Szia Snowbiker!
Olvasom, hogy tanulva saját, más (akár az én káromból) milyen körültekintően előre letisztázod a sítereppel, hogy használhatjuk-e a snowbike-ot.
Mivel én stalmach terméket (azaz osztrák termék) használok, nagyon vidáman ajánlgattam mindenkinek, hogy a saját országukban, mindig minden rendben. Hát képzeld el, nem! Foglalás előtt szerencsére érdeklődtem, hiszen a síterep Svájcot is takarja, hát képzeld el, kategorikusan NEM volt a válasz. A terep: Tirolban, Ausztria és Svájc határán terül el Ischgl sípályarendszere.
Azonnal fordultam a Stalmach gyárhoz, röviden azt válaszolták, hát ott nem. Na köszi.
A Franciákhoz el sem indulok, az Olaszoknál a pályaigazgató saját engedélyét kellett megszereznem helyben hogy mehessek, így sem tudtam megcsinálni a Sella Ronda Dolomit nagy kört, csak annak egyharmadára kaptam arra a hétre engedélyt, de az is több mint száz kilométer volt, panaszra nincs okom, sajnos a többieket (saját gyerekem is) meg kellett várnom míg megcsinálták a kört. Idén (is) Zillertal aréna volt az úti cél, ott gond nélkül letudtuk csodálatos múlt hetünket. Sajnos nagyon leszolgálta idejét a SnowHorse Snowbike-om, hegesztgetni kellett, biztosan újítanom kell. Közben találtam egy másik gyártót a Sladgehammer-t. Gyártják mind a kettő fajtát, van Győrben kontakt cégük. Meg is néztem mind a kettő fajtát, de az az igazság, hogy a végig feltett láb, bigfoot nélkül, nekem furcsa, hiszen próbálgatom az enyémet lábtartón tartva, de nagy sebességnél iszonyú bizonytalan. Egy holland sráccal beszélgettem, idén másodszor bérelte, Ő is azt mondta, milyen jó nézni, hogy mennyire stabilabban csúszom az enyémmel, pedig az övé mennyire modern...stb. Erről mi a véleményed? Nálad hogy megy ez?
Jó volt olvasni, hogy még viszed a fórumomat. Sok szerencsét.