Síelésünk kivesézése

Kezdek kicsit besokalni:
Mire is jó a hoké szépen kifordult csípővel?
- összetúrt pályán, hogy leakadjon a külső léc és mindenki más örömére baromi nagyot essünk;
- meredek, kijegesedett pályán, hogy az ívkülső kellemesen röcögjön minden kikormányzásban;
- sima, normál meredekségű pályán vállal átrántott élváltásra, flatterolásra;
- ratrakolt kék pályán, hogy megmutassuk, korcsolyázni is tudunk. Na jó ez tényleg hasznos.

Ne keverjük már össze az alaptechnikát a különböző korrekciós és hibás technikákkal. OK, van aki a korrekciós mozdulatokat is tanítani szeretné - hátha egyszer szüksége lesz rá a tanítványnak, de azért nem árt tudatosítani, hogy ezek nem arra vannak, hogy így síeljen valaki. Mondjuk azt nem hiszem, hogy ezeknek a korrekcióknak - ugye jellemzően a nyomvonalba történő (hirtelen) beavatkozásról van szó - nem az alaptechnikától független "egyéb, hasznos technikáknak", kellene lenniük, hanem ezeknek célszerű, minél kisebb módosítása. Szerintem ezek nagy részét mindenféle külön tudatosítás nélkül az oktatás alatt felszedik a tanítványok és automatizálják.

Az viszont egyszerűen hibás technika, ami olyan funkciót fed le, amit másik technikával sokkal hatékonyabban tudunk megoldani (kevesebb izommunkával, kisebb sérülésveszéllyel, összeszedettebb mozgáskoordinációval), akár alaptechnikáról van szó, akár korrekcióról. Ez alapján a hoké kifordított csípővel egyértelműen hibás technika, hisz hoké és kifordított csípő nélkül ugyanazt sokkal könnyebb és biztonságosabb megsíelni.

A versenyzők sem síelik, max. ha elrontják: bár nincs a fejemben a hétvégi versenyek minden egyes íve, nem tünt fel, hogy hokéznak. Még egyszer, ha valaki nézi a versenyeket: a hokénak, amiről beszélünk, nem az a lényege, hogy jó távol van egymástól a két láb és a belső előrébb (persze, ilyen rengeteg van), hanem hogy a csípő kifordul, nincs frontális helyzetben, a felsőtest pedig csavarodik ehhez képest.