Előzmény és válaszok a Az élvezeti síelő topikból

Üdvözlet! ( Ausztriában se sokkal jobb)
QR kódos rendelés... Van nálam mindig mobil, de szinte csak vészhelyzet esetén veszem elő. Nem szeretem.
Szervíz/ boltban, béreltem volna egy kisebb boardot, próbára. Előbb regisztráljak, QR kód, aplikáció letöltés, stb. Áhhh.
Már fordultam is ki, nem akartam még 1 percet sem vesztegetni a huza-vonára.
Miért gondolják azt, hogy mindenki a mobillal a kézben akar élni? Anélkül már levegőt se tudnak venni.üdv! Jó havat!

Bellamonte alkonyatkor

Régen írtam, régebben, mint ahogy síeltem.
Hajdanán síelés után, sokszor még zuhanyzás előtt megírtam a beszámolómat, később úgy döntöttem, hogy nem csatlakozom azokhoz, akik felraknak egy képet egy korsó sörről és azt gondolják, gyönyörű beszámolót rittyentettek. Illegalitásba vonultam. Lecseréltem sokak által ismert sisakom, s elvegyültem a tömegben. Csúsztam, de nem írtam.
Készülök egy beszámolót írni a hány éves korig lehet síelni topicba, de küzdve gerinc és egyéb bajaimmal ki akartam próbálni mennyire megy még a csúszás, s mit is kellene majd írnom a meddigről.
A tárgyilagos vélemény alapos helyszínvizsgálatot követelt. Régi, nosztalgikus emlékek alapján Bellamontét választottam. Ismerem, van mindenféle kitűnően karbantartott pálya, jó a hütte ellátottság, mi kell még? Újkori szokásomhoz híven most sem akartam beszámolót írni, de valami mégis a klaviatúra elé kényszerített. Bellamonte hajdanán a magyarok egyik kedvenc helye volt. Mazsolák özöne tanult a legendás kéken csúszkálni. S most egy magyar rendszámú autót se láttam. Se a faluban, se a pálya parkolóban, se kalandozásaim során. Nem hallottam magyar szót se a pályán, se a szállodában, se az éttermekben, se a boltokban. Mi lehet az oka? Leírom mit tapasztaltan, aztán gondolkodjatok.
Én mindenhova kocsival megyek. A 850 km egy kávéval és egy tankolással könnyen leküzdhető.
Apropó, tankolás. Szlovéniában olcsóbb a benzin, mint nálunk. Olaszországban is találtam olyan helyet, ahol az üzemanyag ár alacsonyabb, mint nálunk a sztrádán.
Sztrádadíj: nekem éves magyar matricám van, tehát ez nem költség. Szlovéniában célszerű előre megvenni a matricát neten. (vigyázat vannak csaló oldalak!) A matrica ára 16 EUR (6.362.-Ft) egy hétig érvényes. Nincs se kiragasztás, se kapu, megveszed, ezzel regisztrálod a rendszámodat, s több dolgod nincs. A sztráda minősége nem összehasonlítható a magyaréval. Nem mondom melyik a jobb.
Az olasz autópálya fizetőkapus, automata, pénzt visszaad, odafelé 2 szer 5.50 EUR (darabonként 2.196.-Ft) Visszafelé ismét. A pálya minőségéről már írtam fentebb.
Szállást Booking.com-on kerestem, s találtam a faluban. A Hotel Bellamonte nem egy csúcs kategória, több szerelmet nem is pacsálunk el egymással. Fő baj a méretekkel volt. A szoba kicsi, nincs böröndtartó, síruhádat nem tudod rendesen kiakasztani száradni, s ha kilépsz a zuhanyzóból eldöntheted, hogy a bidébe, vagy a WC kagylóba lépsz bele. Néhány napig ki lehet bírni, de nem célszerű erőltetni. ( a faluban este sok mindent nem tudsz csinálni, mi is egy este végig ittuk az összes szórakozóhelyet.)
Alpe Lusia síterepe két részből áll. A Moenai rész és Bellamonte. Én most nem mentem a Moenai részre, mert kellemes, próbálkozós síelésre vágytam. Tehát szállásunkról a pár percre lévő Castelír felé vettük az irányt. A parkoló terjedelmes, a forgalomirányítás jó. Ha időben érkezik az ember a felvonóállomáshoz is fel tud menni, s a közelében parkolni. A nagy parkolóból egy lépcső vezet fel a felvonóhoz, a lépcső mellett egy mozgólépcső, reggel felfelé megy, délután lefelé. Ki van ez találva, mint a szlovén matrica. Azért célszerű kicsit figyelni, mert délutánra a parkolóban hajlamos felolvadni a hó, s elég sok sarat lehet összeszedni.
Az üzemépület aljában van a kölcsönző, szerviz, bolt, tároló szekrények, öltöző, meg ami kell. Innen is vezet fel lépcső a felvonóhoz.
A felvonóval egy szinten vannak a pénztárak. (napijegy 60 EUR) Kaució nincs, nyugdíjas jegy van. Idén 1958 előtt születettek kapják meg a néhány euró kedvezményt. Az okmányt ellenőrzik, feleségemnél nem volt semmiféle irat, de némi mosolygás után neki is adtak senior jegyet. (másnap vittünk csokit a pénztárosnak, s ő is adott nekünk viszonzásul csokit. Ezt a vidám, laza mentalitást imádom az olaszokban.)
No végre eljutottam a felvonóhoz. Néhány éve a két szakaszból álló ülőszékes felvonót lecserélték fülkésre. Ég és föld! Megszűnt a nagy sorbanállás, s középen a tumultus. Egy menetben felmentünk Moreahoz. Ha az ember kiszálás után jobbra megy elvegyülhet a snowpark élményei között. Én balra fordultam, s nagy óvatosan nekiláttam lábam próbálgatásának. Ez a széles, lusta kék kiválóan alkalmas a kezdők gyakorlására, s az olyan invalidusok bohóckodására mint én. A pálya a lankadtsága ellenére lehet élvezetes. Sokféle nyomvonalat lehet követni, a pálya alsó részén több elágazás van.
(csak megjegyezni kívánom, hogy a dolog jobban ment, mint vártam. Mennyei volt újra hallgatni a szél suhogását. Kiderült, hogy bár nem volt sok, a technika döntő része visszajött. Sajnos másnapra az is kiderült, hogy a kondíciót tartalmazó bőrönd valahogy otthon maradt, boltban pedig nem volt.)
Nekibátorodva a felső pirosakat is megjártuk, pezsgett az adrenalin. Ha valaki lábába beköltözik az ördöngő ott a Direttissima, a Piavac, vagy a Fiamme Oro fekete pályák. A pályarendszerben mindenki megtalálja a kedvére való pályát, s társasága minden tagja is jól érezheti magát.
Néhány szót a hüttékrről. A pálya ezirányú felszereltsége jó, régen jobb volt, de az egyik legérdekesebb hüttét a 8-as piros mellett bezárták. A fülkés felvonó felső állomásánál lévő régi műintézményt átalakították, egy modern pizzázót alakítottak ki. Sor, s azt sem látod mit ehetsz. A pálya szélén még meg van a La Morea, ahova csak oda lehet csúszni, s inni valami finomat. Érdemes megállni. A régi középső állomásnál ott a Bucaneve, amely még a régi, klasszikus hütte. A pálya alján található az El Zirmó. Külsőleg nem változott, de feltünően kevesen voltak bent. A börbeöltözött csajok helyett egy fekete polós srác jött, megkérdezte, hogy van-e telefonunk, majd az asztalra ragasztott QR kódra mutatott. Ott volt az étlap, de arra „bökve” rendelni nem lehetett. Soknál kép sem volt, le is kellett fordítani, a srác gyakran érdeklődött. Mondtam, hozzon már egy sört, úgy, hogy még nem találtam meg a telefonomon. Sikerült, így végül enni is tudtunk. Mellesleg ottlétünk alatt ez volt a legdrágább étkezésünk. Megállapítottam, hogy már nem vagyok erre a világra való.
Ha valaki megunta a síelést, vagy rossz idő van (élvezeti síelő, akkor nem megy pályára) kellemesen eltöltheti idejét Predazzóban. Kellemes városka, pár órát megér. Latemárban pedig a legjobb síbolt van, s nagyon rendes a tulaj.
Igyekeztem száraz lenni, mint az egyhetes zsemle, de a leírtak alapján is eldönthetitek érdemes-e Olaszországba menni.