Nos, megtörtént, alapos tájékozódás (kérdezősködés;) után felmentem. Eleve azzal a szándékkal, hogy beiratkozom, elég masszívnak ígérik meteorológusaink a hónapot.

Őszintén szólva a sílakhoz érve kicsit elbizonytalanodtam, a pálya legfelső szakasza inkább volt barna, mint fehér. Mint kiderült, a szél lehordta onnan a havat. Aztán láttam, hogy néhányan vannak azért, 50 méterrel a tető alatt lekapcsolnak a felvonóról, és onnan indulnak. Úgyhogy befizettem, becsekkoltam, vállamra vettem a léceket és lebotladoztam a pálya szélén addig, ahol már a hó volt az úr (mint megtudtam, a sámlival is jelzett pályarész "A plató").

A pálya maga határozottan tetszett. A lejtése nekem pont bejön, sötétkék-világospiros - ha kívánhatnék egyet, a hosszát növelném. Ahol rendesen volt hó, ott a hó állaga is pont jó volt, bírtam a természetes buckákat. Sok helyen viszont kilátszott a fű. Próbáltam kerülgetni a foltokat, de teljesen nem tudtam. Félve néztem meg lécem szépen polírozott talpát a végén - és majdnem pozitívan csalódtam. Egy komolyabb bevágás akadt ugyanis, amit alighanem akkor szedtem össze, amikor a pálya széli mélyhóban valami ütést éreztem... gondolom szikla volt. Szóval aki félti a lécét, annak érdemes a bejárt részeken maradni, ott többnyire ártatlanok a foltok. (Én mindenesetre erősen gondolkodom azon, hogy beszerzek valami agyonhasznált, olcsó carvingot. A sílakban az urak a vasárnapi pécsi vásárt javasolták.)

A felvonó. Az kemény ;). Az alap, hogy síkesztyűgyilkos, szóval tényleg erős bőrtenyerű munkáskesztyűt kell vinni, lehetőleg olyat, ami bélelve van (munkaruha-szaküzletekben lehet ilyet kapni, állítólag egy ezres alatt megúszható) - és elég csak a bal kézre. Én a pálya weblapjának fórumában olvastam erről, és vittem magammal egy ezeréves, kővé keményedett darabot - hasznát vettem. (A bélés azért kell, hogy meleg és kényelmes legyen, mert úgysem fogja senki cserélgetni minden lesiklás végén. Én így terveztem, de aztán egy sporttársnak igaza lett: hamar meguntam.)

Nekem elsőre sikerült ráéreznem, hogyan kell a derekamra hevederezett érdekes szerkezettel rákapaszkodni a huzalra, de voltak, akik szenvedtek vele. Viszont tényleg keményen kell tartani, most is érzem a kezeimet. Érdemes figyelni arra is, hogy a huzal ne dörzsölje szét a ruhát (néha megcsúszik, és a lejtő egyenetlensége miatt függőlegesen is mozog). Az említett sporttárs tanácsa bejött: jobb kézzel a kapaszkodót tartom, bal kézzel pedig körbefogom a huzalt, és tartom magam mellett - hogy a melóskesztűt strapálja, ne a kabátot. A kapaszkodó alapvetően szépen kidolgozott darab, nem bántja a síkesztyűt - de érdemes vinni valami puhát, amit fém nyelére lehet tenni. Például egy bringakormány-markolatot (ez sem saját ötlet).

A többit úgyis elmondják a helyszínen - ahol egyébként abszolút barátságos a hangulat. Állítólag hétvégén igazán barátságos csak, akkor tombol a hütte-fíling az egyébként állati jó kilátással felszerelt tetőtérben. Megnézzük azt is.