Néhány gondolat ehhez, remélem, nem veszed kötözködésnek.
Általános alapelv, hogy a síléc nem csak izommunkával, hanem csupán terheléssel is elfordítható. Nem a karcolásra gondolok!
Szerintem ez az alapja a kihajlás erőltetésének. NEM VÉDEM A KIHAJLÁST, mi sem így tanítjuk, de hiba lenne nem észrevenni, hogy a szász meg száz ezzel a módszerrel oktatott tanulónál a sí igenis elfordul. Lényeges különbségek vannak azonban a végeredmény MINŐSÉGÉBEN. Az a kérdés, hogy az éppen alkalmazott terhelés (akár kihajlás), milyen élhelyzethez társul, ez fogja meghatározni ugyanis az ív minőségét.
Az elfordulás mechanikai magyarázatával tényleg ritkán lehet találkozni. De azért előfordul. Egyfajta magyarázat, hogy a lécelejétől keskenyebb lécvégek hozzák létre azt a fajta sodródást, mely az elforduláshoz vezet. Ehhez járul az a jól ismert tény, hogy mi módon befolyásolja a sí elfordulását a síkötés a léc hosszanti centrumához képesti elhelyezkedése. Ehhez a tényhez kapcsolódik egyik újírásunk, mely a lécautomatizmus tudatos alkalmazásával gyönyörű kerek íveket eredményez akár már a 0 Km. -es kezdőoktatás 6. órájában is.
Amit a továbbiakban mondasz, azzal megint az a bajom, hogy az általánosítás félreértésekhez vezethet. Amit mondasz, az úgy is értelmezhető, mintha a külső láb nyújtása minden helyzetben hiba lenne, ami ugye, egészen biztos, hogy nem így van. De lehet, hogy félreértelek, ezért nem egyszerű ez.
Amiről még (talán az olvasóközönség érdekében) érdemes lenne szót ejteni, hogy a szakirodalom a terhelésváltást a lassú, a nyomásváltást pedig az olyan magasabb sebességtartományokra vonatkoztatja, amikor már megjelennek a hó felől érkező un. külső erők. Számos féreértésnek voltam tanúja ennek kapcsán.
Jó éjszakát a baglyoknak,
Replaci
https://www.kanyarsiklub.hu