Tettünk egy hosszított hétvégét (télen, 7 év után a Madarasi Hargitán), részletek:
-út: az országúton való lassú haladás közismert (oda- és vissza is kb. 10 óra volt az út...) Felfelé az ivói utat választottuk. Miután a töksötétben a háromból 2 autóra nagy nehezen feltettük a hóláncot (az enyémre nem, mert összkerék meghajtású) elindultunk. Persze az egyiké rövidesen elszakadt. De így is minden gond nélkül célhoz értünk. Hazafelé a szentegyházi utat választottuk: volt szembejövő forgalom, de a népek minden hektika nélkül türelmesen megoldották, hogy sérülés nélkül elférjen két autó ott is, ahol csak egynek lett volna helye. Azért olyan kanyar is volt, ahol az előttem haladó kocsi 3 keréken haladva kb. 40 centi magasságra pattant :)
-pályák = a tökély. Gyönyörűen ratrakolva, a sok autó ellenére a pályákon nem volt tömeg. A Nagy Mihály-Kis Mihály-Súgó útvonalon időnként kifejezetten "sebes" carvingolást sikerült repeszteni. Amint egyik képen látható, itt van a román síterepek legjobb fun-parkja is (a repülő fiatalember közülünk volt). Annak ellenére, hogy össz-vissz csak 5-6km-nyi pályamennyiség van, nem untuk meg! A Nagy-Mihály még most is (annak ellenére, hogy meglehetősen sokat közlekedek mindenféle osztrák, olasz, francia stb. harci pályákon)jól megdolgozza a combizmaimat
-szállás: a Pethő-panzióban laktunk, abszolút osztrák színvonalon. Még meg is hatódtunk, mert a dekorációként kitett, ősi fényképek egyikén, az öcsémmel a szüleinket fedeztük fel!
-kultura: csak "igazi csíki sör" fogyasztódott :) Az a probléma, hogy a Súgó-panzió terasza túl közel van a pályákhoz, ezáltal az ember, amint szomjas lesz, sürgősen betéved oda...
(bocsánat, de az első képet nem tudom talpra állítani)