között meglepően nagy az összhang (ahogy ezt idén többször is tapasztaltam), míg megszokott, fékező hóeke alapú, kihajolás, kiflizés és az egészséges életmód szakemberei ellentétesen beszélnek egymással.
Mindenki maga dönti el, hogy a gyerekét hova íratja be síelni, de ha rám hallgat, akkor olyan helyről, ahol fékező hóekét és kihajolást oktatnak, azonnal elviszi.

Sokféle léc sokféleképpen működik, de az a tapasztalat, hogy a a hajlítókkal erősen fogott, jól stabilizált medencével, kihajolás nélkül, a kanyar elején elöl, majd fokozatosan hátra engedetten terhelt sílécek többnyire jól működnek.

Akármekkora is a kényszer bennünk, azt el kell kerülni, hogy kihajoljunk, és a külsőre terheljünk. Viszont a külsőt előre tolni folyamatosan érdemes, nehogy lemaradjon hátul. Nem egyszerű nem törekedni terhelni, hagyni, hogy a terhelés kialakuljon, de küldeni előre... :)

Ez egy veszélyes kijelentés... :; :D Élen, nem flatterolva??? ;)

Ami nekem működik ívek húzásánál, az az, hogy a külső lábamat kicsit előrébb húzom, ezáltal nem annyira a csörére esik a súly, nem akad le a latyakban. meg kell próbálni olvasni a pálya felszínét, és kanyarról kanyarra akár változtatni, hogy melyiket hogyan lesz érdemes terhelni. Ehhez sok rutin kell leginkább. a nagy latyakban könnyen lesz a pálya buckás, ahol szerintem kiemelten fontos, hogy még ha nehezünkre is esik, akkor is igyekezzünk lejjebb guggolni, de ezt ne úgy érjük el, hogy csak a térdünket hajlítjuk, és a hátunkat görbítjük, mert úgy a csipő mozgását nem tudjuk kihasználni. nézd meg a buckasíelőket, milyen tartásban mennek. na valahogy úgy kell megpróbálni követni a a buckákat.

Emellett a legfontosabb, hogy megtaláljuk azt a sebességet, és ritmust ami az adott pályán működik. Most megint csak buckás pályáról beszélek. ha úgy érzed nem oké, nézd meg lassabban milyen, ha elvész teljesen a dinamika, kicsit gyorsíts, kísérletezz milyen sűrűséggel esik a legjobban a kanyarok váltása. Érdemes ezt úgy megválsztani, hogy egy kanyaron belül ne kelljen többször is a különböző hóviszonyokhoz alkalmazkodni. mondjuk ez latyakban más, de nagyon fontos egy normál porhavas pályán, ahol a puha összetúrt foltok váltják a kifékezett kemény fogós havat. Ilynekor meg kell szépen tervezni az útvonalat kanyarról kanyarra, és lehet hogy az egyik egy ilyen tömör hóra esik, a másik egy puhább szakaszra, de ha tényleg nyomni akarod, akkor ez kulcskérdés, mert attól nincs rosszabb, mikor egy kanyaron belül változik a hó minősége. És itt is megint csak előjön, hogy az iylen foltok méretének megfelelően kell tempót és ritmust választani. Most nyilván nem a kék tingli-tanglizós pályákról beszélek, hanem a meredekebb lejtőkről, ahol muszáj vagy odatenni a lábad keményen, és netán nem csak arra mész, hogy lejuss valahogy, hanem szeretnéd a legtöbbet kihozni a lejtőből. Ne légy rest pihenni csúszás közben, akár fél percenként, ez kemény munka, de a helyes techinkából, és testtartásból nem szabad engedni.

Szia , kérdésedben a válasz is megjelenik, az ívek húzása a kulcsszó!
Amint a léc keresztben kezd sodródni, flatterolni azaz nem a hossza mentén haladni, megsokszorozódik a bukás veszélye! Ilyen egyszerű!