Ötlet:
Minden síterep árusítja a saját bérletét igény szerint ott és annyiért, ahol akarja/tudja.
De.
Minden eladott saját síbérlet mellé átnyújt/csatol 1 "tömbjegyet" 5-10 lappal, mondjuk jelképes 1.000,- forintért (nyomdaköltség).
A tömbjegy feljogosítja annak tulajdonosát arra, hogy az éves bérletének bemutatásával egyidejűleg a neki tetszőleges síterepen (kivéve a bérlet "honos" terepét) X%-os kedvezménnyel napijegyet vásárolhasson.
Előnyök:
Nincs ide-oda számolgatás, adminisztráció, azt mindenki saját "hatáskörben" rendezi.
A honos síterepen nem lehet felhasználni a saját kibocsájtású tömbjegyet, mert eladásakor azt a fedőlapon megjelölik (eladó érdeke).
A kedves síelő ott és annyi alkalommal váltja be a tömbjegyét, ahol neki tetszik (üzemeltető "harcoljon meg érte").
Visszaélni nem lehet vele (szerintem), mert a beváltásához a bérlet bemutatása szükséges. Annak számát pedig a beváltóhely saját jól felfogott érdekében rávezetheti a beváltott tömbjegyre (házi statisztika).
Minden üzemeltető olyan kedvezményeket talál ki a saját területére, amilyet szeretne (családi-jegy, esti-jegy, stb.)
Hátrányok:
Egyszer meg kellene egyezni a programban résztvevő üzemeltetőknek.
Tömbjegy gyártásának költségvonzata van (talán a Magyar Turizmus Zrt. bevállalhatná ezt.)
Mindenhol érvényes, rögzített %-os kedvezmény jár minden síterepen a megállapított jegytípusra. Kivétel nincs.
Vélemények?