Civettai egyhetes síelés egyik napján, kivárva a napos időt, vettük ide az irányt. Alleghe-i völgyállomástól kb. 20 perc alatt ért ide a síbusz. Az első kellemes meglepetés ekkor ért, a beszámolók alapján várt hatalmas tömeg helyett gyakorlatilag senki sem várakozott a kabinos aljában. A gyér látogatottság okára később derült fény: egy lavina betemette az Arabbába visszavivő Padon 2 lift egyik oszlopát, a drótkötél is le volt ugorva, így Arabba ill. a Sella Ronda felől lezárták az átjárást. Ez azt jelentette, hogy egész nap 3-400 ember lehetett összesen a gleccseren. Felérve a látvány minden várakozás felül múlt, gyönyörű kilátás körben, közel fél órán át bámultuk a tájat a kilátóból, majd irány a pálya. Egyik legszebb síélményem következett: a kb. 9 km-es pálya döntő része magashegyi környezetben fut elképesztő díszletek között, jól előkészített, jegesedés mentes, széles, felül nagyjából piros, alul laza kék nehézségű lejtő, verőfényes napsütés, fenn -9, lenn enyhe plusszok, kevés síelő, hóvastagság a völgyben is legalább 2 m. Mi négy kört mentünk, de akár 6 is lehetett volna, sorbanállni nem kellett. Egy menet kb. 40 perc alatt megvan. Aki a környékben síel és teheti menjen el, még ha autózni is kell, ilyen (tömegmentes) körülmények valószínűleg soha nem lesznek. A liftet a látottak alapján szerintem ebben a szezonban már nem javítják meg, ezért a Sella felől viszont senki se tervezzen látogatást.