2011.03.13.

Bad Kleinkirchheim

Március közepi síelésünk második napján a szokásos ügy és egyéb döntő megbeszélés során a fürdőváros síterepének meglátogatása mellett döntöttünk. Számomra ez a síterep még soha nem jött be, de elfogadtam a többség döntését, s azt amit a poharamban találtam.

Mindkét oldalt meg kívántuk látogatni, ezért a központi parkírozóba álltunk be. Rövid séta, s már sorba is állhattunk a jegyekért. Most volt turnusváltás, így minden üdülővendég most vette meg kedvezményes síbérletét, persze a szokásos osztrák alapossággal és időigénnyel. Álldogáltunk a hegyről folydogáló hólé által képzett pocsolyában, s borús kilátással néztünk a jövőbe.
A Maibrunnról való első lecsúszás még akár megfelelőnek is volt mondható, de aztán a többi lecsúszás itt s a többi pályán is már nagyon vizes és buckás havon szinte élvezhetetlen körülmények között történt. Talán egyedül a Franz Klammer pálya nem hazudtolta meg névadóját, kellemes, élvezhető feketének bizonyult. Amikor már többedszer összenéztünk a termál fürdőben lubickoló fürdőzőkkel, megszületett a döntés, átmegyünk a túlsó oldalra.
Rövid sárdagasztás után megközelítettük a Sonnwiesenbahn felvonót. A kedves kétszemélyes felvonó bizonyára már Ferenc József popóját is törte, de még bennünket is felvitt a hegytetőre. A kellemes pályák keresése még arra is rávett, hogy csákányos felvonót használjak. A Nockalmnál lévő pályák viszonylag kellemesnek voltak mondhatóak, de végül a tűrhető pályákat a Weisernock és a Spitzegg közötti részen találtuk meg. A 21-es fekete tiszta jég volt, de legalább izgalmas, s semmibe nem ragadt bele a léc.
Próbálkoztunk még a többi pályával is, de a 19-es piros katasztrófális állapota végleg elvette kedvünket.

De hátra volt még a fekete leves. Le kellett csúsznunk az útig. A 13 és 13T pályákhoz a vízjártassági igazolványt is fel kellett mutatni.

Véleményem szerint a pályarendszer további, hosszabbtávú használhatóságához az időjárás radikális változására lenne szükség, de mint tudjuk, nem novembert írunk.

Csabor