Most lehet, hogy kivívom a síoktatók rosszallását, de nem hiszem, hogy nélkülük ne lehetne megtanulni normálisan síelni, főleg ha valaki 3 évesen kezdi.
Nyilván könnyebb és korrektebb jó, hangsúlyozom, JÓ oktatóval, de megy az önerőből is...
Szerintem a legfontosabb képesség megvan benned: nem akarod erőltetni, és hagyod őt játszani, szánkózni. A többi jön magától...
Az én fiam nem volt 4 éves, amikor elkezdtük, és nagyon gyorsan haladt, pedig csak én tanítottam. Az elején mentünk láb között és úgy is, hogy én hátrafelé csúsztam és fogtam az ő léceinek csőrét. Ez nagyon rövid ideig tartott, pár lecsúszás volt csupán. A láb közötti csúszással vigyázni kell, mert a gyerek kényelmesen hátradől, és ezzel valóban alaposan hátra terhel. Tényleg elég annyi, hogy megérezze a siklás örömét - persze ezt ne minusz 10 fokban csináljuk. A csőrfogás meg a felnőttnek nehéz, mert fárasztja a combokat és a derekat. Arra viszont jó, hogy a gyerek ráérez a kanyarodásra, nálunk legalábbis így volt...
Ezután menjen önállóan, lehetőleg ne golyóban lefelé, hanem valakit követve, kanyarogva.
A jolly joker nálunk az istrángozás volt, ezt a meredekebb pályákon alkalmaztuk, amikor nem akartam, hogy egyedül menjen. Biztos, hogy sokan fogják most a fejüket, de szerintem hasznos, nekünk nagyon bevált. A srác derekán egy széles szoknyagumi, amihez egy 3-4 méteres szánkózsinór van erősítve, ezzel cowboy módjára lehet őt terelgetni. Ha kell visszafogod, ha lehet engeded. Nem rántod hanyatt, mert a derekán van, és a gumi enged is valamennyit. Nagyon jól síelő szlovákoktól lestük el, azóta is áldjuk őket... Az persze fontos, hogy stabil legyél a gyerek mögött, de az ikonod piros, nem lesz gond.
A fiam ezen módszerekkel nagyon jól megtanult síelni, elegánsan, dinamikusan alpinozik és carvingozik, nagyon nagy biztonsággal mozog bármilyen pályán. És mindig ésszel ment és megy, nagyon kevés esése volt. Egy cseppet sem bánom, hogy nem vett részt oktatáson.
Szerintem az oktatásnak nagyobb szerepe van a felnőtteknél, akikben már van félelemérzet. Durván fogalmazva a felnőttek mesterségesen, a gyerekek pedig természetesen tanulnak.