Hosszú túráimon egy-egy meredek hegyoldal előtt megállva, vagy egy hosszú, több kilométeres gerincen való leereszkedés közben mindig arra gondoltam, hogy milyen lehetne itt lecsúszni?
Kedvencem a Magas-Bakony vadregényes szurdokvölgyeivel. A Kőris-hegy 709 m-es csúcsa alatti 200-300 m-es szintnél kezdődik a viszonylag meredek rész. (Persze ezt nem kell az Alpok hegyeivel összehasonlítani, ez most egy másik történet.) Egyszer fenn a csúcson az az ötletem támadt, hogy megkeresem és bejárom a legjobb útvonalakat lefelé. A célom nem a kihívást jelentő, meredek, de rövid ereszkedések megtalálása volt, ilyen is van néhány, hanem hogy legyen minél hosszabb, egyenletes lejtésű, azaz deszkával is lecsatolás nélkül végig lehessen csúszni az aljáig. Az aljáig, ez fontos szempont, mert senki sem szeret a mély hóban caplatni, ha elfogyott a lejtő. Körbejártam a csúcsot és minden jónak tűnő útvonalat bejártam felülről lefelé, vagy fordítva. Voltak, amelyek csapdának bizonyultak, kijárat nélküli hosszú, párhuzamos völgyek le, egészen a síkságig (Fenyőfő felé), de találtam néhányat, melyek nagyon ígéretesek. Az egyik legjobb ilyen a Bécsi-árok: egy hosszú, végig egyenletes lejtésű, élvezetes katlan.
A projektre már két éve készültem, de hiányzott a megfelelő hó, vagy nem jól időzítettem, pl. idén januárban jobb lett volna, mint most február közepén, de azt elszalasztottam. Végre idén az egyik februári mediterrán ciklon ismét jól megszórta a Dunántúlt, és egy bakonybéli észlelő 35 cm havat jelentett csütörtökön. Sajnos pénteken, nem kis bosszúságomra a T felment +2 fokig és olvadt. Másnapra kissé visszahűlt a levegő, így a hó felszíne enyhén kérgesre fagyott, emiatt új kihívással is szembe kellett néznünk. A kemény kéreg miatt szinte lehetetlen volt hirtelen a kívánt irányba fordítani a lapot (ami elég gáz, ha szembejön egy fa), és emiatt sokszor egészen váratlan és nevetséges eséseket is produkáltunk, mi a vérbeli profik :)
A gerencepusztai parkolóból 9-kor indultunk el a piros jelzésen felfelé. Ezen nyáron, kissé erős iramban 60-70 perc alatt elérhető a csúcs, ami kb. 500 m szintemelkedés 5-6 km-es távon. Az út egy kényelmes, egyenletesen emelkedő, hosszú gerincen vezet fel, de a vége már meredekebb. Ezen a szakaszon választható a szerpentin, de a Keskeny-cseri nyiladékon toronyirányt is felmehetünk, ez gyorsabb és rövidebb. Most inkább az úton maradtunk és a feljutás így két órába telt. Az erdőben favágók dolgoztak. Az utóbbi években nagyon sok erdőt termeltek ki. Elvileg szálaló gazdálkodás folyik (meghagynak fákat, hogy természetes módon reprodukálja magát az erdő), de mégis szinte tarra vágják az erdőt. Azért még mindig az érintetlen védett részekből van több, ahol a sötét fák alatt minduntalan eszembe jut, hogy itt egykoron betyárok tanyáztak. A rendszeres művelésnek viszont megvan az az előnye, hogy nincsenek otthagyott, kidőlt fák, a bükkösben aljnövényzet sincs, így már 30 cm hó elég a boldogsághoz. Az eredeti terv az lett volna, hogy a nap végén ugyanezen az útvonalon csúszunk majd vissza a parkolóig, de néhol tolólapos géppel letolták a havat az útról és a felszaggatott zúzottköves alap miatt ezt elvetettük.
Az első csúszás indulási helye a radar mögött északi irányban egy sziklakiszögellés mögött van, ezért nem mentünk fel egészen a kilátóig, hanem a Keskeny-cseri nyiladék végén balra betértünk az erdőbe. Rövid pihenő után felcsatoltunk és hajrá! Kicsit fura érzés volt: freerideozunk, a Bakonyban! Végig a gerinc bal oldalán maradva és balra tartva elérhető egy út, amin balra elindulva vissza lehet térni a nyiladékhoz. Mi azonban kereszteztük a gerincet és a jobb oldalán értünk le az útig (200 m szint / 1 km).
Ezen jobbra indultunk el, és enyhe emelkedőn az erdőn keresztülvágva jutottunk fel a gerincre, ahol a turistajelzések vannak. Itt a piroson mentünk balra 500 m-t, majd a zöld kereszt letérője után még 200 m-rel egy megjegyzett fánál, melynek jellegzetes félhold alakú sérülés van a kérgén, letértünk balra. Még 200 m-t mentünk az erdőben vízszintesen az indulási pontig. Ezt nehéz megtalálni, de érdemes, mert a Bécsi-árok a zöld kereszt jelzéssel párhuzamosan, de attól jobbra található és fut le egészen sokáig, legalább másfél kilométer hosszan, mígnem becsatlakozik abba a völgybe, melyben jelzés vezet vissza, fel a gerincig. Ez a leghosszabb, legélvezetesebb menet (350 m / 1,5 km), de az ára sem kevés, hiszen utána vissza kell gyalogolni a jelzésen fel a gerincre, majd jobbra a piroson a csúcsig.
A csúcson a kilátó előtti padokon megpihenhetünk. Innen indul a déli oldalon a kék barlang jelzés. Ez az útvonal már komolyabb. A felső lankás gerinc után vigyázni kell, mert jobbra szakadék van. Balra pedig az Ördög-lik barlanghoz levezető katlan igen meredek. Leérkezve kidőlt fákon kellett átmásznunk és itt kövek is előfordulnak, de megoldottuk. (Ide már kevés a 30 cm hó, legalább a duplája kellene.) A végén az ösvényen le lehet csúszni egészen a műútig (250 m / 0,8 km). Leérkezve összekacsintottunk és fülig ért a szánk. Ez már snowboardozás volt a javából!
Ekkor eldöntöttük, hogy elindulunk a köves úton, majd a Holes-árokban lecsúszunk és a Szarvad-árokban térünk vissza a parkolóhoz. Azonban ez nem egészen így alakult. Járt utat a járatlanért el ne hagyj, vagy valami ilyesmi jött közbe, a vége pedig az lett, hogy a Parajos-tetőn előresétálva rátaláltunk a Határ-nyiladékra és elcsábultunk. Jobbra kellett volna tartani, ehelyett a lejtőt követve csak csúsztunk, csúsztunk, meglepően sokáig. Végül mindenről elfeledkezve követtük a lejtőt, de balra... A vége az lett, hogy bár a magasságot optimálisan kihasználva rengeteget haladtunk, több mint 2 km-t tettünk meg csúszva, csak rossz irányba. Ha már így alakult, lerollereztünk Bakonybélbe. Onnan már csak 3 km-t kellett visszasétálnunk Gerencepusztára, ami már nem nagyon hiányzott, így a végére.
Alaposan elfáradtunk, de teljesen elégedettek voltunk. Több, mint 1000 m szintkülönbséget, legalább 6 km-t csúsztunk, melynek minden méteréért megküzdöttünk, de megérte. Teljesült egy régi vágyam, és tudom, hogy még visszatérek, de már splitboarddal. Úgy gondolom, hogy nagyobb célok, magasabb csúcsok kitűzése előtt szükség van ilyen tapasztalatokra is.
Egy rövid ízelítő:
https://sielok.hu/video/koris-hegy/
Ennél azért a csúszások jóval hosszabbak voltak :)
Keresés
