Nekem is volt ilyen mentorom, sokakat szoktatott rá "gyógyíthatatlanul" a sízésre, hallatlanul elegánsan síelt és folyamatos vicces sísztorikkal szórakoztatta az utazóközönséget.
Szerette az életet, jókat sízeni, enni, inni, értette a technikát is nagyon, hatalmas tapasztalattal rendelkezett, bár nem volt oktató, csak lelkes amatőr.
A Schladming felé vezető úton érte a halál egy szívbe került vérrög következtében, utolső erejével még lehúzódott az út szélére és megállította a kocsit. Évekig az általa hátrahagyott sínadrágban koptattam a lejtőket, máig az ő kis "szovjet" uti vasalóját használom a melegvaxoláshoz, sokan siratták, mindössze negyven éves volt.