Időjárás Magyarországon

Kedves hpetya82!

Köszönöm átgondolt soraid.

Nagyon jó észrevétel, hogy a különböző síterepeken leginkább/egyre inkább a könnyebben sízhető, ún. kékpályák vannak/lesznek a leginkább kihasználva. Ez különösen igaz Közép- és Kelet-Európában. Ennek oka, hogy ezen a földrajzi területen van/lesz erős dinamikája a síturizmus fejlődésének (szemben az alpesi országokkal).
Ennek a dinamikus fejlődésnek az oka részben a relatív elmaradottság (bázisszámok), a viszonylag kicsi kínálat (piaci penetráció), a várható régiós konvergencia növekedése.
A viszonylag laposabb, szélesebb, nem feltétlenül túl hosszú sípályákra van egyre nagyobb igény azért is, mert az említett országokban egyre többen szándékoznak megtanulni síelni ( leginkább iskoláskorúak). Ugyanakkor az üzemeltetőknek is kevesebb gondjuk van a laposabb pályákkal, hiszen kevésbé kotorják le a pályát, mint a meredek oldalakon. Továbbá a lassúbb sebesség miatt kisebb az igénybevétel is. Az eplényi és más hazai üzemeltetők is ebbe az irányba fejlesztenének legszívesebben (de ez nem egy egyszerű kérdés).

A liftüzemnapok számának összevetése csak egy mutató a sok között. Ráadásul nem is a legfontosabb. Azt is merem mondani, hogy még a nettó árbevétel sem mutatja ki egy-egy sípálya/síterep gazdaságossági kérdéséit. Az igazi kérdés a nyereségesség mértéke. A 60-90 nap üzemelési idő nem feltétele a nyereségességnek! Lehet 120 nap alatt is veszteséget termelni. Ha az üzemeltető a legnagyobb forgalmi időszakban (iskolai téli szünet/Karácsony/Szilveszter) üzemelni tud és ezen felül kb. 25-35 erős napot magának tudhat, akkor az már elegendő lehet a nyereségesség eléréséhez. Ennek mértéke nyilván függ az aktuális befektetett energiafelhasználástól, az egyéb kiegészítő szolgáltatások nyereségességétől (vendéglátás, síoktatás, kölcsönző üzemelés, stb.) is.

A Kelet-Ausztriai síterepek üzemeltetési nehézségének kérdése azért nem igazán jó összehasonlítás, mert ezeknek a síterepeknek egyik sajátos hátránya, hogy a helyben lakó osztrák sízők számára jóval közelebb vannak a tiroli, nívósabb síterepek, mint az átlag magyar sízőnek (tehát sokszor ők is nyugatabbra mennek sívakációra). Megjegyzendő, hogy egész Ausztriában a belföldi síturizmus nemcsak stagnál, hanem sajnos visszaesést mutat - az elmúlt 7 év viszonylatában. Továbbá Gráctól keletre (kb.40km x 100km területen belül) nagyon sok, összesen 27 (leginkább kisebb) síterep erős konkurenciaharca jellemző - magyarul: túlkínálat van. Ezeken a síterepeken az üzemeltetők leginkább a Lajtától keletre lévő síközönséget célozták meg. Mindemellett sok helyen nagyléptékű új beruházások valósultak meg Szlovákiában ( Chopok, Magas-Tátra, stb. ) és Lengyelországban is, mely által jelentős mértékben tudták bővíteni a bel,- és külföldi síturizmusukat, ezzel is nehezebb helyzetbe hozva a Ausztria keleti felén lévő síterepeket.

Eredeti cikk:
http://sieljitthon.hu/miert-szukseges-a-technikai-a-fejlesztes-a-hazai-sipalyakon-2016-februar-28/