Csatlakozom Dave-hez. Habár a Suzukit sokan nem tekintik autónak (én sem), azért azzal még lehet közlekedni. És Dono nem a világ vége, itt van az Alacsony-Tátrában, alig 200 km-re. A határ túloldalán még magyarok lakta falvak vannak, Besztercebánya már elég vegyes, de ha gond van, arrafelé is elég segítőkészek az emberek.
Az első utaimat ide az ezredforduló táján egy több mint 20 éves Skoda 120-assal tettem. Na, azt a mai szemmel tényleg nem nevezhetjük autónak. Két gond volt vele. Emelkedőn könnyen felforrt a hűtővize, hidegben meg lefagyott minden. Apósomnak volt egy hűtőrácsra csatolható (gyári!) bőr öve, amivel szabályozható volt a beáramló levegő. Én egy papírkartont raktam a hűtő elé, aztán ezzel variáltam. Ja, és akkor még nem volt ez a téli gumi divat sem. Úgy hívtuk, hogy Száva 4 évszakos gumi. A jobb az a Barum volt. Áramvonalas síbox sem volt, a tetőcsomagtartóra szíjaztuk a cuccot. Az utak sem voltak a mai színvonalon, mégsem volt soha semmi probléma.
Amire készülni kell, hogy a január az hideg, viharos tud lenni. Legyen nálatok pótkerék, amit defekt esetén a segítőkész úrvezetők ki tudnak cserélni és forró tea, amivel a lelket lehet melegíteni. Hóláncot alapból vinni kell. Nem árt, ha a felrakását elsőre a kényelmes garázsban begyakoroljátok. Az utolsó kanyaroknál előfordulhat, hogy szükség lehet rá, de nem hiszem, inkább csak óvatosságból mondom. Arrafelé vigyáznak a környezetre, nincs sózás. Most nem tudom mi van, régebben valami trágyaléhez hasonló eleggyel síkosság mentesítettek. Baromi ronda lett tőle a kocsi, de le lehetett (kellett) róla mosni és amúgy meg jól működött.
Ma már nincs határ, ahol várakozni kell, nem olyan kátyusak az utak, kb egy órával rövidült a menetidő is. Egy hétre mentek, sietni sem kell, ráértek nyugiban kigurulni. Úgyhogy azt mondom, hajrá lányok!