A fogyasztó által a pálya üzemeltető felé kifizetett áfa nem egy az egyben megy az államnak, hanem csak a hozzáadott érték után fennmaradó részre rakodó (levonhatod a működtetés érdekében beszerzett dolog után előzetesen megfizetett áfát a fizetendő áfából), ez az áfa jellemzője mindenhol.
Valószínűleg nyugaton sokkal magasabbak az üzemeltető társaság esetleges jövedelmére rakódó adó terhei (mi már majdnem "adóparadicsomnak" számítunk ilyen szempontból az alacsony adóterhek miatt), de ott is úgy működhet az adózás, hogy a jövedelem az alapja (nem az egész bevétel).
Szóval a magyar sípályák adózási szempontból jobb helyzetben vannak és a munkaerő is olcsóbb összességében, mind a fizetések, mind az azokra rakodó közteher szempontjából.
Az energia árak már más kérdés, mert ahol a természeti erőforrások (főként a víz-, szélenergia a magas hegységek esetében) például lehetővé teszik a "saját" előállítást is (pld-ul: Salzburg tartományban Rauris vagy ott van a Kaprun melletti nagy tározó vagy Lachtalnál a szélparkok, stb.), ott akár viszont kedvezőbb helyzetben lehetnek, ha jól szerződnek vagy házon belül van az előállítás.
Mivel alacsonyabban vannak a pályáink, így kevésbé számíthatunk a természetes hóra is és valamivel kevesebb is az összes éves csapadék átlagban az alpesi régiók többségéhez képest, azaz ez is megdrágítja a magyar pályák üzemeltetését, illetve az üzemeltetési időszak kezdetére és hosszára is jelentős kihatással van, ami megint drágítja a magyar lehetőségeket.
A pályákhoz beszerzésre kerülő eszközök (lift, pályagép, hóágyú, stb.) is többe kerülhetnek fajlagosan a magyar pályáknak, mivel nem tudnak akkora mennyiséget és folyamatos megrendeléseket eszközölni, amivel jobb feltételeket tudnának kicsikarni, mint mondjuk egy nagyobb pályarendszer nyugaton és a szállítás is drágább lehet.
Valószínűleg a magyar pályáknak a folyamat elején sok know-howt is importálni kellett.
Aztán az is egy fontos szempont, hogy milyen méretben lehet a vállalkozást működtetni, nálunk nem nagyon van esély jelentős méretben gondolkozni, a befogadóképesség is ehhez irányul, ez megint egy hátrány egy magyar pálya esetében.
A vásárló erő is más, amíg az Alpokba tömegével mennek a tehetős emberek (nagyobb árat is elviselők) a világ legkülönbözőbb helyszíneiről, bőven van fizetőképes kereslet, addig nálunk azért ez nem mondható el, nincs akkora vásárlóerő, igaz azért a hazai pályákon megjelenők többségén magyar viszonylatban nem nevezném csóróknak.
Nálunk inkább az a gond, hogy akinek eleve nincs pénze komolyabb külföldi síelésre, annak a hazai viszonylatú költségek is magasnak fognak számítani, amin szerintem maximum a gyerekek esetében lehetne valamit orvosolni a szokásos (nem mostani) hétköznapokra szervezett és támogatott iskolai síelések kapcsán.
Összegezve a fentieket, megérthető, hogy nem olcsó mulatság egy magyar pálya, mert sok szempontból eleve versenyhátrányban vannak az üzemeltetők, de például azok, akik elfogadják nyugaton a 250-300 EUR-s heti bérlet árszínvonalat személyenként, valamint az utazással, szállással, biztosítással járó többlet költségeket, azoknál valószínűleg nem az árak állnak a fókuszban a hazai síelést illetően, hanem közülük esetleg sokaknak ez a hazai dolog már nem ad akkora élményt (a jóhoz szoktak:), hogy erre szívesen áldozzanak, főleg, ha ez jelentős tömeggel is társul.
Úgy gondolom, hogy az éghajlat változásával sajnos egyre jobban drágulni fog ez a tevékenység és nem feltétlenül az üzemeltetők mohósága miatt.
Ettől függetlenül szerintem ebben az évben a hazai pályák jó üzleti évet fognak zárni (fejlesztésre is gyűjthettek), de azért nem ezt az egy évet, hanem mondjuk minimum 5-10 éves időszakot érdemes vizsgálni a működtetés gazdasági oldaláról.
Keresés
21 cm
