Előzmény és válaszok a Síelésünk kivesézése topikból

Jó a cikk, ami közben elkészült, csak nem linkelem, mert nem tudom, szeretnéd-e. :-)

Én csak annyit tennék hozzá, hogy aki nem érti, az álljon neki egy lábon síelgetni. Enyhe pályán, komótos tempóban, csak élre billentve karcolva, forgatás nélkül. Fontos, hogy masszív, rögzített bokával, térddel és csípővel, nem rongybábuként nyeklődve össze-vissza.

Amikor a léc éppen külső, akkor nyugodt, komótos az ívkezdet, de amikor épp belső, akkor rettentő hirtelen és agresszíven harap a hóba. Ha tényleg feszes, egyenes a tartás, akkor néha egészen ijesztő.
Pedig látszólag nem történik semmi, a sebesség, testsúly, élszög ugyanaz, de mégis egészen más lesz a léc viselkedése.

A timing nagyon fontos...: Felmerült itt az ívbelső-ívkülső, én meg pont pár napja vettem észre, hogy decemberben elkezdtem erről írni egy cikekt, csak elfeledkeztem róla a tél sodrásában. :D
Viszont emiatt a téma miatt letöltöttem pár videót, és kiszedtem belőlük egy csomó képet.
Részlehajlóan olyanokat, ahol ívbelsőn kezdik a kanyart vagy aktív az ívbelső is. Egyszerűen azért, mert a külsőt nem kell bizonygatni, ezt mindenki tudja, és csinálja (szerintem olyankor, amikor hibázunk vagy a kényszer rávisz).

Egy Neveitalia válogatás volt, amiből a lobogós amatőröket többnyire kihagytam, csak a viszonylag stabil, profi jellegűkből válogattam.
Pár Hirscher: az egyik egy edzés, egy válogatás és a világkupa Alta Badia-ból.
Az igazi meglepetés itt ért: az edzésvideón nem kellett válogatnom, szinte minden tiszta kanyart belsőn kezd, bőven a kanyarok felét. Emellett rengeteg olyan kanyarja van, ahol a belső nagyon agresszíven dolgozik, érzésre 50-50, eseteg 40-60.

Készült egy gif is az egyik kanyarjáról, ami szintén tanulságos: régebben a külső dominanciájának az legfontosabb oka a stabilitás volt: ha megcsúszik, még ott a belső. Ez megfordult: sokszor a belső vezet, és a külső vagy lefog a hóra vagy nem.

Ebben semmi új nincs: a kontroll-kormány és a terhelés két külön funkció. A terhelés valóban a külsőé a csúcspontban, de a kontroll a belsőé. Ennek az oka részben a testtónusokkal van összefüggésben. A külső és a belső oldal teljesen mást csinál, de egyik sem passzív.
A terheletlen belső rengeteg problémát okoz, amit a testtartásban kell megoldani (vinni a felesleges súlyt, amit átrendezi a core-izommunkát), a külső a terhelés hatására nem görbül igazán hatékony egy határ felett (főleg kemény talajon), viszont az eleje-vége elveszti az aktivitást, rövidebb lesz az aktív él, ki kell egyenlíteni a görbüléseket, ami pont ellenetétes logikájú a külső nagyobb görbülésével stb.

Szerintem rendkívül izgalmas téma... :) Ha kész lesz a cikk, az összes kép ott benne lesz (majd' 100).

(Az egyik kép forrása: https://www.instagram.com/p/BfO3aEcDcLD/)