Előzmény és válaszok a Bosznia-Hercegovina: Jahorina topikból

Sziasztok!

Január 14-18 között jártunk Jahorinán, ahol az 1984-es téli olimpia több versenyszámát is megrendezték.
Nagy várakozással indultunk neki a síelésnek, hiszen sok mindent hallunk/hallottunk Boszniáról, ezek az információk -inkább- negatív töltetű gondolatok, az utak, épületek, városok állapotáról, amik többségében a 90-es évek elején lezajlott délszláv háborúban gyökereznek. Másik félelmünk a hó mennyisége és a pályák állapota volt, szerencsére mindkettőt megcáfolta ez a pár nap.

Maga Jahorina a Boszniai Szerb Köztársaságban fekszik, így ne lepődjünk meg, hogy nincsenek minaretek vagy mecsetek emellett az éttermekben is szerb söröket kortyolhatunk. Érdemes elolvasni a terület rövid történelmét utazás előtt.

Röviden leírom tapasztalataimat:

Alapvetően az egész ország pozitív csalódás volt számunkra. Látszik, hogy dolgoznak a háború utáni „hagyaték” eltűntetésén, ami halad, de még igen sok van hátra belőle. Várakozással/előítélettel ellentétben nem a szétlőtt, lebombázott házak, utak jellemzik Boszniát,. A települések a rendezetlenség minden létező formáját felvonultatják, aminek egy idő után inkább már a báját véltük felfedezni.

Utazás:

Odafelé úton Szerbia irányába vágtunk neki a hosszú utazásnak, ennek oka az volt,hogy a Duna és a Tisza összefolyását is meglátogattuk útközben. Szerbiában az utak minőségérre nem lehetett különösebb panaszunk, teljesen korrekt, normális minőségű aszfalton haladtunk rendíthetetlenül a célunk felé. „Szerbikum”-nak nevezhető az 50 km-en át tartó település(csoport), ami abban nyílvánult meg, hogy végig 50-el lehetett csak menni ezen a szakaszon… Boszniában folytatódott a pozitív csalódás, hiszen magán az úttesten –szinte- egy kátyúval se találkoztunk, ami feledtette a több helyen igen sok szeméttel kísért útszéleket. Maga a táj a Dinári-hegységbe beérve, a Drina-folyó mentén - kanyonokon át- autózva igazán lenyűgöző volt. Az Alpokhoz szokott szemeknek szembetűnő lehet, hogy kevésbé zordak, tarajosak a hegycsúcsok, inkább kellemesebb, a külső erők által jobban „lekerekített” formakinccsel találkozhatunk. Ahogy kapaszkodtunk felfelé a sípályarendszerhez, egyre téliesebb lett a táj, míg végül megérkeztünk oda, ahol az olimpiai karikák már vártak minket.

Visszafelé Bosznián keresztül, Horvátországon át jöttünk haza. Itt is (már nem) meglepően jó minőségű utakon haladtunk. Kisebb GPS malőr miatt 20 km-t egy erdei, félig-meddig murvás úton tettük meg, ami egyrészt próbára tette az autó terepjáró képességét (ami nem igazán létezett) másrészt nagy élmény volt, hiszen láttunk vadrácson szállított, kilőtt farkast, vadmacskát és ijesztően mély szakadékokat, amitől csak néhány tucat centiméter választott el minket. Ezt a szakaszt bátran hagyják ki a hazaútból :)

A rendőrök egyszer ellenőriztek minket, de tovább is engedtek gyorsan (valaki mást kerestek minden bizonnyal), tehát indokolatlan büntetés se szegte kedvünket. A közlekedési kultúra olyan, amilyen.. de nem éreztük különösebben veszélyesnek.

Pályák:

Előzetes tájékozódás alapján 25 km pálya várt ránk, így is lett. Szállásunk közvetlenül egy síelhető erdei ösvény mellett feküdt, így felcsatolás után be is csúszhattunk a kasszákhoz. 3 napos bérletért kb. 16 ezer forintot fizettünk, ami nagyon is jutányos. A felvonók modernek: a 3 beülős 6 személyes (egyiken lehajtható buborék is volt) felvonóval minden pálya megközelíthető. A régi kétülésest nem ajánlom, ráfagy az ember feneke az elavult ülésekre. Ezek mellett több húzólift, gyerekeknek szőnyeg is volt a pálya centrumában. A felvonók kiszállásnál elég lassúak a kezdők számára, és nem meredek lejtő fogad a kiszállás után.

A pályák korrektül rendben voltak tartva, viszont hó hiányos időszakban kérdéses lehet az utánpótlás, hiszen telepített hóágyúkat mindössze a 6-os pálya mentén véltünk felfedezni. A kék pályák nagyon kellemes ejtésűek, pirosba hajlóak, nem túl meredek letörésekkel. A piros pályák több helyen fekete felé tendálnak, de simán síelhetőek, egy haladó tudással. Sajnos a 84'-es olimpiai pálya nem teljes egészében volt megnyitva, a felső szakasz (fekete) nem volt síelhető. A magasabban fekvő szakaszokon nagyon szélesek a pályák, de az alsóbb szakaszok is "szellősek". Többször is felhőbe/ködbe burkolózott a felsőbb szakasz, hiszen fahatár fölött voltunk már, így semmi nem gátolta a légtömegeket. (Viszont, ha egyik része a pályarendszernek a ködös volt, a másik oldala nagy eséllyel tiszta időjárást biztosított, ez csak személyes megfigyelésem volt.)
A néhány elhagyott (szétlőtt?) hotel, épület áll mementóként lépten-nyomon, ami elgondolkodtatja az embert.

Szerintem mindenki megtalálja a neki való nehézségi szintnek megfelelő pályát. 3 napos síelésnek a pályarendszer hossza, s változatossága is teljesen kielégítő. Mi hétfő-kedd-szerdán voltunk, így viszonylag kevesen voltak, és akik voltak meglepően fegyelmezetten betartották a „józan síelés” írott/íratlan szabályait.

Árak:

Szállás és a síbérlet nyugati árakhoz képest olcsó, legalább 30%-al olcsóbb (ha nem többel..), A hütték, vendéglők árai a sícentrumban egy budapesti közepes árfekvésű étteremnek feleltek meg, ami ugyancsak pozitívum. Nem váltottunk márkát, csak eurót vittünk. Mindenhol elfogadták, de márkával adtak vissza (szóval az 500€-os bankókat ne itt próbáljuk elhinteni). A visszajárókból szuveníreket vásároltunk a túra végén, szóval azok is hasznosíthatóak voltak. Eurót érdemes váltani, azokból is a kisebb címletűeket.

Benzin Boszniában és Szerbiában is olcsóbb, mint nálunk, szóval érdemes –inkább Boszniában- tankolni hazafelé.

Ételek:

Finomak és bőségesek voltak a reggelik, vacsorák. Reggelire a szokásos kontinentális kombót kaptuk (sajt, felvágott, lekvár, vaj, tojás, csevap stb.) a szállásunkon. Ebédet a hüttékben ettünk. Vacsorát mindig másik étteremben „teszteltük”. A bosnyákok –hozzánk hasonlóan- a fehér kenyér nemzetének titulálhatóak, mindenhez járt (az itthon is már megismert) albán pékséges buci, így maximális szénhidrát bevitel után lehetett visszacsatolni a léceket.

Egyéb:

Nagyon kedvesek voltak a bosnyák/szerb vendéglátók, de ha valamiben nem jók, akkor az idegen nyelven való kommunikáció. Se angolul, se németül, sokszor még a jelnyelven (mi esetünkben sima mutogatás) se működött. Így vacsoráztunk egyik este hidegtálat, bár a pincér a rendelésnél állította, hogy megértette a „big plate, traditional dish, meat” bűvös hármas tartalmát. De ezek csak apróságok voltak, amik minket se bosszantottak igazán, inkább kedvesen hatottak.

Egyik este leereszkedtünk Szarajevóba (30km) . A város igazi pezsgő, kozmopolita hangulatot keltett. Érdekes volt megfigyelni a keresztény és az iszlám kultúra keveredését, hatását. Az utcákon, egyik pillanatban még a monarchia-béli 19. század végi épületek, másik pillanatban a nagy bazár és mecset kísérte esti sétánkat. Ajánlom ezt a pár órás programot mindenkinek. A háború hatása itt is csak akkor látható, ha a belváros felé haladva nagyon figyeljük a házak falait, ahol golyó ütötte nyomok még megfigyelhetőek.

Bátran ajánlom Boszniát, Jahorinát azoknak, akik szívesen próbálnak ki új dolgokat, és kicsit elszakadnának már az Alpoktól,az osztrákok tökéletes rendezettségétől, és valami izgalmasabbra vágynak. A szállások, pályák itt sem hagynak kívánni valót maguk után, de az utazás és a „körítés” kicsit kimozdíthat minket a „nyugalmi zónánkból”.