Híven a fórum névadójához (Dachstein West - Krippenstein) jómagam (a többiek egyéb okok miatt néha kihagyással) 5napot síeltem az elmúlt vasárnaptól e hét csütörtökig D.W.-Kr-D.W.-Kr-D.W. ritmusban...
Szállásunk Gosau-ban volt, mely csodás Gosaukamm-i kilátással kecsegtetett amit az időjárás sajna randán megakadályozott.
A völgyben a héten gyakorlatilag konstans +2fok és eső, némi köddel fűszerezve...
Vasárnap magányosan síeltem, legalábbis a ködben úgy tűnt. A pályarendszer megismerését tűztem ki célomul, míg barátaim felsőlégúti- ill. gyomorpanaszok végett nem tartottak velem.
A Hintertal felőli kabinossal érkeztem az ismeretlenbe, ahol a 11A-n elindulva(egyébként csodás hópaplannal léceim alatt) próbáltam helyismeretet szerezni...nem sikerült...Biztos és kellemes támpontot a Zaishofhütte csapolt Zipfer-e jelentette.
A pályák egyébként fent végig kellemesen síelhetőek voltak, a felvonók pedig a legváratlanabb helyen és időben bukkantak ki a ködből, sokszor még azt is nehéz volt eldöntenem, hogy az alsó vagy a felső állomáson történik-e mindez.
A pályák átjárhatóságának elsajátítása, "Meiner Meinung nach" (véleményem szerint) átlag feletti intelligenciát kíván(főleg ködben) s ezzel bizony úgy tűnik én nem rendelkezem...
Második nap a folytatódó ködös idő miatt a Krippenstein-i magasság mellett döntöttünk, melyet végül kalandvágyilag egyáltalán nem bántunk meg.
Háromszor mentünk fel "alólról", melyből két alkalommal mindösszesen HÁRMAN utaztunk a 60fős kabinokban. No persze ennek oka a fenti látási(v)iszonyok voltak. Gyakorlatilag csak találgattunk, hogy merre lehet a 11km-es Talabfahrt.
A sítérkép a 10m-es látótávolságban tökéletesen értelmét vesztette, a fenti 4-es ülős hóba/dérbe öltözött, melyet a liftkezelő próbált mezteleníteni több ám még kevesebb sikerrel.
Szerencsére egy nagyobb köd-hóvihar párosítás után(500m hossz lehetett) egész kellemes pályát kezdtünk megismerni.
Az első csúszás alatt ha jól emlékszem nem találkoztunk sítársakkal, s ez hatalmas élmény volt a csodás, a helyi infó szerint 60cm-es friss hóval betakart környezetet szemlélve. Kábé félúton egy kisebb gyönyörteli hegyi "tanyavilág"(Bergdorf Krippenbrunn), ahol némi Lupulinpótlást(sörital áldásos összetevője) követően már csúszhattunk is tovább.
Sajnos kábé 1200m tengerszint alatt(jelen időjárási körülmények közepette) némileg komplexebb sítudás szükségeltetik, mely a buckasí és a latyaksí alapiskoláinak elsajátítását feltételezi.
Jó ha az embernél vannak "cserecombok", miután a "gyári" elégett...
Amúgy FIS lesiklásra a pálya alsó harmada tökéletes, persze FIS-fittség állapotában.
Vannak botozós részek, melyek megismerve később, némi sítudás és bátorság, s főként megfelelő erőállapot mellett megelőzhetőek(lesiklással).
Nos amíg lehetett a Krippenstein-i napok javarészben a fenti "retró-sárgakabinos" körökkel teltek 3-3völgymenettel.
A táj, a panoráma(már ha látható) vad hegyvidéki, szóval bjutiful.
A fenti kocsma(Lodge) bent sajnos nem túl autentikus, kint meg akkora hó volt, hogy a teraszt csak sejteni lehetett, pedig a kilátás pazar.
A második, naposabb napon megjelentek a szűzhavazós "csapatok" is, olyan lécekkel melyeknél a szélességi méreteket szerintem már cm-ben adják meg...
Szóval Krippenstein komoly Freeride terep, komoly útvonalakkal, melyeket még a kabinokból is tisztelettel(s irigykedve)szemléltünk.
A közbülső "gosau-i" nap hozta a legstabilabb láthatóságot, s a legszebb fotókat. A 11A itt már "szemre" is kiváló volt, gyakorlatilag az összes(általunk ismert) sítechnikát kipróbáltuk rajta. Jártunk a 17-es családi pályán, amellyel csak az volt a gond a felső hóminőség középen selejtessé vált, amelynél az alsó kása(kemény alappal) is síelhetőbb volt, azaz ide is elkél a SÍTUDÁS az adott körülményhez(+/-2fok).
A nap vége felé kerültünk át a Russbach-i piros 1-re, amely kétségtelenül a legnagyobb felületű pálya a "hegyen" s nagy élmény végigdöngetni rajta(jó lenne egyszer stabilabb hidegben is).
Utolsó nap sokat él(v)eztük a 2-es pályát a gosau-i 6-os ülős mellet, majd déltől ismét a 11A-t s néha a kezeletlen 11 környékét túrtuk, többször hangoztatva, hogy bárcsak egy ilyen pálya lenne az Alföldön, esetleg a Mátrában...(meg persze egy "szűk" Gerlitzen-i "Nójgárten").
Az utolsó sínap végét természetesen a bájos Zaishofhütte csapolt söre zárta, melyet az intelligenciamentességnek(és térképismeret hiányának) köszönhető 15óra59perckor elcsípett 6-os fűtött üléses előzött meg(aki járt erre tudja miről beszélek)... Szóval végül majdnem ott ragadtunk(sajnos mégsem).