Szia Rera!
Én meg nem szeretek játszani. Különösen nem a szívemhez annyira közelálló síoktatás témájában. Nem kicsit zavaros ez a történet, amit előadsz:
1. Valaki hazudik, mert én (mint már mondtam), az utóbbi húsz évben nem tanítok kihajolásos hóekét.
2. Valaki hazudik, mert én a hopp – hopp valamire ösztönző vezényszót, (vagy mi ez), életemben nem használtam. Ez nem jelenti azonban, hogy nem jó valamire.
3. Mintha azt írtad volna, hogy te a saját szemeddel láttad, saját füleddel hallottad, amikor egy középkorú hölgy hopp – hoppozott. De én sem középkorú, sem hölgy nem vagyok.
3. A carving technika hová is tartozik, ha nem az alpesibe? Mert, hogy sem síugrás, sem sífutás, az bizonyos.
4. Hány órát vett, (összesen eddig) oktatótól ez az igen tehetséges 40 –s férfi, aki 0 –ról kiindulva egy hónap alatt párhuzamos lendületekig jutott? Mert ha ez igaz, (hiszem, ha látom), akkor talán mégsem voltak annyira hülyék azok az oktatók, akiktől tanult.
5. Mit jelent az alapozás a tehetséges 40-s férfi, és mit a te értelmezésedben?
6. Mit jelent a kiterhelés a te értelmezésed szerint?
7. Te magad milyen vizsgákkal rendelkezel a síoktatás szakmában, hány embert tanítottál meg eddig síelni, és azok mennyi idő alatt milyen szintre jutottak? Csak azért kérdezem ezt, hogy az olvasók mennyire adhatnak hitelt azoknak a kritikáknak, melyeket (turistaként) sok éves - évtizedes – gyakorlattal bíró profi (értsd ebből élnek) síoktatókkal szemben fogalmazol meg?
Kíváncsian várom válaszod!
Ui. Ilyen több évtizedes gyakorlattal bíró személy min. 6 fő dolgozik időnként abban a közösségben, melyről szó van.