Szia,
Nem volt ismeretlen a széttúrt, jeges pálya és annak biztos megsíelése számomra, decemberben is volt benne részem sokszor.

Szerintem már kezdtem fáradni a 17-es pálya utolsó letörése előtt. Pihentem egy pár percet, majd indultam, de nagyon erős árnyék-nap foltos volt, és szerintem ez egy kicsit megzavarta a térérzékelésem. Nem jól vettem a következő ívet, nem nyomtam eléggé a léc csőrét, megbillentem és a két léc közé huppantam hanyatt.
De mivel ez nem nagy sebeséggel történt, a léceim sem tudtak leoldani. A soronkövetkező egyik bucka elkapta a jobb lécem belső élét és 180 fokot fordított rajtam, és jól megreccsentette a térdem.

Szerencsére senkiben nem tettem kárt és egy csomóan körémgyűltek segíteni, illetve nehogy más meg belémjöjjön.

Nagyon hálás vagyok, akik mind segítettek, meg leszedték a léceimet és értesítették a pálya végén váró családom.

Szóval mindez dél körül történt és nem csak a nagyobb, hanem a kisebb sebességet is tudni kell kontrollálni.

Egyébként mindig a legszupibb síoktató kiképző barátaink technikai képzésein is többször egész családilag résztveszünk, pont a nagyfokú veszély csökkentése végett, meghogy a síelni tudó 10%-ba csúszhasson a "sítudomány".
Van még hova fejlődnöm .. :-)