Kedves Laci,
csakis az igazat szóltam arról, amit láttam, amit hallottam.
Két külön történetről van szó. Az egyiket a kocsiban hallottam, a másikat a saját szememmel láttam a pályán. (S még van egy pár történet a tarsolyomban.) Lehet, nem te vagy az a bizonyos "Laci bácsi", akiről csak hallottam. Mindenképpen abban a síoktató-közösségben tanít, leírta, hogy néz ki, s mivel ismerlek, tippeltem. Lehet, hogy más hazudik.
Az egy másik eset, ugyanazon a terepen, amikor én egy másik oktatót (akinek tudom a nevét, de mivel itt nem ír olyanokat, hogy ő nem oktat amolyanokat, nem nevezem meg) láttam, hallottam "hopp-hoppozni".
"...akkor talán mégsem voltak annyira hülyék azok az oktatók, akiktől tanult." Nem azt írtam, hogy hülyék. Arra hoztam példát, hogy egy (oktatói vélemény szerint) nagyon jó képességű felnőtt magától rájött arra, hogy a carving mozgásformája teljesen különbözik a kifarolós mozgásétól, és most TÉNYLEG tanácstalan, amikor azt kérik tőle, hogy kezdje középre vinni a terhelést (állítólag 60-40% a lábakra), az íveket ne törje stb., amikor eddig azt kérték, hogy kifelé dőljön, a völgy felőli lábát terheltették (az ívbelsőt fel is kellett emelnie kanyarban!), majd megtörették az íveket. A többi kérdésről (válaszokkal együtt) sokszor volt szó.
Nem "hülye" síoktatók ellen küzdök, hanem egy elavult síoktatói tematika ellen. Szeretem Don Quijotét.
S lehet, hogy ezzel a vitával a reggeli fuvaromat kockáztatom. Vállalom. Vallom, hogy az elveknek kell ütközniük, nem az embereknek.
Keresés
21 cm
